Másik fontos célja az új filmzenei platformnak, hogy jó kapcsolódást jelentsen a filmes és a zenész közeg között, hiszen mindkét félnek fontos az együttműködés, a zenészek, a zeneszerzők imádják, ha jó filmekben lehetnek az alkotásaik, mégis kevés az átjárás közöttük. Horváth Renátókénak szívügyük, hogy a filmek zeneileg is izgalmasak legyenek, tervük szerint rendszeresen szerveznek majd ilyen találkozókat, ahol gyakorlati példákon keresztül beszélgetnek majd filmzenékről, zenei munkamódszerekről. Erre az első platformra olyan rendezőket, zeneszerzőket és szakembereket hívtak el, akiknek a műveiben központi szerepet játszik a zene, akik át tudják adni a tapasztalataikat, és el tudják mondani, hogy mennyi mindent tud hozzáadni a muzsika egy filmhez, animációhoz, televíziós sorozathoz, karakterhez, vagy egy előzeteshez.
Horváth Renátó, Salamon Gergő (fotó: eastaste)
Salamon Gergő, az eastaste másik alapítója szerint is egyre aktuálisabb kérdés az új generációban tudatosítani azt, hogy a filmekben jogtiszta zenéket ildomos használni, még akkor is, ha csak egy énekelt dallamról van szó. Előadásában kiemelte, hogy egy énekes, muzsikus vagy egy zenekar nagyon sokat tud hozzáadni egy filmhez, saját csatornájával, promóciójával, rajongótáborával. A tudatos használat fontossága mellett elmondta, hogy a filmzenék jogosítása folyamatosan növekvő üzletág, amely 8%-ot tett ki a tavaly 6,8 milliárd dolláros zenei jogosítás piacából. Németországban és Franciaországban például egy év alatt 30 illetve 40 százalékkal növekedett a jogosított zenékből származó bevétel. Egyre jobban odafigyel tehát erre a világ, egyre fontosabb bevételi forrást jelent a muzsikusoknak, az illegális felhasználásokat pedig egyre jobban próbálják tetten érni.
Elsőként a Liza, a rókatündér rendezője, Ujj Mészáros Károly és zeneszerzői, Tövisházi Ambrus és Csengery Dániel meséltek a film zenei háttérmunkálatairól. Olyan dalt is hallottunk, amit eddig még soha, megtudtuk, hogy a rendező több mint 20 éve gitározik, és hiába tanítgatta őt Zányi Tamás hangmérnök összhangzattanra közös katonáskodásuk alatt, kottát máig nem olvas. A zeneszerzők pontos rendezői instrukciók alapján dolgoztak, és mindent megtettek, hogy a filmben a 60-as évek ázsiai proto-rock hangzását illusztrálják, például régi mikrofonokat és dobokat használtak. Mindössze egy eredeti sláger jogaira rákölthették volna a teljes zenére szánt büdzsét, hiszen a Lizában központi karakter a japán slágerénekes, de inkább úgy döntöttek, hogy ők maguk írják meg a dalokat. Tövisházi Ambrusnak nem egyszerűen „jó számokat” kellett írnia, hanem slágereket. Ambrus a kezdetektől fogva ismerte a forgatókönyvet, öt éve volt „ráhangolódni” a dalokra, amelyek végül öt hónap alatt születtek meg. A legfontosabbnak az érzelmi elköteleződést tartja a film iránt, az még kevés a számára, ha csak jónak gondol egy forgatókönyvet.
Tövisházi Ambrus, Ujj Mészáros Károly, Csengery Dániel (fotó: eastaste)
Csengery Dániel zeneszerző a forgatás után kapcsolódott a „kész” filmhez. Volt egy olyan dal, Liza-dala, amelyben Ujj Mészáros Károllyal együtt szinte hangonként alkották meg a dallamot, amikor a rendező ötletére egyszerűen megcserélték a hangjegyek sorrendjét, hogy a dallam emelkedővé változzon, és optimizmust sugalljon. Liza-dalát Tóth Evelinnel legalább százötvenszer felénekeltette, és utána még egy vonós zenekarral is felvették hozzá az alapokat. „Kicsit sufni tunning volt”- mondta, sok hangszert külön vettek fel, Pribojszki Mátyással például soha nem találkozott, a híres szájharmonikás Székesfehérváron játszotta fel és küldte el neki a szólamát.
