Filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Bodzsár Márk: A forgatókönyvet Zomborácz Virág osztálytársam írta. Mindketten negyedéves forgatókönyvíró-dramaturg szakosok vagyunk a Filmművészetin. Harmadévben Dekameron-novellákat kellett adaptálni, és aki év végén szeretett volna rendezni, választhatott az elkészült forgatókönyvek közül. A Bloody Mary egy látszólag kiismerhetetlenül kaotikus világot tár elénk, ami örvényként nyeli el a főhősnőt, végül - szinte már parodisztikusan váratlan fordulatok után - mégis afféle menedékké válik a számára. Engem az érdekelt, hogy kisfilmes formában elmesélhető-e a több szálon futó, fordulatos cselekmény és ábrázolható-e az az eklektikus mikrovilág, ami egy szállodapincében működő féllegális bár körül szerveződik.


Filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

B. M.: A film költségvetését az egyetem biztosította, abból a pénzből, amit a Magyar Mozgókép Közalapítványnál nyert el az osztály 2007-es vizsgafilmek forgatására. Nagyjából 20 fős, tehát viszonylag kis stábbal dolgoztunk. Ez részben az alacsony költségvetés miatt volt, részben meg amiatt, hogy a munkatársaim többsége, az előbb említett Virágot is beleértve, a barátom is egyben, akikkel együtt tanulom a filmkészítést. Reich Danival, a film operatőrével együtt kerestük meg a helyszíneket, találtuk ki a film képi karakterét és próbáltuk végig a jeleneteket a színészekkel. Bagota Béla vágó a forgatáson is ott volt rendezőasszisztensként. Noha sokféle zene hallható a filmben, mindet Zombola Péter szerezte, Huszty Csaba hangmérnöki segítségével, aki a hang utómunkát is csinálta. Csaba használhatatlan helyszíni hangot kapott kézhez, amit ő - a hazai filmes gyakorlattal ellentétben - azonnal kidobott, és az egész filmet utószinkronizálta és -zörejezte. Név szerint nem sorolhatok fel mindenkit, de aki ott van a stáblistán, mind többet dolgozott, mint amennyit a feladatköre szerint dolgoznia kellett volna.

Egy látszólag kiismerhetetlenül kaotikus világot tár elénk
             

Filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)

B. M.: A forgatás feszített tempóban zajlott, nem voltak különösebben érdekes pillanatok. Amire valószínűleg mindenki emlékezni fog a stábból, az a helyszín, ahol - a nyitójelenetet leszámítva - az egész filmet forgattuk. A Műszaki Egyetem Baross Gábor Kollégiumának pincéje olyan, mint egy posztapokaliptikus kazamata, ahol a sápadt neonfényben időnként pókok és csótányok tűnnek fel. Mégis, ebben e lerobbant pincében konditerem és bár üzemel.  Az utóbbi neve: Habár.

Számomra a színészekkel való munka jelentette a legnagyobb élményt. Béres Mártától, Kovács Leheltől, Keresztes Tamástól, Tilo Wernertől, Thuróczy Szabolcstól és Vajda Milántól sokat tanultam a forgatás során. 


Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

B. M.: A nagyjátékfilmes szekcióból elsősorban a Delta és a Tejút érdekel. A kísérleti-, a kisjáték- és a dokumentumfilmes mezőnyben nehezebb előre tájékozódni, de igyekszem a lehető legtöbb filmet megnézni.

Filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

B. M.: Hamvai Kornél: A prikolics utolsó élete.


Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

B. M.: „Egy tehén leszek, de megellek, bazmeg.”


Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

B. M.: Az utolsó. Nagyjából az ötödik ismétlésnél már kezdett kialakulni a jelenet intim aurája, amit darabjaira tört, hogy a háttérben látható ajtón felvétel közben egyszer csak besétált egy statiszta, aki a forgatási helyszínt keresve bolyongott a pincében. Végül a 12. felvétel lett hasznos.   


Filmhu: Melyik A-kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

B. M.: Semelyiken. A Bloody Mary nem elég jó film ahhoz, hogy A-kategóriás fesztiválon szerepeljen.


Filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

B. M.: Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét, 2 nap. Alig várom, hogy újra láthassam.