Janisch Attila

 A trilógia vége - részlet a MásnapbólJanisch Attila művészete nehezen behatárolható, miközben műfajfilmi zsánereket használ filmjeiben, időről, valóságról, létről és nemlétről gondolkodik. Egzisztencialista kérdéseket vet fel, helyszínei és filmjei egyetemes érvényűek, történetei bárhol játszódhatnának. „Furcsa helyzet alakult ki, mert én horrorfilm rendezőnek gondolnám magam, ma mégis inkább hard-core művészfilmesnek számítok, ami szerintem egy vicc. A világ nagyon elmozdult, és szerintem nem a jó irányba. Az a fontos, hogy tudd, a divat szerint csinálsz-e filmet, amit elvárnak tőled, vagy aszerint, amit gondolsz a világról. Hiába az a trend, hogy minél több vér legyen, vagy minél lineárisabb legyen a film, nekem egész máshol van az érzékenységi szintem. A film abból áll össze, hogy mit gondolsz a világról, abból, hogy egy ember hogyan gondolkodik.”