Kalotás Csaba arról beszélt, hogy milyen filmzeneszerzőnek lenni, és hogy milyen zenétől tud működni egy film. A Viharsarok, a Fekete kefe, a Társas játék, vagy az Aranyélet zeneszerzője még nem találkozott olyan rendezővel, akinek annyira pontos elképzelései lettek volna a filmzenéről, mint Ujj Mészáros Károlynak. Elmesélte, hogy Császi Ádám filmjébe, a Viharsarokba például egész egyszerűen „bekéredzkedett”, megkereste a rendezőt, hogy ehhez a filmhez ő akar zenét írni. Később annyit beszélgettek a történet hátteréről, hogy teljesen bele tudta élni magát a film lényegébe.
Kalotás Csaba (fotó: eastaste)
Tapasztalata szerint „valahogy félszemmel néznek a zeneszerzőre, aki otthon lógó cigivel a szájában gitározgat – ami igaz is.” A zeneszerzést a filmkészítés „rossz kistestvérének” nevezte, viszont, ha bármi baj van a filmmel, akkor az egész produkció és rendező is egyszerre fordul a zeneszerző felé, a megoldásban reménykedve. Szerinte a filmzene a legnagyobb rokonságban a cselekménnyel van, arra kell ráhangolódnia, nagy segítség ebben, ha talál egy jó motívumot, ami tudat alatt működtetheti a filmet, amiben feltétel nélkül bizalma van. Nem hisz a definíciókban, sémákban, zsánerekben, hogy mi mitől működik, még az sem biztos, hogy a filmzenének „erősíteni kell a jelenetet”. Hajlamos túlértékelni a rendezőt, a zeneszerzőnek abszolút alkalmazott szerepet tulajdonít, és meggyőződése, hogy akkor jó egy filmzene, ha boldog tőle a rendező. Előadása végén idézeteket olvasott fel különböző rendezők leveleiből, természetesen név nélkül. A kiragadott instrukciók közül a közös kedvencünk ez volt: „átmegyek délután, és felpöntyögjük együtt.”
Karányi Dani, Emil Goodman (fotó: eastaste)
Karányi Dani és Emil Goodman előadása a Sina & Koré animációs sci-fi zenei munkálataiba avatott be bennünket. A film a balinéz és dél-ázsiai népművészetből merít, Karányi Dani zeneszerző is alapvetően ehhez a világhoz társította a zenéket. Ahogy mondta, már legalább tíz éve várt egy ilyen lehetőségre, sőt, egy nem létező filmhez el is kezdett zenét írni, így frázisai, ötletei voltak már, amikor megkapta a felkérést. A meglévő anyag bár inspirálta a rendezőt, mégis teljesen új filmzenék születtek az animációhoz, amely végig a zenére épít. A hangzás a kameramozgásokhoz idomult, még a ritmikát is kivette belőle a zeneszerző, hogy a lehető legjobb szimbiózis alakulhasson ki a zene és a vizualizáció között. A szimfonikus, nagyzenekari hangszereléshez olykor analóg szintetizátort is használtak.
Weyer Balázs a „music supervisor” jelentését magyarázta el, ami nem pontosan fedi a zenei rendező kifejezést, hanem részben zenei, részben jogosítási, üzleti és dramaturgiai szakembert jelent, ráadásul produkciónként és rendezőnként mást-mást értenek rajta. A kérdés mindig az, hogy a music supervisor hogyan közelít meg egy adott filmet, milyen stratégiát választ a film zenei karakterének megalkotására. Weyer a filmzene szerepét leginkább az érzelmek felerősítésében, megfogalmazásában látja, és meggyőződése, hogy sokszor könnyebb zenével kommunikálni, mint szavakkal.
