A magyar versenyprogramból két kedvencünk volt. Az egyik a Nem történt semmi. Az Inkubátor programban különdíjjal honorált Csoma Sándor új rövidfilmje erős rokonságot mutat a díjazott nagyjátékfilm-tervével. Ezúttal is gyerek-szülő viszonyt ábrázol egy családi dráma keretein belül: egy negyvenes kismama, Kata (Láng Annamária) hazaérve észreveszi, hogy kisfia furcsán viselkedik. Kiderül, hogy molesztálta a tűzoltó szomszéd. A dráma gyerek, anya és apa közötti konfliktusra épül, ugyanakkor a családi békét megbolygató pedofil karaktere thriller-szálat is visz a cselekménybe. Mivel a negyvenes anyának már dudorodik a pocakja, orvosi utasításra kerülnie kell a stresszt, az apa pedig forrófejű, felfüggesztett börtönbüntetés lóg a nyakában, és épp új lakást készülnek venni a születendő gyerek miatt, addig viszont még fél évet kell várniuk.
A dramaturgia tűpontos, nincsenek üresjáratok a filmben: Csoma lassan vezeti be a bonyodalmat, sokáig csak annyit ábrázol alig észrevehető jelekkel, hogy valami nincs rendben a fiúval. A címválasztás is briliáns, mivel végig kérdéses, hogy mennyire ironikus az az állítás, hogy “nem történt semmi”. Mindhárom főhős elég figyelmet kap a rendezőtől: Varga Zétény szokatlanul jó gyerekszínészi alakítást nyújt, Molnár Levente (Szürke senkik) tökéletes választás a bárdolatlan családapa szerepére. Furcsamód az igazi főhős Láng Annamária figurája, a nyitójelenetben is őt láthatjuk, ő kapja a legtöbb játékidőt. Megérdemelten kapta meg a legjobb női alakítás díját.Másik favoritunk, Fatér Ambrus Légmell című kisfilmjében, egy magányos és zárkózott orvos életét felforgatja egy súlyosan beteg, illegális menekült. A férfi a lakása alatti kis mecsetben kénytelen a lelkiismerete miatt ellátni a tehetetlen öregembert. Horváth Lajos Ottó nagyszerű a kőszívű orvos szerepében (akit főleg az Üvegtigris széria kedves Sanyijaként szokás ismerni): fokról fokra, kezelésről kezelésre látja meg a menekültben a személyt, ami a benne elnyomott érzéseket is a felszínre hozza. A Légmell tökéletes példája annak, hogy rövidfilmes formátum milyen kompakt, sokrétegű történeteket képes elmesélni - emberi sorsok, múltak, (magyar) jelenek és jövők 20 percben, anélkül enged el minket, hogy bármiféle hiányérzetet hagyna maga után.
A nemzetközi szekcióból Even Hafnor Small Talk című kisfilmje volt ránk a legnagyobb hatással. A zseniális abszurd alapja csupán annyi, hogy egy tökéletesen kommunikáció-képtelen családot állít a középpontba. Ez a defekt annyiban nyilvánul meg, hogy a család tizen- sok tagjának kedvenc témája az időjárás, a függönyök, és újra az időjárás. Érzelmeiket soha, semmilyen körülmények között nem mutatják ki, legyen az egy egyszerű köszönés, vagy egy családtag hirtelen szívrohama. Skandináv kín- és fekete humor szerelemgyereke, páratlan darab.
Small Talk
Harmadik alkalommal rendezték meg a Friss Hús rövidfilmes pitchfórumát, ahol 10 rendező mutathatta be tervezett filmjét: egy-egy hangulatos fotóval vagy moodboard-dal megtámogatott előadásra 5-5 percet kaptak az alkotók, ahol a történetet és a film legfőbb mondanivalóját ismertették. A 300.000 forintos fődíjat és a Momentán társault különdíját is végül Hermán Árpád Goodbye Frank című filmterve kapta, ami szerintünk is a legjobban sikerült előadás, és a legötletesebb rövidfilm-terv volt. Szerettük még Cibulya Nikol Irinyi című tervét is, ami Irinyi János alakját egy steampunkkal ötvözött forradalmi közegben mutatja be, és izgalmas vállalkozásnak tűnt Koncz Linda Vasárnap-ja is, ami egy agyvérzésből lábadozó apa és kislánya kapcsolatába nyújt betekintést. A legnépszerűbb rövidfilmes műfajból, a ‘coming-of-age’, azaz felnövéstörténetből nem volt hiány idén: Sébastien Praznoczy rendező és Jakab Juli forgatókönyvíró több országon átutazó projektje, a Futóhomok egy anya és fiainak útját követi Franciaországból Magyarország felé, Bagota Béla Bardó című terve sportfilmbe ágyazott apa-fia történet, Breier Ádám pedig az izraeli Tinder-randi közegbe helyezte identitását kereső főhősét, az Aliyah című projektjében.
