„Egy kezemen meg tudom számolni azokat a magyar operatőröket, akik a reklám és a játékfilm világában is jelen vannak” – jellemezte röviden Szabó Gábor az érkező vendéget, még a film vetítése előtt. Szatyor – ahogy szakmai körökben hívják – mindkét műfajban rendkívül foglalkoztatott, ezt játékfilm operatőri karrierjére tekintve nem nehéz elhinni. Az Aranyszem-díjas operatőr leggyakrabban Tímár Péter rendezővel dolgozott együtt többek közt olyan kultikussá vált filmeken, mint a Csapd le csacsi!, a Csinibaba vagy a Zimmer Feri, de ő fényképezte a Torzókat, a Nejem, nőm, csajomat és a Konyecet is. Fliegauf Bencével közös munkája kifejezőerejének egyedisége mellett hosszú körfarthjairól elhíresült, a 35. Magyar Filmszemlén több díjat is besöprő Dealer című filmmel indult. Elköteleződése szakmája iránt sok évvel korábban akkor kezdődött, amikor a moziban látta az Amerikai cigarettát. Nem tudott szabadulni a kérdéstől, hogy a film miért gyakorolt rá olyan mély hatást, majd rájött a titok nyitjára. Az operatőr Koltai Lajos volt. Ez lett az a pillanat, amikor elhatározta, hogy ezzel szeretne foglalkozni.
Rohonyi Gáborral és Mécs Mónikával a Konyec forgatásán (fotó: Gát György)
Szatmári elmesélte, hogy szeret kísérletezni, erős és egyedi hangulatot teremteni, a kivitelezést pedig inkább fővilágosítójára bízza, de bárki tanácsát, ötletét örömmel elfogadja, ha az jobb, mint az övé. Úgy véli, egy operatőrt ugyanolyan gondosan kell a film stílusához illeszkedve kiválasztani, akár a színészt a szerepre. Konfrontálódni nem szeret, inkább igyekszik úgy irányítani a dolgokat, hogy igazát előbb-utóbb a másik is sajátjának tekintse. Mielőtt nekifut egy játékfilmnek, fontos az első benyomás, amikor először olvassa a könyvet. Igaz, azt, hogy egy film jó lesz-e, a forgatókönyv alapján nem könnyű eltalálni, ez így volt a Csinibabával is, aminek szerinte a lelkét az adta, hogy mindenki szívvel, szeretettel dolgozott benne, ez pedig látszik a vásznon. Tímárral készítette első nagyjátékfilmjét és sok más fontos művét, igaz, a közös munka nem volt mindig zökkenőmentes. A Zimmer Feri forgatására kevésbé lelkesen emlékszik vissza. Nem örült, amikor a kamerát a hullámzó Balatonhoz hasonlatosan billegtetnie kellett, mert tudta, hogy ez a mozivásznon visszás hatást érhet el. Ez a fajta kameramozgás egy tv-képernyőn sokkal jobban működik, nagy vásznon szédítően hathat.
Jegyzetelni a helyszíneléskor kezd, lerajzolja, eltervezi, lefotózza az általa elképzelt beállításokat, utána jön a közös munka a rendezővel. Fliegauf Bencével a Dealert annyi nap alatt forgatták le, ahány beállításból a film áll. Nehéz, koncentrált munka folyt, Szatmári elárulta, hogy a hosszú, egysnittes körfarhttal felvett jelenetek kivitelezésekor a világosítóknak folyton el kellett mozogniuk a lámpákkal a kamera útjából (hacsak épp nem volt megoldható a világítás fentről).