Weyer Balázs (fotó: eastaste)
A Társas játék és az Aranyélet music supervisora a sorozatok zenével leírható sajátosságairól is beszélt, az egyes szereplők zenei karaktereiről, vagy a helyszínekhez köthető zenei „sztereotípiákról”. A briefelést tartja a munkafolyamat egyik legnehezebb részének, mert az a tapasztalata, hogy nincs közös nyelvünk a zenéről való beszédhez. A feladat mégis az, hogy a sokféle szerepben lévő zenét összefogja úgy, hogy azok dramaturgiai egységet képezzenek. Nem ő a zeneszerző, bár sokszor „szerez zenét”, például amikor rábeszél másokat, hogy adják oda a szerzeményeiket - akár ingyen is.
Megtudtuk, hogy a munka nagy része a jogosítások felkutatásából áll, mert a szerzők sokszor nem megtalálhatók, vagy maguk sem tudják, hogy milyen jogaik, vagy kötelezettségeik vannak. Sherlock Holmes-os sztorik, nyomozások, furcsaságok jellemzik egy-egy zene megtalálhatatlan szerzőjének a felkutatását, volt olyan, hogy egy gitárosról csak annyit tudott, hogy melyik üzletben vásárol húrt a gitárjához. Minél régebbi felvételről van szó, annál kalandosabb történetek kapcsolódnak a jogosításokhoz, amelyek hol szórakoztatóak, hol rendkívül bosszantóak tudnak lenni.
Salamon Gergő, Horváth Renátó (fotó: eastaste)
Weyer Balázstól sokszor megkérdezik, hogy mennyibe kerül a zene? Erre azt szokta felelni, hogy a zene annyiba kerül, mint egy autó. A húszéves Suzuki Swift is kerül valamennyibe, és egy új Lexus is. A jó hír az, hogy a zenében nem felétlenül van összefüggés a minőség és az ár között, mert kimondottan olcsón is nagyon jókat lehet vásárolni. Az árat inkább a kiadó és a származási ország befolyásolja. Magyarországon és a régióban is, sőt a nagypiacokat leszámítva, a világ nagyobbik részén borzasztóan olcsón lehet nagyon jó zenéket vásárolni és jogosítani.
Szó esett még trailer-történelemről és iparággá válásáról, valamint a trailer-zenék fontosságáról. Varsics Péter az HBO promofilmjeinek producere avatott be minket a műfaj titkaiba, a hangdizájn, a hangtár, a ritmusérzék fontosságába, beszélt a zeneválasztás szerepéről, ami magyar filmek esetében jellemzően a film zenéjéből adódik. Kedvence a Tetovált lány első részének trailere, amely egy Led Zeppelin szám Nine Inch Nails feldolgozása és valószínűleg több tízezer dollárjába került a produkciónak. Meggyőződése, hogy „nincsenek szabályok, csak irányok vannak.”
Csorba Lóránt, Reisz Gábor (fotó: eastaste)
Az este Reisz Gábor és Csorba Lóránt előadásával zárult, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan alkotói az interneten és egy kivetítőn keresztül beszélgettek, sőt mini VAN-koncertet is adtak a Prezi és a CineFest között, hatalmas sikerrel. Kulisszatitkokat ismertünk meg a film zenei munkálatairól, Reisz Gábor „négy akkordos motívumairól”, be nem került számokról, Áron, Lóci és Gábor közös zenéléseiről, sőt az is kiderült, hogy annak idején a Magyar Rádió miért nem válaszolt a leveleikre, és miért nem akarták játszani a számaikat. Túlságosan „száraznak” találták a felvételeiket, amiben igazuk is volt, hiszen a hangkeveréskor a low budget hangzás mellett döntöttek, low budget hangszerekkel, madárcsicsergéssel, túlnyomó részt stábtagokkal, nem profi zenészekkel. „Így csinálunk mi zenét” – mondta Reisz Gábor, és kicsit abszurdnak tartotta négy akkordos tudásával filmzenéről beszélgetni. Csorba Lóci zeneszerző számára viszont felszabadító érzés volt amatőr közegben zenélni, mert másfajta struktúrában kellett gondolkodnia, hogy megtalálja a „száraz-hangzást.” Megtudtuk azt is, hogy október 26-án, a VAN-dvd megjelenésekor egy utolsó VAN-koncertetet is tartanak az A38 hajón. Ott a helyünk.
