Képzeljük el egy pillanatra, hogy Szász Attila A berni követ című filmje nem 2014 elején, hanem jó huszonöt évvel korábban kerül bemutatásra a televízióban. Akkor, amikor nagyjából utoljára volt még tétje annak, hogy a honpolgárok nappalijában elhangozhat akárcsak annyi is, hogy hiba volt Nagy Imrét kivégezni. Akkor, amikor a változások közepette a forradalom szó elől lekopott az a bizonyos ellen előtag, és a szabadságért fegyvert ragadó pesti srácokat végre nyíltan lehetett pozitív hősnek tekinteni.

Ám sok idő eltelt azóta, az 1956-os forradalom emlékezete intézményesült, a róla való beszéd hétköznapivá vált, és mindazokat az eseményeket, amelyek e film hátterét képezik, jó esetben egy gimnazista is kívülről fújja már, akárcsak egy bizonyos több mint száz évvel korábbi esős márciusi nap történetét. Ezt az időközben bekövetkezett hangsúlyeltolódást azonban úgy tűnik, nem vették észre a film készítői; a Nagy Imre kivégzése után két hónappal Bernben játszódó történet eszmei mondanivalója valahol a negyed századdal ezelőtti értelmezési közegben ragad.