- Nem lehet előre kiszámítani, hogy egy filmnek milyen lesz a fogadtatása. Amikor befejeztem, nem tudtam, hogy milyen lett, csak azt, hogy mi mindent nem sikerült megcsinálni. Amikor rajtam már nem múlt semmi, és leadtam a kevert hangot a laborba, akkor megittunk egy pohár pezsgőt egy barátommal az Európa presszóban, és azt mondtam: Kész a film, megvan. Akár sikere lesz, akár bukik, a legtöbb, ami velem történhetett az az, hogy megcsináltam. A Karlovy Vary-i díj már csak a rumosmeggy a tejszínhab tetején.
Ez egy kalandfilm. Mondhatnám: ideológiai kalandfilm, de igazi kalandokkal, utazásokkal, forradalmakkal és háborúkkal, országokon és földrészeken át.

Az utazás nagy tétre megy: mi legyen a világforradalommal?

Mi legyen azzal, aki Latin-Amerikában született, félig magyarnak, félig spanyolnak, félig katolikusnak és félig zsidónak, és egészen kommunistának nevelték?

Gyerekként kénytelen bejárni a fél világot, hogy Che Guevara és Salvador Allende közeléből megérkezzék a "létezőszocializmusba", Magyarországra.

Az eredmény: forradalmár határok nélkül.

Mi lesz vele, amikor a világ nem csak a kommunizmus eszméjétől szabadul meg egyik napról a másikra, de -- bizonyára jogos önvédelemből -- hallani se akar többé semmiféle ideológiáról? Mi lesz azokkal, akiket egyszer már becsapott a történelem? S miben higgyenek most már a nyughatatlanok?

Hősünk újra végigrohan a fél világon, s ezúttal a horvátországi háborúba érkezik.

Ebben a filmben keverednek az elképzelt és valóságos események és személyek. Így aztán a történet és a szereplők senkivel és semmivel nem azonosak -- csak azzal, amit elképzeltem.

Fekete Ibolya
Díjak:
2001 Karlovy Vary – LEGJOBB RENDEZő
ÖKUMENIKUS ZSÜRI DÍJA

Fesztiválok
2001:
Karlovy Vary
Haifa
Denver
Ljubljana
Valdivia (Chile)
Chicago
Mill Valley
Cottbus
Pusan (Korea)
Mannheim
London
Tallin

2002:
5. John Templeton Európai Filmdíj
Göteborg

Az Ökumenikus Zsüri díja:
"... annak meggyőző ábrázolásáért, hogy a szabadság eszméje a történelem során állandóan változik anélkül, hogy valaha is teljességgel megvalósulna. A film újszerűen ábrázolja, hogy vannak háborúk, melyek elkerülhetetlenek, s forradalmak, melyek igazak, s hogy az egyén akarva-akaratlanul az események sodrába kerül.
Az Ökumenikus Zsüri ajánlja a filmet annak megmutatásáért, hogy míg az ideológiák jönnek és mennek, az emberi lét szellemi dimenziója örök."
(Karlovy Vary Film Festival, 2001)

Mit tesz egy kommunista-nevelt, született forradalmár egy olyan világban, melyben sem az ideológiájának, sem az elkötelezettségének nincs helye többé? Chico egy spanyol, római-katolikus, arisztokratikus anya és egy magyar zsidó értelmiségi apa fia. Már tizenkét évesen chilei szabadságharcos, a radikalizmus szinte születésétől fogva lételeme. Világjáró életében több forró helyzetet látott - Bolíviát, Chilét, Magyarországot és Oroszországot beleértve -, mint egy Chicago-i tűzoltóosztag. A kommunizmus 80-as évek végén bekövetkezett összeomlása, majd az újságírás passzivitása okán illúzióit vesztett Chicóból mára egy lázadó maradt, megvédendőügy nélkül. Egészen addig, míg a háború-dúlta Horvátország kellős közepébe nem csöppen, ahol tollát puskára cseréli. Fekete Ibolya a legjobb rendeződíját kapta Karlovy Varyban e komplex, balos anti-Forrest Gump figura portréjáért.
(Chicago 2001)
Karlovy Vary - az ökumenikus zsüri díja: Chico

Annak a meggyőző illusztrálásáért, hogy a szabadság ideálja a történelem során szüntelenül változik anélkül, hogy valaha is megvalósulna. A film Chico - egy félig magyar, félig latin-amerikai kommunista forradalmár -vándorlásait kíséri végig az elmúlt tíz év nagy fegyveres konfliktusai közepette.
A film újszerűen mutatja be, hogy egyes háborúk elkerülhetetlenek, egyes forradalmak igazak, s hogy az egyének akarva-akaratlanul az események sodrába kerülnek. Az ökumenikus zsűri a filmet azért díjazta, mert hitelesen mutatja be az emberi lét lelki dimenzióit, amelyek akkor is megmaradnak, amikor a nagy ideológiák összeomlanak.
(Eric Pireyre, a Clermont-Ferrand-i Fessztivál ökumenikus zsürijének képviselője)


"Nem bolíviai voltam, vagy zsidó, vagy magyar, nem voltam semmi. Csak kommunista, mint az apám", jelenti ki Ricardo (becenevén Chico) ebben a meggyőző, intelligens filmben, melyben a főhősök élete szorosan összefonódik a sorsukat alakító történelmi eseményekkel. A Chicót két drámai esemény keretezi: Ricardo családjának száműzetése Chiléből a szocialista vezér, Salvado Allende 1973-ban bekövetkezett halála után, s Ricardo horvátok melletti kiállása a volt Jugoszlávia jelenkori háborújában. A gyermekkora óta szenvedélyesen kommunista, nemzet nélküli Ricardo körbejárja a világot, hogy megerősítést találjon ideológiai meggyőződéseire. A Chico lebilincselő, összetett portré egy férfiről, aki az örökké változó politikai környezetben is szeretné megőrizni ideáljait; az író-rendező Fekete Ibolya érzelmileg felkavaró és gondolatot ébresztőmunkája felveti az önazonosság kérdését, amikor az egyént az emberi létnél is hatalmasabb fogalmak határozzák meg.
(T. Lopez, 2001 Mill Valley Film Fesztivál)


