A jelöltek mezőnye (bővebben itt) a legtöbb kategóriában roppant erős, de az Oscar fényében nem kérdés, melyik rövidfilm a legesélyesebb a díjra. A Mindenkiről ezt írta kritikusunk: „A rendező a választott téma iránti érzékenysége, a gyerekszereplők példás irányítása, vagy több jelenet zseniális koreográfiája mellett még azzal kacsolatban teljesít párját ritkító módon, ami egyúttal a Mindenki szerkezetét összetartó esszenciaként jelenik meg a szűk fél órás játékidőben: a mindent elsöprő énekszóban rejlő, túlvilági erő olyan katartikus hatóanyagként harsan fel a záró nagyjelenetben, amitől legalább annyira libabőrösek leszünk, mint egykor a zene hallatára gyerekként más szférába kerülő rendező, Deák Kristóf."

Mindenki az Oscar-gálán

A Mindenki Oscar-díján felbuzdulva a legjobb játékfilm kategória jelöltjei közül Magyarország nevezettjét, a Tiszta szívvelt ajánljuk, ami ugyan nem kapott jelölést, de már csak a delegálás miatt is a Filmdíj egyik fő esélyesének tekinthető. Kritikánkban ezt írtuk róla: „Fekete komédia és kerekesszékes akcióthriller, a főszerepben valódi mozgássérültekkel. A Tiszta szívvel lehetett volna nem-túl-pc akciófilm, személyes dokudráma vagy bizarr börleszk, ehelyett egy eredeti hangvételű zsánerpatchwork született, olyan film, amin lehet izgulni, nevetni és meghatódni - klasszikus moziélmény."

Az animációs blokkból a fesztiválokon (Titanic, Primanima) és moziban (a magyar részvétellel készült A vörös teknős kísérőfilmjeként) is láthattuk Bucsi Réka LOVE-ját. Az alkotó így mesélt nekünk filmjéről: „A LOVE-nál a részletek, a hangulatteremtés és az atmoszféra állnak a középpontban. Az elején kizárólag ritmus- és mozgásalapú volt a film, az anyagkezelésre akartam fókuszálni. Persze szerettem volna sztorit, csak nem klasszikus értelemben. Sokkal kevésbé rendhagyó ennek a filmnek a narratívája, mint a Symphonynak, részben azért, mert a pályázás folyamatában sokkal inkább a narratív filmeket értékelik. Nagyon nehéz absztrakt dologra pénzt kapni. Így alakult ki egy egyértelmű történet, de remélem, sikerült megőrizni az alapvető célomat is, a kísérletezést. A film egy távoli bolygón játszódik, ahol olyan behatás történik, amitől megváltozik a hely gravitációs tere, és ez hatással van az ottani élőlényekre. Ők mutatják be három fejezeten keresztül egy szerelem történetét, vagy magát a szerelmet."

A tévéfilmek közül a MEMO-t a CineFesten láttuk, a Szürke senkiket pedig a tévében, és mindkét filmet imádtuk, de talán az utóbbit érdemes inkább mozivásznon is kipróbálni, ezért: „A tévéfilm formátumra többnyire kamaradarabok készülnek, nem képeznek kivételt ez alól a Köbli Norbert által írt Szabadság különjárat, A berni követ és a mozifilmes játékidejű Félvilág sem. Az új Köbli-forgatókönyvön alapuló Szürke senkik azonban léptéket vált, a történet végig külsőben játszódik, és a történelmi fikciót ezúttal a Betonzaj debütáló rendezője, Kovács István rendező jegyzi. (...) Hasonlóan Köbli korábbi munkái közül a Szabadság különjárathoz és A berni követhez, a Szürke senkik is egy nagyszabású és látványos akciójelentre fut ki, a galambdúc rohamára, ami egy Tarantino-filmeket idéző, feszült patthelyzetet - mexican standoff - követően fordulatos és mozgalmas fináléba torkollik."

A dokumentumfilmek közül Bereczki Csaba Soul Exodusa mozikban is megfordult. Aki még nem ismerné: „Bereczki a szereplők őseinek valószínűsíthető útvonalát megfordítva, Amerikából indul útra a négy zenésszel, szimbolikus pontokat érintve, mint Párizs vagy Berlin, vagy az adott zenész felmenőinek ismert élőhelye, így Magyarország vagy Románia egyes városai. A rendező kézen fogja ezt a négy, alapvetően egyébként igen határozottnak tűnő klezmeristát, és addig egyiküket sem ereszti, amíg a lehető legközelebb sikerül kerülni az egykori nagyszülők, vagy inkább dédszülők korábbi élettereihez."