Szerencsére időről-időre jönnek olyan dokumentumfilmek, melyek nem a nyomorúság és kiszolgáltatottság legmélyebb bugyraiba kalauzolják a nézőt, hanem éppen ellenkezőleg: derűt, életigenlést és reményt árasztanak. Emiatt volt évekig az egyik kedvenc filmem az Ember a magasban, ami képes volt életörömöt sugározni, holott arról szólt, hogy egy francia kötéltáncos pasas a hetvenes években biztosítókötél nélkül több száz méter magasban átsétált a WTC két tornya között; tehát egy olyan épületpár tetején egyensúlyozott egykoron, ami a film készítésének idején a jól ismert okokból már nem állt. Az Ember a magasban mégis reménykeltő mozi a legjavából, mert az emberi kitartás, barátság és összetartozás erejét mutatja meg.
(A fotók forrása a Szerelempatak Facebook-oldala)
De nem kell feltétlenül a külföldi dokuk között keresgélni ahhoz, hogy örömmel újranézhető filmet találjunk, a Szerelempatak láttán például egy néhány évvel ezelőtti magyar film, az Életek éneke is felidéződhet bennünk, ami erdélyi zenészemberek sírva vígadós sorsát mutatta be sok tánccal és még több zenével. A szereplők jó kedélyű, frappáns és bölcs megszólalásai, valamint a táj és a környezet néhány érzékletes vágóképbe sűrítése miatt is eszünkbe juthat ez a film Sós Ágnes munkáját nézve.
Az biztos, hogy a Szerelempatak is olyan doku, amit jó ideig nem felejtünk el. Derű és életöröm árad belőle, de ezen túl szépség és méltóság is. A rendező a Filmhunak adott interjúban (olvasd el itt) arról beszélt, hogy egy életigenlő dokumentumfilm készítése volt az álma. Ehhez témául egy erdélyi falu időseinek szerelemhez, testiséghez fűzött élményeit és vágyait találta meg. A filmben három-négy idős férfi és hat-hét asszony mesél arról, hogy milyen volt régen a szerelem, hogyan élték meg tapasztalatlan ifjúként a testiséget, s mi maradt a szerelemből és a vágyból meglett napjaikra. Maradjunk annyiban, hogy nem kevés! Aki nincs tisztában vele, hogy melyik gyomnövény magja a legjobb potencianövelő, hogy mire jó a disznózsír, ha nincs férfi a háznál, vagy hogy milyen jó dolog a höngörőzés, az sok újat tanulhat a Szerelempatakból.
Az öregek szinte kizárólag a szerelemről, ismerkedésről, házasságról, együttalvási szokásokról és a megszerzett tapasztalatokról mesélnek, de a film messze nem egy néprajzi kézikönyv, ahol beszélő fejek mondják el a nászéjszakájuk történetét és kalandjaikat házasságon innen és túl. A rendező láthatólag nem csupán egy pikáns témát akart humorral fűszerezve tálalni, hanem bájos szereplőin keresztül megmutatni, hogy az életben a legfontosabb a harmónia. Legyen szó akár testi szerelemről, öregedésről, férfi-nő együttélésről, a megelégedettség első számú forrása, hogy ki legyünk békülve önmagunkkal. Ezek az idős emberek erejük fogytán is megállás nélkül végzik a dolgukat a természet ritmusát követve: vetnek, aratnak, kaszálnak, állatot gondoznak, befőznek, tésztát gyúrnak, s eközben mesélnek. Arról, hogy mi volt hatvan évvel ezelőtt, s mi hat napja.
A filmben valóban sok a humor, mert sziporkáznak az öregek, és nem telik el úgy öt perc, hogy ne kacaghatnánk egy jóízűt, de én legalább ilyen lenyűgözőnek találom a Szerelempatak líraiságát is. A fantasztikus operatőri munkát (Lovasi Zoltán) kiváló zene (Másik János), hang (Zányi Tamás), vágás és pontos dramaturgia támogatja (forgatókönyvíró és vágó: Thomas Ernst); alkotói igényesség és a fentebb már említett harmónia sugárzik a filmből. Magával ragadó képeken látjuk a tájat, a természet apró részleteit, az öregeket körülvevő tárgyakat, és ezeknek a képeknek köszönhetően az egész film megtelik élettel. A látvány és a történet tökéletes összhangot talál, éppoly életteli képek peregnek a szemünk előtt, mint amilyen élettől kicsattanó a film minden szereplője.
A Szerelempatak a remegő kezek helyett a huncutul csillogó szemekre figyel, arra az életörömre, lendületre és derűre, ami az idős szereplőkből árad, s amit megannyi fiatal elirigyelhet tőlük. Én például a film láttán felvettem a képzeletbeli bakancslistámra a höngörőzést, mert nem akarok úgy meghalni, hogy sosem gurultam le egy puha fűvel borított hegyoldalon mint egy betekert palacsinta. A nénik szerint ennek a mókának van egyéni és páros változata is, de vigyázat, mert a páros gurulók gyakran egy sűrű bokor aljában kötöttek ki, de ennek biztosan nem a gravitáció az oka…
A Szerelempatak trailere
Ha ez olyan honlap lenne, ami a kritikát úgy zárja, hogy kiknek ajánlja a filmet és kiknek nem, könnyű dolgom lenne. Azoknak ajánlom, akik már voltak szerelmesek és azoknak, akik még nem. Azoknak, akik nem tudták mindig harmonikusan megélni a testi szerelmet, és azoknak, akiknek csak az örömből jutott. Azoknak, akik már megették a kenyerük javát, és azoknak, akik egyszer feltehetőleg megöregszenek majd. Azoknak, akik eddig is szerették a dokumentumfilmet, és azoknak, akik eddig nem szerették. Mert mostantól fogják.
Vetítések az Urániában:
2014. 02. 14. Péntek 16:45
2014. 02. 15. Szombat 19:00
2014. 02. 17. Hétfő 14:30
2014. 02. 19. Szerda 16:45
2014. 02. 19. Szerda 21:00
Az HBO műsorán:
2014. 02. 13. Csütörtök 22.30
2014. 02. 14. Péntek 19.45
2014. 02. 22. Szombat 1.50
