Filmhu:Édesapád hagyatékából került elő az a napló, amelyet a második világháború alatt, hadifogolyként írt, és ami a Katonatörténet című dokumentumfilmed sorvezetője lett. Mikor a kezedbe került a könyv, rögtön arra gondoltál, hogy filmet szeretnél csinálni belőle?

Katona Zsuzsa: Igen, mondhatni a második gondolatom ez volt. Elképesztő anyag volt, egy olyan forrás, amilyennek ritkán találkozik az ember. Beszélgettem a gyerekeimmel és a családdal a naplóról és rájöttünk, hogy mindenkit nagyon érdekelne, hogy pontosan mi történt ezekben a hadifogolytáborokban. Apám 21 éves volt, mikor a második világháború alatt hadifogságba került, ez egy iszonyú érzékeny korszak egy ember életében. Az, hogy valaki ilyen fiatalon egy ilyen iskolán megy át, biztos, hogy nagyon sokban hozzájárul a személyiségéhez, és így egyúttal a miénkhez is. Elkezdtünk erről beszélgetni és úgy éreztük csinálnunk kell ebből valamit.

Filmhu:Édesapád mesélt nektek a hadifogságról?

K.Zs.: Tudtunk a hadifogságról, de nem sokat beszélt róla, sőt a rendszerváltásig egyáltalán nem, és utána is inkább csak az unokáknak mesélt. Ez valahol érthető, az ember az ilyen emlékeket szeretné törölni.