Egy kurzus dokumentációja

Csilla szép és fiatal, ám gondokkal küszködő fotómodell, keresi a helyét az életben. Zoltán elvált középkorú férfi, életre szóló szenvedélye és egyben elfoglaltsága az aranyművesség. Végső stádiumban lévő szembetegsége van, ami lassan vaksággal fenyeget. A film kettejük párhuzamos útját tárja fel. Csilla sodródik az emberek között, míg egy hajléktalan gyújtogató szállására kerül. Az a lelkileg kiegyensúlyozatlan lányra támaszkodik és ráveszi, hogy megbízzon benne. Zoltán nagyon nehezen tudja feldolgozni gyermekei és látása elvesztését. Inni kezd és felhagy munkájával. A film tragikus fordulatot vesz. A hajléktalan ember kétségbeesve saját helyzetén, Csillát öngyilkosság elkövetésére használja fel. A lányhoz köti magát és felgyújtja mindkettőjüket. Csilla csúnyán megég, arcán a hegek örökre megmaradnak. Zoltán állapota is romlani kezd. Elvesztvén azt, ami mindkettőjük számára a megélhetést és az önbecsülést jelentette, balsorsra jutnak. Megváltozik az értékrendjük, a dolgok köröttük új jelentést kapnak. Megerősödnek és mások segítségével sikerül kilábalniuk nyomasztó helyzetükből. Főleg Miklóska – Zoltán fogadott fia, egyben barátja és munkatársa, egy fiatal, becsületes, önzetlen és segítőkész ember– az, aki közreműködik Zoltán és Csilla sebeinek gyógyításában és abban, hogy végül megismerkedjenek. Előre várható találkozásuk a hosszú gyógyulási folyamat végét jelenti, és ez egyben rögös útjuk zárása is.