Ritkán hallok annyi pozitív véleményt a filmklub után, mint múlt hét szerdán. A Konyec – amit meglepően kevesen ismertek ezelőtt – azonban több szempontból is nagyon jól hatott a közönségre. Tény, hogy filmklubunkban közönségfilmek és frissebb alkotások ritkábban fordulnak elő, de a változatosság gyönyörétől eltekintve, ennek a munkának nagy érdeme, hogy szinte mindenkinél működik. Karakterei ismerősek és hétköznapiak, de távolról sem alpári kismagyar voltukban, humora élénk, de nem tolakodó, története izgalmas, de nem hatásvadász. Ha mindez nem lenne elég, a Dunántúl képei (operatőr: Szatmári Péter) és a vadnyugat zenéi (zeneszerző: Madarász Gábor) tovább fokozzák az élményt.

A film elkészítéséig hosszú út vezetett. Rohonyi Gábor és Mécs Mónika producer barátsága 18 éve tart, hiszen már az előbbi filmművészetis vizsgafilmjén is együtt dolgoztak, így természetes volt, hogy első nagyjátékfilmjüket is közösen készítsék. Amikor az addig reklámfilmeken és klipeken dolgozó rendező kezébe került Pozsgai Zsolt Makacs alkony című írása, egyből megszerette a drámai-humoros-érzelmes-izgalmas történetet, amiben különböző stílusok keverednek. Először Pozsgaival hárman, aztán Méccsel ketten kezdték forgatókönyvvé fejleszteni, majd Lovas Balázs forgatókönyvírót is bevonták a munkába. Eleinte inkább valamiféle művészfilmet terveztek, de időközben a fiatal rendőrpár műfajközeli vonala is kellően megerősödött.

konyec06 600

 Mécs Mónika és Rohonyi Gábor (Fotók: Németh Barbara)

A másfél évig tartó írás után hosszú színészkeresés következett, aminek során sok korosabb művésszel próbáltak, és alapos próbák során válogattak közülük. A két főszereplőre nehezen találtak rá, hiszen korábban kevésbé fontos szerepeket játszottak a vásznon, de a hetekig tartó próbafolyamat alatt kiderült, hogy milyen erősen működik kettőjük között a kémia. Ahogy Rohonyi visszaemlékszik a forgatásra és az előkészületekre, kiemeli, hogy a 81 éves Keres Emil és a 72 éves Földi Teri tartása és kitartása mindenki számára inspiráló volt. Együtt csiszolták életszerűre a dialógokat, ennek a módszernek köszönhetően pedig annyira azonosultak karaktereikkel, hogy a forgatáson alig kellett őket instruálni. „Emil bácsi” miatt egyébként is nagyon aggódtak a gyártásvezetők, mert egy kor fölött már nem lehet színészekre biztosítást kötni, viszont amikor néhány próba után Keres maga biztosította a rendezőt arról, hogy bármit megcsinál, amit az kér tőle, pozitívabb megerősítést már nem is adhatott. A két tapasztalt színész összpontosítása, felkészültsége és energiája végig erősen hatott a stábra, megváltoztatva a fiatalabb színészek hozzáállását is.

konyec07 600

 Rohonyi Gábor

A Konyec egyik legérdekesebb karaktere a „kriptokommunista” Juan, aki Havannába még Castro és Che oldalán vonult be, azóta viszont befalazta magát Balaton-felvidéki kertjébe. Őt a néhány hete elhunyt Djoko Rosić alakította, aki bolgár létére rengeteg magyar film emlékezetes karakterszínésze volt, és annak ellenére, hogy a nyelvet nem igazán beszélte, a szövegeit becsületesen megtanulta magyarul. Az ő nosztalgiázó, örök lázadó karaktere kapcsán érdemes megemlíteni a film múlttal kapcsolatos példás toleranciáját. A Konyec főszereplője ugyanis ateista, harminc évig fuvarozta az elvtársakat, és a legjobb barátja egy kubai menekült (akiből ráadásul fegyveres megélhetési bűnöző lesz), de minderről olyan magától értetődő és ironikus módon beszél a film, hogy senkiben sem kelt rossz érzéseket.

 Konyec előzetes

A készítés érdekességeiről beszélve az alkotók felemlegették, hogy a filmben szinte szereplővé előlépő gyönyörű orosz csajka tulajdonosa egy percig sem tágított az egyébként szőnyegen parkoló járműve mellől, és miután Keres Emil az első napon összetörte az autó hátulját, az egész forgatástól majdnem visszalépett. Miután Mécs mégis kikönyörögte tőle az autót, azt immár Keres nem merte volna vezetni, így végül dublőr ült a volán mögé egy profi Keres-maszkban. Szerencsés módon több tévécsatorna támogatását is megszerezték, és a (nép)mesei rabló-pandúr játékot teljesen hiteles, a filmhez forgatott híradó-részletekkel tudták ellensúlyozni, a média és a médiafogyasztók jól ismert akcióit- és reakcióit is kifigurázva, szocioszatírát csempészve a Bonnie és Clyde-parafrázisba. Itthon viszonylag ritkán tartanak tesztvetítéseket mozifilmnek, de Rohonyiék fontosnak tartották a közönség véleményét, ezért szerveztek egyet, majd a tanulságok alapján újravágtak néhány jelenetet, az utolsót pedig ismét leforgatták.

konyec03 600

 Mécs Mónika

A Konyec fogadtatása pozitív volt, valamivel több, mint százezer néző vett rá jegyet, ami a hazai kis piacon jónak számít, ráadásul Japánban, Romániában és Csehországban is sikerrel vetítették. Tengerentúli repülőjáratok menüjében választható film lett, és tavaly még amerikaiak is érdeklődtek a remake jogaival kapcsolatban. A filmes érdeklődésű közönséggel Rohonyi megosztotta azt is, hogy mennyit segített neki a sokéves reklám- és kliprendezői múltja, amikor ehhez a nagyobb, személyesebb projekthez érkezett. Szerinte a színészekkel való előzetes próbák mellet a kisebb projektekben szerzett rutin a kulcsa a gördülékeny, stresszmentes forgatásoknak.