A Nemzeti Filmarchívum a ’80-as évek elejétől újítja fel archívumában található filmjeit. Ennek oka, hogy a filmszalagok öregszenek, a színes tekercsek bomlanak, élvezhetetlenné válnak, idővel teljesen tönkre mennek. A Filmarchívum célja a megőrzés, de a felújítási munkálatok költségesek, ami  a forgalmazás költségeket megnöveli, így a mozik, televízió társaságok nem tudják műsorra tűzni ezeket a filmeket. A 2000-ben alakult Filmmúzeum csatorna is így járt. Az eredeti elképzelések szerint a műsoridőt csak magyar tartalommal kívánták megtölteni, ám ma – Prokopp Dóra elmondása szerint – magyar filmet vetíteni költségesebb, mint műsorra tűzni egy külföldi produkciót.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum 1991-óta nemzeti közgyűjtemény, így azóta állami támogatásban részesül, ez teszi lehetővé a rendszeres filmfelújításokat. Eddig már 400 film esetében ez megtörténhet, emellett több 1927 és 1963 között készült híradófelvételt, valamint 1945 után készült dokumentumfilmeknek is nagy részét sikerült restaurálni. A felújítás módja a tekercs technikai állapotától függ, a digitalizálás ezek közül csak az egyik lehetőség.

Digitalizálást azonban – Gyürey Vera elmondása szerint - csak akkor végeznek, ha nincs más lehetőség. A digitális hordozó megkönnyíti ugyan a terjesztést, de a hosszú távú megőrzés szempontjából nem szerencsés. Ma még nem lehet tudni hogyan viselkedik évtizedek múlva a digitálisan megőrzött kópia, míg a celluloid 100 év után is megőrzi minőségét és több nézőkópia is lehúzható róla, ha előzőleg helyesen tárolták a szalagokat.

A találkozón Prokopp Dóra elmondta, a Filmmúzeum csatornának indulása óta célja, hogy bemutassa a magyar filmeket. A magyar filmekhez jutás nehézsége miatt külföldi produkciókkal bővítette a csatorna kínálatát. A cél azonban továbbra is az, hogy magyar filmek szerepeljenek műsorukban, a megállapodás ezt próbálja lehetővé tenni. Mindkét szervezet számára fontos cél a felújítás, megőrzés és láthatóvá tétel, hogy a nézők is hozzájuthassanak magyar filmekhez. A közös cél hozta létre ezt az együttműködést, emellett a terjesztés és forgalmazás is sarkalatos pontja a megállapodásnak.

A megállapodás értelmében a filmek tulajdonjoga továbbra is a Filmarchívumé, de a forgalmazásban a Filmmúzeum csatorna segítséget nyújt. Ennek oka az, hogy a nagyobb televíziós vásárokon szinte lehetetlen magyar tartalomhoz hozzájutni. Prokopp Dóra szerint a legfőbb probléma abban rejlik, hogy a jogvédő szervezetek éves tarifatáblázatai nagyon magasak, ezt szinte egyetlen televíziós csatorna sem tudja kifizetni, így ezek a filmek nem hozzáférhetőek, dobozokban porosodnak, anélkül, hogy a nézők, érdeklődők láthatnák.

Megállapodásuk értelmében első körben 20 magyar filmet bocsátott a Filmarchívum a csatorna rendelkezésére, a nemzetközi ár alatti összegért, pedig – Gyürey Vera elmondás alapján - már az az ár is jóval alatta marad a Filmarchívum költségeinek, hiszen egy pozitív kópia felújítása negatívra 600-700 ezer forintjába kerül az intézetnek.

Ugyan a Filmmúzeum televízió kereskedelmi csatorna, státuszán túlnőve közszolgálati szerepet vállal fel akkor, amikor a Filmarchívummal közösen igyekszik megmenteni, közkincsé tenni a nemzeti örökség egy részét.

(Szeptember 25-én szombaton a Piri mindent tud, szeptember 26-án vasárnap az Emmy című filmet tűzi műsorára a Filmmúzeum csatorna.)