A csodagyerek, az öngyilkos rendezőnő meg a lovak

Kanada legprovokatívabb és legmerészebb rendezője, Xavier Dolan negyedik filmjét, a Tom a farmont (Tom at the Farm) hozza. A pszichológiai thrillerben Dolan játssza a címszereplőt, aki a quebec-i vidékre érkezik, hogy részt vegyen volt szeretője temetésén, ám hamarosan az elhunyt saját szexualitását elnyomó bátyjának szadista játékában találja magát - bábfiguraként. Alejandro Fernández Almendras egyenesen Chiléből hozta az Embert ölni (To Kill a Man) című filmjét, amiben egy átlagos középosztálybeli család kerül veszélybe, amikor otthonuk környékét ellepik az utcai bűnbandák. Miután az inzulininjekciói miatt összetűzésbe kerül a gengszterekkel, zaklatni kezdik a családját. Az amerikai Destin Daniel Cretton Átmeneti állomás (Short term 12) című filmjében egy különösen veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozó ideiglenes nevelőotthon felügyelőtanárának, a huszonéves Grace-nek életébe pillanthatunk bele. Az amúgy sem egyszerű hétköznapokat egy tehetséges, de nagyon zűrös lány érkezése kuszálja össze még jobban. Cretton azonos című rövidfilmje 2009-ben elnyerte a Sundance Filmfesztivál zsűrijének különdíját.

Lovak és emberek

A Hullámtörők-díjra hat elsőfilmes is esélyes. A török Alphan Eşeli A hosszú út hazafelé (The Long Way Home) című alkotása 1915-be, Kelet-Anatóliába kalauzol. A szarikamiszi csata idején egy menekült anyát, lányát és idős kísérőét sodorja össze az élet két sebesült orosz katonával. A film zenéjét Víg Mihály szerezte. Láthatjuk Izland idei hivatalos Oscar-jelölését is, a Lovak és embereket (Of Men and Horses).

A nagycsontú, erőteljes izlandi lovak legalább olyan önfejűek, mint gazdáik, és ez teljesen abszurd jelenetekhez vezet. Benedikt Erlingsson (akit a Főfőnökben is láthattunk) filmje arra összpontosít, ami az állatot és az embert összeköti - mindegyik egyformán szenved a halál és a szerelem szorításában.

Viktoria

A svéd rendező, Anna Odell 2009-ben megpróbált leugrani egy stockholmi hídról. Öngyilkossági kísérletéből végül művészeti projekt lett, és Az osztálytalálkozó (The Reunion) című film, melyben Odell a dokumentumfilmes eszközöket és a fikciót mossa össze, és megpróbálja bemutatni, milyen hatással van ránk az iskolai erőszak, a gyerekkorban nyakunkba vett koloncok, és a ki nem mondott, kölcsönös függés. Thierry de Peretti színész első rendezői munkája az Apacsok (Les Apaches), melyben jómódú turisták és kispénzű helyiek indulatai feszülnek egymásnak. Aziz és arab barátai viszont csak azért törnek be egy nyaralóba, hogy bulizzanak egyet, ám megérkeznek a tulajdonosok, és a film átfordul a tinik szexualitását őszintén bemutató thrillerbe. A cím arra a párizsi rendőrség által használt szlengre utal, amelyet a fiatalkorú bűnözőkre használnak.

A bolgár Viktoria hőse, Borjana a Nyugatról álmodozik, ám címszereplő lánya mégis a kommunista Bulgáriában születik – köldök nélkül. Kikiáltják az Évtized Gyermekének, ám a kommunizmus bukásával Viktoria is kevésbé fényesen tündököl. Az alkotás egyszerre anya-lánya történet és szarkasztikus humorú, filozófiai tanmese, mely szélesebb történelmi perspektívából mutatja a múlt eseményeit. A filmet Maya Vitkova írónő rendezte. Az idei Berlinalén bemutatkozott és a fesztivál egyik legjobb darabjának tartott norvég Vakon (Blind) is versenybe száll a díjért.  Az alkotás  Eskil Vogt, a Szerzők és az Oslo, augusztus forgatókönyvírójának első rendezése. Egy nemrégiben megvakult írónőről mesél, akinek élete összefonódik a szemközt lakó Einarral és kisfiával, Elinnel. Osztoznak a félelmeiben, sőt egy ponton még a vakságában is. Ingrid ismeri Einar és Elin szexuális vágyait, Elin pedig tudja, mit szeret Ingrid.