Kovács Patríciával a Nejem, nőm, csajom forgatásán
Amikor megtudtam, hogy a Womb-ot fogják a filmklubban vetíteni, tudtam, hogy nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy végre mozivásznon, méltó körülmények között is láthassam. A film egyszerre húsbavágóan mély, balladisztikus dráma és nyomasztó látomás. Mellékesen a szorongatóbb sci-fik hangulatát hordozza, de ezt sajátságossá teszi Fliegauf pszichedelikus atmoszférája és Szatmári transzba ejtően szép képei. A kor és a hely egyébként sem fontos, a történet egyetemes, melyben Rebecca (Eva Green) hosszú idő után visszatér ahhoz a tengerparti városkához, ahol gyermekkori szerelmét hagyta. Thomas (Matt Smith) és közte minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, de csak rövid időre. Szerelme halálát követően a nő szembeszáll a végzettel, és úgy dönt, megszüli a férfi klónját. Tényleg olyan hátborzongató, mint amilyennek hangzik, a film mégsem pszichothriller, épp csak megpendít társadalmi problémákat és nem válik sci-fivé sem. Súlyos dráma marad az összetört és morális kételyektől gyötrődő emberi lélek belső küzdelmeiről (amit a rendező expresszionista módon kivetít a történet környezetére) és egy természetellenes állapotról. Bár erőt próbáló, már a remek színészek miatt megéri a fáradságot, de ennél többről van szó, hiszen az alkotópáros újfent egyedi világot teremtett.
A Mancs forgatásán
Szatmári Péter a filmet újra – premier óta először – a vetítést megelőző napon nézte meg, amit ezúttal a dialógok tekintetében egy kicsit vontatottabbnak érzett. Szabó Gábor ehhez tréfásan megjegyezte, hogy „a Dealerhez képest ez egy videóklip”. Fliegauf ezúttal szokatlanul hagyományos, (hozzá képest) rövid snittekkel tervezett. Ebben közrejátszott, valószínűleg az is, hogy első nemzetközi munkáját valamivel "kommerszebbre" akarta szabni a szélesebb körű forgalmazás reményében. A Womb ugyanis német-magyar-francia koprodukció, nagyobb százalékban német és kisebben francia, és magyar pénzből, az Inforg Stúdió közreműködésével készült. Emiatt a stáb nagy részét is a németek adták ki, azonban a magyar fél is hozhatott munkatársakat, s mivel a rendező az operatőrön, az asszisztensén és a keverő-hangmérnökön kívül nem ragaszkodott konkrét emberekhez, Szatmári elhívhatta világosító és kamera csapatát (a stáb nemzetközi összetételét jól mutatja, hogy a díszlettervező orosz, a jelmeztervező olasz volt). A német partner hozzáállásáról akadnak rossz emlékei: a kívánt ArriCam helyett csak egy régi, súlyos Moviecammel engedték forgatni, hiába tiltakozott, de mikor a műtermi jelenetek felvételekor a német felvevő-hangmérnök képtelen volt értékes hangot venni a zúgó kamerától, máris megkapták a korábban kért technikát.
Nézd meg a Womb előzetesét!
Eva Greent fegyelmezett és profi színésznőnek írta le, aki nem osztotta a németek lekezelő stílusát. Felkérték a szerepre, és a forgatókönyvet olvasva annyira megfogta a történet, hogy a kedvéért lemondott egy jobban fizető munkát. Szatmári a Made in Hungaria fényképezése helyett választotta a Womb-ot, amit így az épp vele beszélgető Csukás Sándor fényképezett (őket egyébként régi főiskolás ismeretség köt egymáshoz). A 2008-ban kirobbant, gazdasági válság miatt a német fél leállította a produkciót, így a Németországból hazautazó Szatmáriéknak be kellett fagyasztani a munkát. Kilenc hónappal később immár új alapokról és új stábbal (a korábban felkérteket addigra lekötötték más projektek) kezdtek neki a tervezésnek, jelenetről jelenetre, storyboard szerűen előre felsnittelték a filmet. A mindent körülvevő tenger motívumként kiemelten fontos szerepet kapott, mint az anyaméh magzatvizének metaforája. Ezt a belső morajlást a kimagaslóan jó minőségű hangi atmoszféra is visszaadja, a sound designer maga a rendező volt. A környezet kortalan és különleges, előfordult, hogy a rendhagyó időjárásnak köszönhetően egyetlen nap alatt négy évszakot forgattak. Fliegauf mind a ruhákat, mind a díszletet igyekezett korhoz nem köthető módon kezelni.
