Dreyer: Jeanne d'Arc
A fő attrakció számunkra alighanem a nyitófilm, mivel a 6,9 a Richter-skálán részben magyar pénzből készült, itthon is végeztek rajta utómunkát, producere Garami Gábor. A film már csak azért is ígéretes, mert a rendezője Nae Caranfil, a szerzői művészmozijáról messze földön híres Románia legfontosabb közönségfilmese, aki legutóbb Mark Stronggal és Vera Farmigával forgatott egy remekművet (Közelebb a Holdhoz), amit a Román Filmhéten a budapesti közönség is elcsíphetett. A mozi címe katasztrófafilmet sugall, de szinopszisa alapján börleszkes vígjáték musical elemekkel, ami életközépi válságról, szeretetről, depresszióról szól, címét pedig onnan kapta, hogy hőse irracionálisan fél a földrengésektől. A csütörtök esti megnyitón a rendező is részt vesz.
Nae Caranfil: 6,9 a Richter-skálán
Idén is rendeznek magyar és román filmnapokat. Az előbbi szekcióban szokás szerint a legfrissebb magyar filmeket mutatják be a Driftertől a Liliom ösvényig. Nemes Gyula Zerója nem a Magyar Filmnapon, hanem az idei TIFF egyik egyedi szekciójában, az Állatokban szerepel - ezúttal nem beszédnélküli, hanem állatokról szóló filmekből szemezgethetünk. Ezek a magyar filmek javarészt először jutnak el Erdélybe (a kivétel természetesen a mozikban is vetített Saul fia), a programból Radnóti hétszer című szkeccset viszont idehaza sem könnyű elcsípni. Ezt írtuk róla kritikánkban: „A vállalkozás sikerült, a hét kisfilm együtt egy eklektikus, játékos, modern képi világot teremt, miközben külön-külön alkotóik személyes filmnyelvét is megmutatják. A filmes kifejezésben láthatóan segítették őket a szövegek, novellák, versek, és saját Radnóti-képük is, volt, aki utalt rájuk, és volt, aki idézte őket. A filmek végigvezetnek Radnóti Mikós életútján.” Cikkünk itt olvasható, az alkotókkal pedig beszélgettünk is.
A román mozi friss termésének nagyját is a TIFF-en láthatják először mind a helyiek, mind az oda látogatók: a Román Filmnapokon 11 egész estés produkciót mutatnak be, amiből hat világpremier, kettő pedig román debüt a cannes-i versenyzés után. A Sierranevadát már láttuk Cannes-ban, és így méltattuk: „Cristi Puiu román újhullámos filmrendező majdnem három órás alkotása, a Sieranevada egy szűk családi körben eltöltött halotti tort követ végig, tartózkodó, természetes kameramozgással és hétköznapi karakterekkel. A szű térben forgó kamera miatt mi is a család tagjának érezzük magunkat - az apró, egyre fokozódó konfliktusok bármelyik szomszédunk ajtaja mögött játszódhatnának. Családi dráma és hétköznapi paranoia Bukarestben – a Sieranevada remekül szállítja mindazt, amiért a kortárs román mozit szeretjük, realitásával és valós emberi történetével az egész játékidő alatt feszültségteli marad.”
Cristi Puiu: Sierranevada
Nagyon várjuk a Dogs-t is, amit az a Bogdan Mirică rendezett, akire az Árnyak című, pazarul sikerült román HBO-sorozat (gyakorlatilag a románok Aranyélete) direktoraként figyeltünk fel. Cannes-ban FIPRESCI-díjat nyert. Ugyancsak izgalmasnak ígérkezik a Two Lottery Tickets is, elsősorban azért, mert a kiváló román szatirikus drámaíró, Caragiale egyik darabján alapul. Vetítenek filmet a fesztiváligazgatótól, Tudor Giurgiutól is (Love Sick), aki tavaly a CineFesten is megfordult Miért én? című román-magyar koprodukciójával. Nem nagy kockázat kijelenteni, hogy Románia az utóbbi években a világ első számú művészmoziját termelte ki, fő fesztiváljuk pedig a Transilvania IFF: idén megnézhetjük, bírják-e a tempót az újhullámosok.
