Filmhu: Neked személy szerint mi a legelső meghatározó élményed a Szigetről?

Kerékgyártó Yvonne: 2003 nyarán lehetett, a legjobb barátnőmmel kimentünk a Szigetre életünkben először. Sátrat nem vittünk magunkkal, mert azt hittük, egész éjjel bulizunk és pasizunk, ami persze nem így lett, mert iszonyatosan elfáradtunk, és egyébként sem voltam egy szép kiskamasz, inkább úgy néztem ki, mint a We are the best-ből Bobo. Béreltünk egy hálózsákot a diákigazolványunkért, és összebújva próbáltunk aludni azon a bizonyos dombon, ahol a Free Entry néhány jelenete is játszódik. Olyan hideg volt, hogy végigfagyoskodtunk, ráadásul folyamatosan gurultunk le a dombról, persze utána mindenkinek úgy meséltük el a Szigetelést, hogy nagyon menőnek higgyenek minket. A következő évben már "tapasztaltként" mentünk ki, sátorral.

free entry werk 600

Forgatási pillanatkép (Fotó: Kastner Judit)

Filmhu: Mesélj kicsit arról, hogyan jött az ötlet, hogy a Szigeten forgass?

K.Y.: Eleinte egy misztikus, Budapesten játszódó történetet akartam forgatni, de a két főszereplőre (Pusztai Lucára és Barta Ágira) sokkal karakterközpontúbb történetet is bátran ráépíthettem. Egy konkrét emlékkép ugrott be a lányokról, ebből született a forgatókönyv első változata, ami az évek során tovább bővült. A Szigettel személyesség került a történetbe. Meghatározó emlékek kötődnek ehhez a fesztiválhoz és szeretettel gondolok a tinédzserkor bénázásaira. A Berlinale Talents programnak köszönhetően az utolsó dramaturgiai tanácsokat Lars Von Trier vágója, Molly Stensgaard adta.

Filmhu: Magyarországon a héten a Szigeten debütál a film – ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnod a tartalmát, mi lenne az?

K.Y.: Erre a kérdésre ezzel a dallal válaszolnék: