A Cserhalmi György által játszott Pócs a film felütése előtt hal meg, amiről csak párbeszédekből értesülünk, viszont flashbackekben behatóan megismerjük a karaktert. Akit felesége (Kováts Adél) szerető mozdonyvezetőnek ismer, ez a kép azonban gyorsan összeomlik benne, amikor a férfi váratlan halála után felkeresi annak szeretőjét (Ónodi Eszter). Aki, mint kiderül, még lányt is szült a férfinak, aki azóta punk fiatal felnőtté cseperedett (Pájer Alma Virág alakítja). A férj halála azonban nem csak az ő számításaikat húzta keresztbe: szerettei megtudják, hogy mozdonyvezetőként műtárgyakat csempészett Nyugatra, és a tragédia előtt pont meglopta mind a beszerzőjét (Hegedűs D. Géza), mind a vevőjét (Kulka János), akik ezért hozzátartozóin keresik a pénzt és a szajrét, és nem egyedül.

Eleinte főleg a kissé emancipálatlan Pócsnéval lehet azonosulni, a filmet pedig elsősorban rejtélydramaturgia mozgatja. Idővel egyre többet és többet tudunk meg a körülrajongott életművész Pócsról, akit mintha mindenki más-más oldaláról ismert volna. Aminek előnye a dramaturgia szempontjából, hogy rengeteg konfliktust generál a karakterek között, és gátolja, hogy ellaposodjon a cselekmény. Újabb és újabb titkok kerülnek napvilágra a férfiról, sőt még az általa összefűzött többi karakterről is, akik megismerik egymás valódi személyiségét, természetesen a nézővel együtt. Köszönhetően részben a sok karakter mozgatásának, meglehetősen fordulatos filmről van szó, aminek viszont ára van.

Pócs pátriárkaszerű karakterének halála ideális bonyodalom, ami felkavarja az állóvizet, viszont Kamondi csak egymással való konfliktusaikon keresztül tudta bemutatni karaktereit és azok hátterét, ami kissé túlbeszélt, szájbarágós dialógusokra építő filmet eredményezett. Amit enyhít, hogy a direktor ötvözi a flashbackeket Pócsné karakterének szubjektív belső vízióival, azonban a múltban játszódó jeleneteket érdemes lett volna az Aranyélet mintájára fiatalabb színészekkel, realisztikusan elkészíteni. Fiatalkori alteregók híján a múltbeli szcénákban is Cserhalmi és Kováts szerepelnek, ami kizökkentően hat. Sajnos lerí, hogy ez a történet nem mozgóképre született: Márton László Ez csak egy hétköznapi látogatás című novelláján alapul.

Ha már Aranyélet: Kamondi szerzői vonásaként is értelmezhető, hogy amellett érvel, Magyarországon nehéz tisztességesen megélni, ezért is foglalkozik mozdonyvezető hőse csempészettel. A direktor nem csak a jelen Magyarországáról beszél, de annak hátulütőit mintha a szocialista éra bűneire vezetné vissza - Pócs sikeres sportoló volt, amíg valaki a környezetéből derékba nem törte a karrierjét. Az is értelmezhető szerzői vonásként, hogy Kamondi fittyet hányt a korhatárra, és noha lett volna esélye a nagyobb közönséget vonzó 12-es karikára is, ő nem volt rest félmeztelenül mutatni Kováts-ot és Pájer Alma Virágot, amivel kimaxolta a 16-os besorolást.

 

A számos karakter mozgatása viszont nagy teret engedett a nívós színészgárdának: még az apróbb szerepekben is olyanok tűnnek fel, mint Törőcsik Mari a beszerző Alzheimeres anyjának szerepében, Csákányi Eszter mint Pócsné rég halott őskommunista anyósa vagy Koncz Gábor mint nyájas gengszter. Ami pedig Kamondit illeti, sajnos már nem kérdezhetjük meg tőle, mennyire volt számára szerzői ez a történet, férfihőse és ő egyaránt titkokat hagytak hátra tragikus halálukkal.