A Filmhét utolsó napján sem tétlenkedtünk, a mozizást egy csokor gyerek animációval kezdtük. Nem csak az aprónép, de még mi is kifejezetten jól szórakozunk egyik-másik mesefilmen. Ilyen volt például a Hát (m)ilyenek a koalák, amiben a kedves narrátor részletesen elmagyarázza, hogy miért nem találkozhattunk sokáig a legtöbb állatkertben ezekkel a bambuszfaló állatkákkal. Szórádi Csaba rendező Sajdik Ferenc sajátos humorú forgatókönyve és grafikái felhasználásával készítettel a sorozat első epizódját, ami könnyed, de érdekes vasárnap délutáni szórakozásnak tökéletesen megfelelt.

Láttuk még a Boxi-sorozat három epizódját is, amikben egy kutyus és gazdája kalandoznak a kartonvilágban. A Ragaszkodásban egy hímes tojásokból kikelt kiscsibe csapat szegődik a nyomukba, Az asztalon túlban újdonsült írószer barátaik segítségével jut haza a két felfedező, a Gubancban pedig egy elszabadult cérnagombolyag okozza a bonyodalmakat. Nem elsősorban az egyes részek tőmondatban összefoglalható történetei miatt szeretjük a Boxit, hanem az izgalmas képi világ miatt, ami sem kicsiknek, sem nagyoknak nem okoz csalódást – a szereplők egyébként a valóságban is kivághatók és összehajtogathatók.

Nagyobb hatással volt azonban ránk a Salamon András rendezte Nemzeti Dokumentumfilm. A színházban, illetve kultúrában jártas közönség számára ismertek a Nemzeti Színház 2013-as igazgatóváltásának körülményei, a film erénye viszont éppen az, hogy ideológiákat mellőzve a társulat szemszögéből mutatja be a történteket. A nagy múltú intézményt 2008 és 2012 között igazgató Alföldi Róbert utolsó „nemzetis” rendezése a Mephisto volt László Zsolt, Stohl András, Tenki Réka és Bánfalvi Eszter főszereplésével. Ennek az előadásnak a próbafolyamatán keresztül látjuk a szakmailag és emberileg is jól összeszokott, a korosztályuk legtehetségesebb színészeiből álló közösség hattyúdalát. Akár ott voltunk azokon a bizonyos utolsó estéken, akár nem, megható látni, ahogy még ebben a helyzetben is profiként viszik végig utolsó közös munkájukat az olvasópróbáktól egészen a premierig. Nem a tökéletessége miatt szerettük ezt a filmet, de az apró vágási pontatlanságok, illetve a néha kissé túlzásba vitt szentimentalizmus ellenére fontos és szép mementója a magyar kultúra egyik meghatározó bástyájaként számon tartott társulatnak – mert Alföldi szavaival élve: „Fontos az a rohadt színház”.

 

A Sherlock Holmes nevében címe alapján a Guy Ritchie rendezte, Robert Downey Jr. és Jude Law nevével fémjelzett 2009-es Sherlock Holmes folytatásának is tűnhet, és valóban pár évvel később mutatták be. Valójában azonban ez egy kis büdzséjű magyar gyerekfilm, amit a horrorfilmesként is ismert dunaújvárosi Cruel World Team alkotókollektíva készített. Bernáth Zsolt korábban olyan filmeket rendezett, mint a beszédes című Hasfalmetszők, aminek titulusán az is meglátszik, hogy az alkotók hajlamosak vígjátékot csempészni a horrorba. A horror műfaja nem állt távol a Sherlock Holmes nevébentől sem, csak ezúttal nem komédiával ötvözték, hanem gyerekfilmmel.

Azt hihetnénk, hogy a horror és a gyerekfilm nem fér össze, mivel előbbi felnőtt korhatáros műfaj, akár a pornó, de ez tévedés: ez a film is jó példa rá, hogy éppúgy megfér egymás mellett a horror és a gyerekmese, mint az ijesztésre épülő rémtörténet és a nevettető komédia. A fantasztikus fikcióért - legyen az sci-fi, horror vagy fantasy - eleve ifjúkorban szokás rajongani, ez olyasmi, amiből sokan kinőnek. A Sherlock Holmes-sztorikat általában a detektívtörténet műfajába szokás sorolni, de gyakoriak bennük a horror-elemek is, még ha utóbb ki is derül bennük, hogy van tudományos magyarázat a bonyodalmat képező természetfeletti rejtélyre.

 

A Sherlock Holmes nevében kisiskolás főhősei Holmesnak és Watsonnak szólítják egymást: előbbi jó megfigyelő és éles eszű, a másik pedig egy örök szárnysegéd, egy geek, az iskolai kötekedések céltáblája. Már a magányos Watson is felfigyelt arra, hogy a környékbeli iskolából gyerekek tűnnek el, és mire megkerülnek, mintha kicserélték volna őket. Holmes azonban már képes is összerakni a kirakós darabkáit és lenyomozni a gyerekrablót. Egy-két feszültebb jeleneten meglátszik, hogy az alkotók nem vetik meg a horrort: kreatívan használják a műfaj jellegzetes jelenetezését és eszköztárát. Filmjükön meglátszik a kis büdzsé, viszont ezt kompenzálja az ironikus hangnem. A Sherlock Holmes nevében egy versenyképes magyar közönségfilm kevés pénzből, az alkotók gerilla filmkészítői módszerei és kisbüdzsés esztétikája követendő példák hazai színtéren.