Chico (Eduardo Rózsa Flores), a Bolíviában magyar apától született dél-amerikai kommunista a chilei Allende-kormány bukását követően a forradalmi álmainak nem igazán tökéletes verzióját nyújtó kádári Magyarországra menekül. Chico később spanyol újságíróként dolgozik Albániában, s a Vukovár melletti magyar területen keresztül végül a jugoszláv polgárháborúban köt ki a horvátok oldalán. Személyes élményei egykori kommunista meggyőződése ellen fordítják, de forradalmár múltja kihat a jelenre is, amint párhuzamot von a kubai forradalom és a horvátok függetlenségi harca között. A részben Flores személyes élményein alapuló, az író-rendező Fekete Ibolya meghatározása szerint ideológiai kalandfilmnek tekinthető Chico szokatlan, mára szinte divatjamúlt portré egy férfi személyes és intellektuális életútjáról. A gyakran elliptikus film Chico világán és tapasztalatain túl nem kíván mást elemezni, Fekete Ibolya művészi eszközökkel - zene, kép (Jancsó Nyika) és tér - való bánásmódja azonban mindvégig rokonszenves és példaértékű.
(Peter Hames, London, 2001 november)


"A Chico romantikus magyar film egy férfiről, aki megélte a közelmúlt összes háborúját."
(Petr Bílek jr., Karlovy Vary)

A jelenkor forró nemzetközi háborús övezeteiben játszódó Chico egyfajta Zelig, mely színesen keveri a geopolitikai tényeket a rejtett személyes fikcióval, s olyan magányos, idealisztikus katonafigurát hoz létre, aki Chilében, Magyarországon és Horvátországban is a konfliktusok sűrűjébe csöppen. A doku-dráma műfajába sorolható film meghozta alkotójának, Fekete Ibolya író-rendezőnek a Karlovy Vary Filmfesztivál Legjobb rendezői díját.
A történet nagyrészt az ex-Jugoszláviában kirobbant közelmúltbeli konfliktus idején játszódik ("egy háború tele meggyőződéssel - ez épp nekem való," mondja Chico), miközben a címszereplő eseményteli múltjának részleteit flashback-ek elevenítik fel. Salvador Allende művészeti tanácsadójának bolíviai születésű fiaként Chico jezsuita neveltetésben részesül, s megörökli apja kommunizmus iránti szenvedélyes elkötelezettségét, valamint három útlevelet, s öt nyelv folyékony ismeretét, mielőtt útnak indul, hogy megerősítse a védelmi vonalakat bárhol a világban, ahol ideológiai konfliktus ütné fel a fejét.
Ami hősünk előéletét illeti, Chico menekült volt Svédországban, aztán katonanövendék Minszkben, ezt követően élt egy ideig a magyarországi "alkalmazott szocializmusban", majd az 1989-ben kezdődő közép-európai zűrzavarban maga is összezavaradott, mint akkoriban mindenki.
Chico hamar kiábrándul az újságírásból, s egy tiszttel való konfrontáció során jegyzettömbjét gránátra cseréli. Az albán határnál zsoldoskodva átruccan Görögországba, hogy üdítőt és piát vegyen a társainak; egy izraeli vakáció során pedig egy gyerekkori barátjával cseveg, mielőtt elrebegne egy Miatyánkot a siratófalnál. A leleményesen szőtt szálakból szép lassan hagyományos történet bontakozik ki egy csapat mulatságos, nemzetközi figurával, miközben Horvátországban golyók süvítenek. Néhány groteszk jelenet (pl. amikor az éjszakai szórakozáshoz nélkülözhetetlen zongorát cipelnek egy tűzharc közepette) után azonban Chico hősei a szörnyűkonfliktus áldozatául esnek..."
(Eddie Cockrell, Variety, 2001. július 23-29)


Egy férfi országról országra és háborúról háborúra való utazásainak története. Fekete Ibolya a filmről: "A Chico kalandfilm. Talán ideológiai kalandfilmnek is nevezhetnénk, de igazi kalandokkal - utazással, forradalmakkal és háborúkkal országokon és kontinenseken át. Nagy kérdéseket tesz fel: mi a helyzet a világforradalommal? Mit tegyen az ember, ha Latin-Amerikában született, részben magyar, félig katolikus, félig zsidó és rendíthetetlen kommunistának nevelték? Gyerekként bejárta a fél világot, Che Guevara és Salvador Allende mellől Magyarországra kerül, hogy megtapasztalja a "valós" szocializmust. Az eredmény: egy forradalmár határok nélkül. Mi történik vele, amikor a világ egyik napról a másikra - talán indokoltan, önvédelemből - nemcsak a kommunizmus eszméjétől szabadul meg, de hallani sem akar többé semmiféle ideológiáról? Maradt-e még eszme, amely mellett kitarthat? Hősünk ismét nyakába veszi a fél világot, hogy ezúttal a háború-dúlta Horvátországban kössön ki. A film valós és kitalált személyek és események keverékéből áll össze. Tehát sem a sztori, sem a figurák nem hasonlítanak semmire és senkire - csakis arra, amit kitaláltam."
(Haifai Filmfesztivál, 2001)