Így lehetséges, hogy a Balaton Method, az első magyar közösségi filmként nem egy ötfős bizottság által odaítélt közpénzből készült, hanem konkrétan a leendő nézők támogatásából. A közösségi adakozás sikere több cég figyelmét is felkeltette, akik a film mögé állva még több lehetőséget biztosítottak a Szimler-Rév duónak ötleteik megvalósításához. Tavaly tehát leforgott a Kodályt koronázó Balaton Method 17 része, ami rendezői változatok tesztvetítése után március 6-án, az Akváriumban mutatkozott be dupla premierrel, és a résztvevő zenekarok koncertjeivel.
A film egyik legmeghatóbb jelenete Hó Márton és a Jégkorszak vízi zenélése. Ahogy a Honvéd Férfikar békebeli békaemberei kiemelkednek, és lámpalázasan rázendítenek, hogy „helló, purgatórium!” azon a parton, ahol amióta az eszemet tudom, homokvárat építek nyaranta, hátborzongatóan jó. Nagyon erős ötlettel indul a Jónás Vera Experiment klipje is, amiben az énekesnő egy kék öltöző-tekercsből előlépve énekel megannyi monitor tükrébe, hullámok háttérzaja mellett, de érthetetlen módon a dal úgy van elvágva, mint egy házibuliban, amikor valaki ráveti magát a youtube-ra, hogy saját kedvencét rakja inkább be. Így jár a Grand Mexican Warlock is, akikhez különvonattal érkezik egy szimfonikus zenekar, és a rock mellé egy kicsit megidézik Muszorgszkijt.
Az Akkezdet Phiai gravitációs térváltásai a földvári művházban lenyűgözőek, de sajnos az egyébként remek Amoeba-kíséret kissé elnyomja a filmhez írt jobbnál jobb szövegeket.
Az „ablakban az asszonyok, kocsmában az uraik” felvezetésű Middlemist Red-videó is mehetett volna mélyebbre a balatoni bisztró- és kocsmakultúrában, de nagyobb hibája, hogy az egyik legjobb daluk bosszantóan rosszul van keverve, ami így leginkább magával az együttessel szúr ki.
Technikailag nagyon ötletes, és a szintén külön a filmhez írt dalra is reflektál a Punnany Massif része a hatkamerás egybeállítással, ami egy menzai ritmusfilmből egy Disney-mesék epikusságáig emelkedik a Gizella Női kar segítségével.
A Részletek abszolút ellentéte vizuálisan is a Subscribe, akiknek a metálja sokkal több, és sokkal hallgathatóbb a rézfúvósoktól. A fix képen belül szimulált kameramozgás másodszori nézésre már szórakoztatóbb, mint amilyen furcsa.
A Balaton Method zeneileg és képileg legérdekesebb epizódjai éjszakai erdőkben játszódnak. A Kamikaze Scotsmen korábban kevéssé volt ismert, de ahogy a premier utáni erős koncerten is bebizonyították, érdemes lesz rájuk figyelni. A minimalistára vett Das Land című daluk egy neonfényes, fák között araszoló amerikai kabrióban, és szó szerint angyali kar kíséretével szólal meg, ami összességében egy emlékezetes álom-kirándulás.
A W.H. nevű, Shakespeare-szonetteket megzenésítő formációról is lehet, hogy csak én hallottam korábban, de mindenesetre megérdemelték a fákon és a ködön átszűrődő reflektorfényt, ami Sena sziluettjével a film talán legszebb képe. Az „éjszakában nappal világítása”-gyakorlatot is teljesítő videó misztikus vudu-hangulatához járul hozzá a megilletődött általános iskolás gyerekek éneke és kísérteties suttogása is.
Harcsa Veronika hangja atmoszférikusan szép, de a Bin-Jip naplementére komponált kompozását látva furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan szerezhették a régi autókat („Kezicsókolom, hallottam, hogy van egy Ladájuk. Na azt szeretnénk elkérni, nem baj, ha a tetején térdelve dobolunk, ugye?”). Egyedi Péter epizódjának dekoltázs-beállítása is kissé elvonja a figyelmet a zenéről, a Soerii & Poolek kórusa pedig a film végén már nem lepne meg, de szószékről tequilázásról énekelni mégiscsak szórakoztatóan profán húzás. Kérdés viszont az, hogy a Bajdázó miért nem kapott külön jelenetet, hiszen a stáblista végére érve láthatunk egy részletet a kreditek alatt hallott csodás dalból.
Az óriási rendezői, operatőri és szervezői (gyártásvezető: Nemes-Jeles Veronika) energiákat, valamint több száz zenészt megmozgató filmet kritizálni leginkább a narratíva szemszögéből lehet. Erős pillanatok azok, amikor egy kevés történetet látunk: két horgász társalog a kihajózás előtt, egy nagyapa gitározik az unokájának, a Fran Palermót értetlenül bámulja egy sörhasú apuka, a W.H. elején titokban Shakespeare-t olvasnak fel a gyerekek, Kiss Tibi magát adja, ahogy rányit a Stubbornra, majd visszacsukja az ajtót, aztán rájuk kopog a parti őrség.
A Balaton Method célkitűzése azonban nem szólt másról, mint az élőzenéről és a vizuális kísérletezésről, nem játékfilmet, vagy a balatoni állapotokat és a könnyűzenei szcénát felmérő dokumentumfilmet vállaltak. A kreatív videoklip-füzér mégis idővel olyan poptörténeti jelentőségű lehet, mint az Extázis 7-től 10-ig 1969-ből. A március 26-án kezdődő forgalmazás, a balatoni kertmozi-turné, a fesztiválokat, vidéki és határon túli városokat bejáró közönségtalálkozós vetítések után azonban kultfilmmé valószínűleg akkor válhat majd, amikor a Kodály Methodhoz hasonlóan elérhetővé válnak a részei a Youtube-on, és a kedvenceinket linkelhetjük a barátainknak.
