Előre! - olvasható nagy betűkkel az úttörőmozgalom jelszava a hűvösvölgyi gyermekvasút fűtőházában, de a kocsiszínként funkcionáló csarnokban ezen az estén nem a szocializmus építése, de még csak nem is a szerelvények karbantartása zajlik. Bodzsár Márk legújabb filmjének, a kádárizmusban játszódó Drakulics elvtársnak akciójeleneteit készíti elő az épületet ideiglenesen birtokba vevő stáb. Annak idején az éjfekete humorban és belsőségekben is dúskáló mentős mozival, az Isteni Műszakkal berobbanó rendező második nagyjátékfilmje egymástól látszólag egészen különböző zsánereket boronál össze.

A szokatlan koncepció kiindulási pontját az jelentette, hogy Bodzsár régóta érdeklődött a mozgóképes vérszívók iránt: ,,Már kamaszkoromtól fogva nagyon szerettem a vámpírfilmeket, rengeteget megnéztem belőlük, a szakdolgozatomat is a vámpírfilmek ikonográfiájáról írtam. Úgy éreztem, játékfilmben is érdemes lenne kezdeni valamit ezzel.”

Bodzsár Márk és Tőzsér Attila producer (fotó: Drakulics Filmgyáró Kft / Gerő Elektra)

Kedvenc vámpírfilmjei közé Roman Polanski horror-komédiáját, a Vámpírok bálját, az Engedj be svéd eredetijét és a Nosferatu klasszikus, valamint a Werner Herzog-féle verzióit sorolja. ,,A műfajon belül főleg a romantikus aspektus érdekelt, a tiltott szerelem helyzete, hogy miképp bonyolódik szerelembe egy félig-ember szörnyeteg egy halandó nővel.”

A rendezőt ezzel párhuzamosan a Kádár-kori miliő is egyre jobban foglalkoztatta: ,,A két dolog elkezdett összefolyni a fejemben, megéreztem, hogy jófajta egyveleg lehet a vámpírzsánert a Kádár-korszak közegével és a kémfilmek műfajával ötvözni.” A műfaji sokszínűség sajátos kiinduló pontot eredményezett: ,,A Drakula- filmek klasszikus alaphelyzete, hogy keletről, Erdélyországból megérkezik a rém a fejlett nyugatra, általában Londonba. A filmünk megfordítja a helyzetet. Itt vagyunk a Kádár-korban, bezárkózva a legvidámabb barakkba, Nyugatról pedig megérkezik a vámpír, aki az ’Adjunk vért Vietnámnak!’ elnevezésű mozgalom vérnagyköveteként látogat haza az Egyesült Államokból.” Az 56-ban elszármazott vérszívó előbb Kubában, majd az USA-ban kötött ki, és innen tér vissza, ami természetesen felkelti a hatóságok érdeklődését.

Nagy Zsolt, mint Fábián elvtárs (fotó: Drakulics Filmgyáró Kft / Gerő Elektra)

A megfigyelés alá helyezett vendéget, Fábiánt Nagy Zsolt alakítja, aki szívesen vállalta a vámpír léttel együtt járó kaszkadőr-jeleneteket is, látogatásunkkor éppen az egyik, matracokkal teli vasúti kocsiba veti be magát újra és újra egy biztonsági kötélre rögzítve. Elmondása szerint Fábián nem feltétlenül negatív figura, halhatatlansága egyfajta vágykiterjesztés, ami a szocializmusban felnövő generáció számára elérhetetlen dolgok, például egy farmernadrág vagy akár a banán iránti vágyakozásnak is megfeleltethető.

Fábián elvtársra az elhárítás egy fiatal ügynököt, Magyar Máriát állítja rá, akit Walters Lili formál meg. Szerinte filmbeli karaktere nem profi kém, csak a történet előrehaladtával válik azzá. A forgatókönyvben leginkább a műfajra nem jellemző, „pimasz fordulatok” keltették fel az érdeklődését, és ez megfelel ízlésének a vámpírfilmek terén is, kedvencei ugyanis a Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows) és Jarmuschtól a Halhatatlan szeretők, amik hasonlóan formabontó alkotások.

Walters Lili Mária szerepében (fotó: Drakulics Filmgyáró Kft / Gerő Elektra)

A forgatáson folytatódnak a próbák, Nagy Zsolt a vasúti szerelvény tetején egyensúlyoz, majd kisvártatva megérkezik a vámpír nemezisét, Lászlót alakító Nagy Ervin is, akinek egy verekedős jelenetet kell előkészítenie. A színészek és a stábtagok rendkívüli állóképességről tesznek tanúbizonyságot, a hűvös csarnokban az éjszakai próbák az első kakasszóig is elhúzódhatnak. Mi még egy utolsó kérdést intézünk a rendezőhöz a vér és brutalitás mértékéről. Bodzsár szerint a Drakulicsban ugyan központi elem lesz a vér, de kevésbé, mint az Isteni Műszakban volt. ,,Azt éreztem, hogy ott már kifröcsögtük magunkat.”

Borítókép: Nagy Zsolt, Nagy Ervin és Walters Lili (fotó: Drakulics Filmgyáró Kft / Gerő Elektra)