Ember a gépben
Ragályi Elemér második rendezése egy tragikus sorsú kisembert állít középpontba, aki a sorozatos megaláztatások, és az igazságszolgáltatás során történt hibák következtében végül öngyilkosságot követ el. A film főszereplőjét, Suha Dénest valóságos személyről, Pusoma Dénesről mintázták az alkotók.
A Pusoma-ügy 1994-ben kezdődött, amikor egy rablás során a tettes bántalmazott egy idős asszonyt, aki később belehalt sérüléseibe. Hamarosan a rendőrség látókörébe kerül Pusoma Dénes, akit először tanúként hallgattak ki, majd nemsokára vádlott lett belőle. Kihallgatói rávették, hogy vallja be a gyilkosságot, amelyért nyolc évre elítéltét. Összesen három és fél éve börtönben töltött idő után előkerült az igazi tettes. Amikor Pusoma végül kiszabadult kártérítési pert indított az állam ellen.
Az ártatlanul bebörtönzött kisember korábbi lakhelyére visszatérve további nehézségekkel kellett szembenézzen, édesanyja elhunyt, és környezete nem fogadta be a börtönviselt férfit. Így alkalmi munkákból élt, és uzsorakölcsönöket is felvett, amelyeket a remélt kártérítésből akart visszafizetni. A pert azonban elvesztette, és 17 hónappal a szabadlábra kerülése után, 1997 augusztusában felakasztotta magát.
Ragályi Elemér filmje, a Nincs kegyelem ezt az ügyet dolgozza fel játékfilm formájában. A rendező, aki az öngyilkosságot követően szerzett tudomást a történtekről, nagyon felkavarónak találta azt. „Lelki közösséget ébreszt bennem, és a megrázó eset mögött számos társadalmi kérdés rejtőzik, de film középpontjában a tragikus egyéni sors áll. A történtek akkor okoznak katartikus élményt a nézőkben, ha a főszereplőt előbb megszerettetem, végül elveszítem.”
Az egyszerű emberek szürreális költőisége
A film szinopszisát Ragályi elküldte a Pusomát kártérítési pere során képviselő Magyar Elemér ügyvédnek, aki a történetet Fekete-Fehér címmel 2005-ben megírta, és részt vett a forgatókönyv megírásában. A főként romák ügyeivel foglalkozó jogász korábban már írt mesekönyvet és börtöntapasztalatait is papírra vetette, valamint szerepelt az esetet feldolgozó Daráló című dokuban, amely Komenczi Norbert rendezése.
|
| Középpontban a tragikus egyéni sors |
Hitelesség tekintetében Ragályi dokus pontosságra törekszik, ugyanakkor a Nincs kegyelem-ben játékfilmes eszközökkel, például szürreális álmokkal rajzolódik ki teljesebb kép az áldozatról, amiben fontos szerepet kap az a nyelvezet, amelyen a Suha-Pusomához hasonló hátterű emberek megszólalnak. „Egy olyan, egyszerű emberről van szó, aki a maga furcsa szürreális költőiségével hallható.”
Ezért volt fontos a megfelelő főszereplő megtalálása. Végül szinte az utolsó pillanatban, két héttel a forgatás előtt sikerült megtalálnia a rendezőnek Nagypál Gábor vajdasági magyar színészt, akinek ízes tájszólása hitelesen hangzik.
A tragikus téma ellenére a filmben sok humor is van, ami főleg Suha cellatársainak köszönhető. A börtönviszonyokat jól ismerő fehérgalléros bűnözőt Gazsó György, míg a piti tolvajt Csuja Imre alakítja. A kamaradráma jellegű film közel egyharmada a rácsok mögött játszódik. A rendező úgy véli, hogy a börtönvilágot főleg a dialógusokkal ugyancsak hitelesen sikerült ábrázolni.
Ragályi szerint a Nincs kegyelem nem a megszokott, roma-témájú alkotások kliséivel operál, hanem a kisebbség és többség viszonyában a többség szerepére, felelősségére igyekszik ráirányítani a figyelmet. A rendezőnek fontos, hogy filmjét lássák azok is, akik hasonló ügyekben döntő szóval bírnak, de ajánlja azoknak is, akik egy „szép és egyszerű emberi történetre vágynak”.
Az operatőri munkát a rendező megosztotta fiával, Ragályi Mártonnal. A 71 perces játékfilm három kópiával került filmszínházakba, három művészmoziban, az Urániában, a Vörösmartyban és a Szindbádban lesz látható március 22-től a Nincs kegyelem.
