Hosszas várakozás és nagy érdeklődés előzte meg Bodzsár Márk első nagyjátékfilmje, az Isteni műszak bemutatását. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a film címe összefonódott a Magyar Nemzeti Filmalap új támogatási rendszerével, melynek első produktumaként került a magyar mozikba. Ennek köszönhetően a publikum új korszak nyitányát remélte az alkotástól, mely lényegében be is váltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Nem csak a filmipar reformjáról beszélhetünk, hanem stílus- és műfajbeli megújulásról egyaránt.

A rendező elsőfilmes létére nagy fába vágta a fejszéjét: szakítva a magyar film évszázados művészfilmes tradíciójával, egy olyan műfajfilmet tett le az asztalra, mely elbeszélésmód, visszatekintve egészen az 1900-as évekig, többnyire marginális pozícióban helyezkedett el a magyar filmművészetben. Mindemellett olyan műfajkeveréssel próbálkozik, melybe több tehetségesnek tartott rendezőnek is beletört már a bicskája. Azonban Bodzsár Márk remek aranyérzékkel tud egyensúlyozni azon a vékony határmezsgyén, melyen a film a különböző műfajokba történő átjárások ellenére gördülékenyen működik. A műben fellelhetők többek között a western, a burleszk, a melodráma és a vígjáték jegyei is. Végeredményben pedig egy olyan groteszk elemekkel tarkított fekete komédiát kapunk, mely miközben társadalmi és morális problémákat is pedzeget, egy percre sem felejt el vicces lenni.

Az alapötlet eleve sok lehetőséget rejt magában: Milán (Ötvös András) az 1992-es délszláv háború idején Jugoszláviából Magyarországra szökik, ahol mentősként kezd el dolgozni Kistamás (Keresztes Tamás) és Fék doktor (Rába Roland) mellett. Itt kell rádöbbennie, hogy társai anyagi haszon céljából illegális eutanáziát hajtanak végre egyes betegeken. Mivel azonban neki is szüksége van a pénzre, hogy kiszabadítsa Szarajevóból menyasszonyát, ezért alkut köt kollégáival, melynek folyományaként egyre abszurdabb és hajmeresztőbb események láncolatát indítja el.