Bogdan Mirică: Dogs
A kedvenc állandó szekciónk a Supernova, ami persze meglehetősen biztonságos választás, mivel az elmúlt év díjnyertes fesztiválsikereit foglalja magába. Aki nem szereti a zsákbamacskát, ezekre üljön be, itt nincs kockázat. Jön például a Francofonia című doku-dráma a neves Alexander Sokurovtól, a 11 Minutes a lengyel veterán Jerzy Skolimowskitól, valamint a Remember Atom Egoyan rendezésében és Christopher Plummerrel a főszerepben. Aki lemaradt az Anilogue-on vetített Anomalisáról, a CineFesten szerepelt Mediterraniáról és a magyarországi moziforgalmazásba került Trumanról, most pótolhat. A főtéren felállított nagy vásznon sikeres közönségfilmeket vetítenek (persze csak jó idő esetén). Idén láthatjuk a Taxisofőrt a 40 éves jubileum apropóján, a Mad Max: A harag útját az executive producer, Iain Smith jelenlétében, az itthon a nyáron mozikba kerülő A hegedűtanárt és a Maggie’s Plan-t Greta Gerwig, Ethan Hawke és Julianne Moore főszereplésével.
Itt véget is érhetne ez az ajánló, de a TIFF-en érdemes kockáztatni, és beülni olyan filmekre is, amikről annyit lehet kideríteni, hogy alig pár tucatnyian pontozták az imdb.com-on, mert itt ismeretlen gyöngyszemekbe is bele lehet botlani, amik az A-kategóriás fesztiválok radarja alatt maradtak. Az újdonság varázsát keresőknek a versenyszekciót ajánlom, mert a vetítéseken általában megjelennek az alkotók is, akikkel lehet beszélgetni a film után. A versenyprogramban fiatal rendezők debütáló vagy másodéves munkái láthatóak, és kezdőkkel jóval könnyebb szóba elegyedni, mint egy A-kategóriás fesztivál sztárjaival. A pályakezdő rendezők miatt persze becsúszik egy-két bátortalan szárnypróbálgatás is, de idén például ott van a válogatásban az idehaza mozikban is forgalmazott, a Titanicon is vetített, Scope100-győztes izlandi Madárkák, aminek papírforma lenne a győzelme.
Ebben az évben is lesznek sötét hangulatú, gyakran éjféltől vetített zsánerfilmek az Árnyak szekcióban és az ezúttal latin-amerikai horrorra fókuszáló Éjféli Őrület összeállításban, ahogy határsértő, felnőtteknek ajánlott mozik is a Határok nélkül-ben. Visszatérő szekció még a Szokásos gyanúsítottak, ami korábbi TIFF-eken díjat nyert alkotók új filmjeit mutatja be, egy-egy művész pályájának követése pedig egyébként is szokás ezen a fesztiválon. Minden évben kiválasztanak három direktort, akiktől levetítenek három filmet (idén: Chantal Akerman, Zeki Demirkubuz és Sharunas Bartas). Három ország friss, nemzetközi színtéren ritkán látható termése ugyancsak külön szekciót kap minden évben, ezek idén Litvánia, Libanon és Horvátország. Retrospektív életmű-vetítéssorozatot idén a japán Sion Sono érdemelt ki, akinek már láthattuk filmjét a Titanicon is (Cold Fish). A direktor jelenleg az egyik legmenőbb és legőrültebb ázsiai filmes, az első számú enfant terrible-je a kortárs japán mozinak, maga mögé utasítva olyanokat, mint Takashi Miike vagy Shinya Tsukamoto. Love Exposure című mozija például majdnem 4 óra hosszú - vetítik ezt is a TIFF-en.
Idén a filmiparról szóló, az ágazat kulisszái mögé bepillantó doksikra fókuszáló szekció is szerepel a dokumentumfilmes programban, a Cinema mon Amour, amiből a Hitchcock/Truffaut tűnik a legígéretesebbnek, de Ingrid Bergmanról és a spagettiwesternről szóló filmeket is találtunk. A TIFF-en tehát jóval több filmet vetítenek, mint például a CineFesten és a Titanicon együttvéve, ennek köszönhetően bármikor érdemes odalátogatni, legalább egy ritkán látható gyöngyszem mindig műsoron lesz.
