Bárány Szandra és Nagy Dávid: Kizárt dolog
Czanik Georgina rajzfilmjében, az Emlékben is nyomát veszti valakinek a főszereplő, aki közel áll hozzá, a sziklás sivatagban bolyongó madár és a misztikus macska közötti kapcsolat mibenlétnek meghatározását a néző fantáziájára bízza az alkotó. Az eseményen levetítették Pataki Szandra WireLess című, különleges, drót-szálakból felépülő világban játszódó stop-motion animációját, amely idén már a Cannes-i filmfesztivált is megjárta. A formabontó látványvilággal bíró kisfilm alkotója egy rövid beszélgetéssel is megtisztelt minket, amely alább görgetve olvasható. A szak díjnyertes kisfilmjeinek sorát Barkóczi Noémi Second Handje és Orosz Tina 13.királyány c. alkotása is folytatta a vetítésen.
Barkóczi Noémi: Second Hand
Közelebb áll napjaink valóságához Simon Tamás Alfa Generáció című információs rajzfilmje, ami könnyed és szórakoztató módon magyarázza el, mit is takar az, hogyha valaki az un.digital native, tehát a 21. századi digitális technológiák széleskörű elterjedését követően született korosztály tagja. Büki Dániel a Desert for Dinosaurs együttes számára készített vidám, élőszereplős és stop motion animációval vegyített videoklipet, amelyben a banda tagjai műanyag figurák képében is feltűnnek. Takács Ádám Fehér Béla fekete-humorban gazdag novelláját dolgozta fel Elvinne? címmel, amelyben egy joviális sofőr (Csankó Zoltán megszólaltatásában) magányos stoppost szed fel egy sötét estén. A közeli faluba igyekvő pap (Scherer Péter hangjával) azonban nem biztos, hogy az, akinek elsőre látszik. A kisfilmeket az egyik könyvhálózat könyvtrailer pályázatra készült hallgatói munkák követték, többek között Rebák Tamás remek kedvcsinálója, amelyet Szily László Kitolás című könyvéhez készített, Nagy Zsolt narrációjával.
Büki Dániel: Please Don't Stop Playing With Me
Mini-interjú Pataki Szandrával, a WireLess rendezőjével
Filmhu: Mi inspirált arra, hogy drótszálakat használj az animációs diplomamunkádban?
Pataki Szandra: Leginkább a történet inspirálta, annyit biztosan tudtam, hogy egy hideg világot szeretnék bemutatni, ehhez pedig tökéletes választás volt a forrasztóón, ami elég hajlékony ahhoz hogy könnyen lehessen vele dolgozni, viszont elég merev ahhoz, hogy tartós is legyen. A bábfilmekben azt szeretem leginkább, hogy a felhasznált anyagokhoz zsigeri érzelmeket társítunk, mert ismerjük azokat a mindennapokból, így a drótot nem kellett hangulatában senkinek bemutatnom. Anélkül, hogy fizikai kontaktusba kerülnénk az anyaggal, ránézésre felidézzük, hogy az érintése kemény, hideg és mindezek mellett nagyon erős matéria. Ezzel az asszociációval meg is teremtődött a film alaphangulata. Ha fonalból vagy valami sokkal lágyabb anyagból készültek volna a bábok, ahhoz inkább társítottunk volna egy utópisztikus, boldog és lágy világot, az pedig már egy teljesen másik film.
Filmhu: Nehezebb volt így elkészíteni a filmet, mint egy hagyományosabb eszközökkel dolgozó stop-motion animációt?
P.SZ.: Őszintén szólva nem érzem, hogy nagyon másképp készítettük volna el, greenbox-ot már szinte minden nagyobb stop motion produkcióban használnak, bár biztosan izgalmas lett volna élőben felépíteni ezt a drótvilágot, elsétálgattam volna benne. Annyi biztos, hogy nagyon sok előkészületet igényelt, hogy minden eszköz, mindegyik verziója a karaktereknek megfelelően fel legyenek készítve, de mivel nem kellett hátteret építeni, hanem csak karakteranimációval foglalkoztunk a forgatás során, így inkább azt mondanám, talán könnyebb lehetett. Minden elemet leanimáltunk, minden drótszálat, háttérfigurát és a fő karaktereket, azután ezeket digitálisan kompozitáltuk össze és alakítottuk ki a drótvilágot.
Filmhu: Mely animációs alkotók voltak a legnagyobb hatással a munkádra?
P.SZ.: Elsőként Robert Löbel munkája, a Wind jutott eszembe. Imádom, hogy az egész film csak arról szól, hogy fúj a szél és ez milyen hatással van a közösségre, hogy szenvedik el vagy éppen használják ki a lehetőségeit. Egyszerű, letisztult és rendkívül gazdag a története. A másik pedig Kaspar Jancis, akinek a filmjei az ismerős élethelyzeteket teljes abszurditásba fordítja ki, mégsem rugaszkodik el annyira, hogy ne tudná átadni a történetet. Személyes kedvencem a Weitzenberg street ahol egy férfi le akarja nyűgözni a nőt akit szeret, de azt éppen egy légy akarja elcsábítani.
Filmhu: Mit emelnél ki az idei Animascope kapcsán, miben volt más a tavalyi eseményhez képest?
P.SZ.: Koncepciót illetően nem volt más, mert idén is nagy hangsúlyt fektettek a diplomafilmekre és szemezgettek azokból a stúdiumgyakorlatokból, amik a feladat elvégzése mellett közben filmekké váltak. A lényeg, hogy a műfaj iránt érdeklődők betekintést nyerjenek a Budapesti Metropolitan Egyetemen folyó animációs projektekbe, illetve a másik részről a hallgatók munkái is kikerülhetnek a nagyközönség elé. Stílusban és témaválasztásban idén sokkal bohókásabb vonalat képviselt a rendezvény a könyvtrailerekkel, játszótéren játszadozó nyugdíjasokkal vagy a lovaggá válás fortélyaival. Tavaly több nehezebb témát feszegető alkotást vetítettek, mint például a Bye Bye Mom, a Duir vagy a Gomoly.
Filmhu: Milyen projekten dolgozol jelenleg?
P.SZ.: Jelenleg egy következő filmterven dolgozom Kemény Zsuzsa képzőművésszel, és remélhetőleg jövőre el tudjuk majd kezdeni a gyártását. Ez is stop motion technikával fog készülni és sokkal komplexebb és anyagszerűbb lesz vizuálisan, mint a WireLess volt. Szeretnék most kicsit elszakadni a digitális megoldásoktól.
