Makk Károly a magyar és az egyetemes filmművészet meghatározó egyénisége volt. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező nevéhez olyan remekművek fűződnek, mint például a Liliomfi (1954), a Ház a sziklák alatt (1958), a Megszállottak (1961), az Elveszett Paradicsom (1962), a Szerelem (1971), az Egy erkölcsös éjszaka (1977), vagy az Egymásra nézve (1982).  

Makk filmjeiben sorsok és történetek tucatjai elevenednek meg, a magyar múlt és jelen, a személyesen megélt történelem eseményei. A Szerelem 1971-ben megkapta a zsűri díját (Prix du Jury) Cannes-ban, a Macskajátékot 1972-ben Oscar-díjra jelölték. A Cannes-i Filmfesztiválra hat filmjét - Liliomfi, Szerelem, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka, Egymásra nézve, Az utolsó kézirat - meghívták az Arany Pálmáért folyó versenybe.  Filmjei megjárták a londoni, New York-i, San Sebastian-i, madridi fesztiválokat és számos díjat nyertek. 

Hosszú pályafutása során olyan magyar és világsztárokkal dolgozott együtt, mint Christopher Plummer, Maggie Smith, Michael Gambon, Darvas Iván, Krencsey Marianne, Törőcsik Mari, Pálos György, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Makay Margit, Cserhalmi György, Dajka Margit, Bulla Elma, Illés György, Tóth János, Szécsényi Ferenc, Déry Tibor, Örkény István vagy Bacsó Péter.

Makk Károly, fotó: Valuska Gábor

Filmhun Muhi Klára írt portrét Makk Károly pályájáról és életművéről, ahogy fogalmaz: Élete teljesen át van itatva a filmiparral, gyerekkora óta. Szülei mozisok, ő alig húszévesen, 1944 nyarán már a Hunnia Filmgyárban hordja a kávét. 23 évesen már betiltott első filmes (...) A modern magyar film egyik legjelentősebb, mégis, tán legtalányosabb, legegyenetlenebb, életműve az övé. Több mint fél évszázados pályafutása alatt eddig 22 nagyjátékfilmet és 12 televíziós filmet készített, melyek között van remekmű, korszakos film, tisztes iparos munka, sima bukás és kínos tévedés, van betiltott film, bérmunka, társrendezés, koprodukció.

Makk Károly Berettyóújfaluban született 1925. december 22-én. Érettségi után fizetés nélküli gyakornok lett a Hunnia Filmgyárban és beiratkozott Budapesten esztétika-magyar szakra. A második világháború miatt megszakadt tanulmányait Debrecenben, majd ismét Budapesten folytatta, aztán a Sarló Filmvállalathoz került. 1946-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, osztályfőnöke Radványi Géza volt, akinek később asszisztense lett a Valahol Európában készítésénél. Végzése előtt kirúgták, mert egy kötelező feladatként kapott, úttörő témájú filmjéből az illetékesek hiányolták a szocialista realizmus ismertető jegyeit (Muhi így fogalmaz: "a film nem elég sematikus, a szabadon bandázó utcagyerekek, sajna, sokkal izgalmasabbak, mint az előre-hátra masírozó úttörők"). A forgatást is, a főiskolát is félbe kellett hagynia. Rövid időre a Híradó- és Dokumentum Filmgyárba került, ezután fél évig traktorosként dolgozott, mígnem Nádasdy Kálmán "suba alatt" levizsgáztatta, és megkaphatta a diplomáját.


Még harmincéves sem volt, amikor 1954-ben első rendezésével, a Szigligeti Ede vígjátékából készült Liliomfival halhatatlant alkotott. A ma is felhőtlen szórakozást nyújtó filmnek csaknem hétmillió nézője volt. 1955-ben mutatták be a 9-es kórterem című filmjét, amelyben a korra nem jellemzően meglepően erős volt a társadalomkritikai hang. A következő években forgatott sikeres közönségfilmeket (Mese a 12 találatról, Fűre lépni szabad) és feszültséggel teli lélektani drámát is (Ház a sziklák alatt). Irodalmi indíttatású filmrendező volt, többnyire rangos irodalmi alkotásokat vitt a vászonra. A Déry Tibor két novellája alapján készült Szerelem a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása, amelyben felejthetetlen alakítást nyújtott Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván. A forgatókönyv politikai okokból hat évig fiókban hevert, és 1970-ben csak úgy készülhetett el, hogy a történet hőse nem Kádár, hanem Rákosi börtönéből szabadul. A film számos magyar és nemzetközi elismerésben részesült, a 12 legjobb magyar film közé is beválasztották.

Negyvenöt évvel később 2016-ban újra bemutatták a 69. cannes-i fesztiválon, a nagy klasszikusok felújított változatát bemutató Cannes Classics elnevezésű programban. Formanyelvi bravúr volt az Örkény-kisregényből készült Macskajáték, hangulatos korrajzot adott az Egy erkölcsös éjszaka, Hunyady Sándor elbeszélésének filmváltozata. Az 1982-es, Galgóczy Erzsébet Törvényen kívül és belül című regényéből készült Egymásra nézve a magyar filmtörténetben az elsők között beszélt az 1956 utáni megtorlásokról, és az első magyar film volt, amely leszbikus kapcsolatot ábrázolt. Az 1956-os forradalom fiatal mártírjainak állított emléket az 1990-ben forgatott Magyar Rekviem. Dosztojevszkij kisregényéből 1998-ban amerikai-magyar koprodukcióban készült A játékos. 2003-ban rendezte az árulás és szerelem témáját boncolgató Egy hét Pesten és Budán című filmdrámát, 2009-ben mutatták be a korrupcióról, a politika és a bűnözés összefonódásáról készített Így, ahogy vagytok című politikai krimijét.


1951-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1975-től egyetemi tanárként. 1959-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1970-ben érdemes művész lett, 1973-ban Kossuth-díjat vehetett át. 1982-ben lett kiváló művész, 1994-ben a Magyar Filmszemle életműdíját kapta meg. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki, ugyanebben az évben lett Budapest díszpolgára. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vehette át, és megkapta a filmkritikusok életműdíját. Prima-díjas lett 2008-ban, a nemzet művésze címet 2014-ben nyerte el. Számos nemzetközi filmes díj birtokosa volt, 2016-ban Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját kapta meg.

2012-ben szülővárosában, Berettyóújfaluban róla nevezték el egy helyi mozit. 2014 novemberében jelentette meg Szeretni kell - Egy élet filmkockái című életrajzi könyvét. Amely megjelenése kapcsán beszélgettünk vele két éve, életéről ezt mesélte: "Kétségtelen, hogy most átgondolva azt, amit a könyvbe összesűrítettem, valóban azt kell mondanom, hogy egy nagy mázlista vagyok. Nem mondom azt, hogy ehhez nem tettem hozzá, vagy nem vettem el belőle, mert lehettem volna nagyobb mázlista is, de az élet és én ezt tudtuk összehozni. Nyilván a természetem is segített ebben, mert egyszerűen nem tudom azt elképzelni, hogy valami a végén annyira rossz lehet, hogy azzal ne tudnék valamit kezdeni. Mindig azon tűnődöm, hogy mit lehetne még csinálni."

Forrás: MTI, Filmhu

MTI Fotó: Vajda János