17 órától kezdődő dedikáláson részt vesz Fekete Ibolya (rendező), Garami Gábor (producer) valamint a film női főszereplője, Ónodi Eszter. A DVD a helyszínen, a Puskin Art Mozi újonnan megnyílt Restro Puskin kávézójában (Budapest, Kossuth Lajos u. 18) is megvásárolható. Az Anyám és más futóbolondok a családból, Fekete Ibolya négygenerációs családtörténete nagy sikert aratott a hazai mozikban. November óta látható a filmszínházak vásznain, eddig már több mint 35 ezer néző tekintette meg. A film január végén a magyar kritikusok éves díjátadóján három díjat nyert: Fekete Ibolya a legjobb forgatókönyv, Básti Juli a legjobb színésznő, Gáspár Tibor a legjobb férfi mellékszereplő elismeréseit kapta meg.

Az Anyám és más futóbolondok a családból pályafutását a Filmhu is figyelemmel kísérte. 2014 júliusában a több mint két éve forgó film utolsó budapesti forgatási napjára látogattunk ki. Ahol Gáspár ezt mesélte szerepéről: „Ismerős nekem a karakter, aki az életében mindent a családért és a nőért tesz. A legnagyobb drámai szituációkban, háborúban, kitelepítések közben, és a folyamatos költözések alkalmával, türelemmel éli az életét, amelynek alapja a szerelem, és az a szeretet, ami e között a két ember között él. Nagyon hálás feladat. Ugyan az én saját habitusom vadabb, durvább, maszkulinabb, mint az általam megformált hősé, mégis ő ettől még férfias, terheket cipelő családfő. Talán azért is élik túl ezt a szörnyű 20. századot, mert ő és a felesége ilyen személyiségek, és mert ilyen különleges kapcsolatban élnek."

Beszélgettünk is Fekete Ibolyával, aki így fogalmazta meg motivációját, ami miatt elkészítette a filmet: „Körülnéztem és azt láttam, hogy a világunkból rohamosan tűnik el a 20. század. Csúfos és gyalázatos század volt, de nem érdemli, hogy a kultúrájának és némely méltó emberi magatartásainak nyoma se maradjon. Az is lehet, hogy én öregszem, hiszen egy része számomra eleven élményanyag és nem szeretném, hogy elmúljon anélkül, hogy megemlékezünk róla. Más részét természetesen nem tapasztaltam meg, de idős szüleim voltak és mindent elmeséltek. Olyan részletgazadag képet adtak át arról, hogy milyen a volt a ’20-as, ’30-as vagy ’40-es évek, hogy elevenen láttam magam előtt. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy mindenki írja meg, vagy mesélje el a családtörténetét, mert aranyat ér."

Kritikusunk így értelmezte a filmet: Nem szégyen a futás, és hasznos - summázható a film tanulsága -, esetleg a jobb félni, mint megijedni örökbecsű igazsága sem áll távol a rendező mondanivalójától. Megtanultuk, hogy arcpempő és sütőpor nélkül nem vágunk bele semmiféle háborúba, sőt, sztrájkolni sem sztrájkolunk, „mert azt mi nem engedhetjük meg magunknak.” Mindannyiunk keser-édes családtörténete az Anyám és más futóbolondok a családból, történelmi lecke, nem csak fiúknak.

A dedikálás facebook oldala.