A magyar színjátszás egyik legnagyobbjára emlékezünk
A mai napon töltené be nyolcvanötödik életévét Latinovits Zoltán, a magyar film- és színháztörténet egyik legnagyobb alakja, tehetségesebb képviselője.
Latinovits életművéhez sok más, emlékezetes alakítása mellett olyan, a magyar filmművészetet is meghatározó darabok tartoznak, mint az Oldás és kötés (1963), a Szegénylegények (1966), a Csend és kiáltás (1967), az Isten hozta, Őrnagy úr! (1969), az Utazás a koponyám körül (1970), a Szindbád (1971), vagy az Amerikai anzix (1975).
Ahogy azt a hét elején írtuk: a Duna televízión holnap, vagyis szombat délután 15:20-kor láthatjuk őt viszont a Jancsó Miklós rendezte Oldás és kötésben. Addig is az alábbi portré segítségével emlékezhetünk a kortársai által „Színészkirálynak” nevezett Latinovitsra, akit sokak véleménye szerint nem pusztán tehetsége, hanem emberi minősége emelt a többiek fölé.
Breier Ádám első nagyjátékfilmje egyszerre nevetett és ríkat meg, miközben egy sokak számára ismeretlen világba kalauzol el. Ha csak egy kellemes vasárnap délutáni családi dramedy lenne, akkor is szeretnénk, de a Lefkovicsék gyászolnak ennél sokkal többet ad és fontos űrt tölt be a magyar filmek között.
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.