Az idő múlása Eva Green karakterén sem látszik, próbálták sminkkel öregíteni, de nem érték el a várt hatást, így inkább ezt a megoldást választották. Először a külső jeleneteket vették fel. Érdekesség, hogy az egyik kulcshelyszín, egy cölöpház esetében a belső műtermi tér mintegy másfélszer nagyobb volt a külsőkön látható házikónál (a díszlettervező megesküdött, hogy senki sem fogja észrevenni, de mi kiszúrtuk). Szatmári az eredeti külső helyszínt minden fontosabb szögből több napon át fényképezőgépével körbepanorámázta, a műteremben ezek a képek lettek az ablakok hátterei. A németek elavultabb technikát szántak a produkciónak, a kapott stúdióban anno még a Karl May-féle Winnetou-filmeket vették fel. A Womb-ot a január-februári hidegben 34-37 nap alatt forgatták le.
Fliegauf Bencével a Womb forgatásán
A beszélgetés utolsó részében a reklámfilmezésre terelődött a szó. Szatmárinak volt szerencséje az úgynevezett hőskorban is reklámokat készíteni, amikor nagyobb szabadsággal és kevesebb korláttal dolgozhattak. Ma ez már nem lehetséges, és mint alkalmazott műfaj, a megrendelők, a kreatívok tűpontosan leszögezik, miket és hogyan szeretnének látni. Kísérletezésre már nincs mód, az inkább a videóklippek világa, ahol még mindig szinte felelőtlenül lehet kreatívkodni. „Iszonyatosan nehezen mennek át a reklámfilmek, görcsösen mindent meg akarnak határozni” – fűzte hozzá Szabó. „Ma a döntéshozók a fiatalabb generáció tagjai, akik gyakran úgy érzik, hogy a főnökeik felé úgy kell demonstrálni rátermettségüket, hogy nem hallgatják meg a rutinosabb, tapasztaltabb szakemberek kommentjeit.” Szatyor a közönség kedvéért levetítette néhány új, és a közelmúltban a televízióban látható reklámfilmjét. Ilyen volt a Szerencsejáték Zrt.-nek készült nívós munkája Gyurta Danival, vagy az Unicum több layerrel felvett, 300 képkocka/másodperces szemet gyönyörködtető reklámfilmje. A Média Markt legújabb vicces kampánysorozatát Végh Péter főszereplésével eddig kizárólag itt lehetett látni, hát ezért is éri meg személyesen eljönni az alkalmakra.
A stáb egy része - Womb
A filmklub egyik visszatérő témájaként szóba került az analóg vs. digitális technika. Szatmári úgy véli, hogy most már az elektronika jobban szolgálja az operatőrt, mint a film, mert az analóg technika nem teszi lehetővé napjaink elvárt munkatempóját.
Az operatőr végül legfrissebb játékfilmjeiről beszélt. Az elmúlt két év termése most érik be, négy bemutatója is lesz három hónap alatt: decemberben a Szarvassá változott fiú, januárban a Dumapárbaj, ami a két neves stand-upos, Hadházi László és Kiss Ádám főszereplésével készült, valamint a Mancs, ami egy mesefilm a híres mentőkutyáról, februárban pedig a Liza, a rókatündér. A Lizáról kulisszatitkokat is elárult, például azt, hogy az eredetileg felkért dán operatőr nem vált be, a rendező Ujj Mészáros Károly pedig balatoni nyaralásán kereste fel őt az addig felvett muszterral, hogy nézze át, mi vállalható belőle, és mi az, amit meg kell ismételni. Hétfőn már együtt forgatták a soron következő jeleneteket. Ráadásként levetítették a film előzetesét. Záró gondolatként bevallotta, hogy két jó döntése volt életében: az egyik, hogy operatőr lett, a másik pedig... azt nem árulta el.
