Tizenöt éve tanítja be a filmes produkciókban szereplő állatokat, de azt mondja, ennyi kutyával egyszerre korábban még ő sem dolgozott. A Fehér Isten forgatása idején Halász Árpád felelt azért, hogy a főszereplő Hagent követő kutyák minden helyzetben a rendezői utasításoknak megfelelően cselekedjenek. (Hagent egy kutya ikerpár, Body és Luke alakította, őket az amerikai Teresa Miller tanította be.) A filmbe nagyjából kétszáz kutya került, melyeket külön castingon választottak ki.

Halász Árpád és kollégái először a főkutyát körülvevő csapat tagjait szemelték ki: ezek nagyon jól képzett állatok, főleg a trénerek kutyái voltak: „nekik volt a legtöbb szerepük, mindig ők voltak elöl; a legtöbb jelenetben ők jelennek meg, ők adják az arcukat”. Őket követték azok a kutyák, melyeket menhelyekről választottak ki, ezek a kutyák rendszerint az elöl mozgó főcsapatot követték. „Amikor több utcán keresztül, embereken, autókon, motorokon kellett átfutni, akkor volt elöl egy 10-12 fős csapat, akikkel a tréningeken bejárattuk az útvonalat. Ezt a csapatot indítottuk elsőként, akik mint egy falka húzták a többieket. De nem csak ők mutatták az irányt, hanem sípot is használtunk, a kutyáknak pedig az volt a feladatuk, hogy a síp hangját kövessék, mindegy mi történik körülöttük, kizárva ezzel a külvilágot”.

halász2 600

Fotó: Valuska Gábor

A Fehér Istennél a kutyatömeg koordinálása jelentette az igazi kihívást. A kutyáknál fontos, hogy a csoporton belül ne legyen rivalizálás, és jól tudjanak együttműködni csapatban. Ha ez kisebb létszámnál működik, akkor nagyobb tömegben is működni fog. „Ha 12 kutyát össze tudok rakni, akkor össze tudok rakni 30-at. Ha 30-at össze tudok rakni, akkor a 200-at is meg tudom oldani. De mivel még senki nem csinált ilyet a világon, ezért ez volt a legnagyobb kihívás az egész filmben” – meséli Halász Árpád.

„Az ideális kutya jó idegrendszerű, magabiztos, és kommunikatív. Van kapcsolata, és akar kapcsolatot teremteni az emberrel” – feleli, amikor arról faggatom, hogy egy tréner milyen kutyával tud a legjobban együtt dolgozni. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy az állat egészséges legyen, jól bírja a tréningeket és „a filmes menetet”. A menhelyi kutyáknál nem számított, ha „kicsit érzékenyebb” volt, de Halász Árpád azt mondja, kevés menhely volt nyitott a megkeresésükre. „Ha bemegyek egy menhelyre, és azt látom, hogy a kutyák a húsos ládában fekszenek, ami tele van táppal, és iszonyat kövérek, akkor ott valami baj van a vezetéssel. Ne attól maradjon csöndben a kutya, mert olyan kövér, hogy mozdulni sem bír”, hanem az a fontos, hogy az állat energiáit valamilyen formában le tudják vezetni a menhelyen is.

feheristen2 600

A legtöbb kutyát Vácról, Budaörsről és Gödöllőről „vették kölcsön”, mellettük még Gyömrő segített be. Halász Árpád szerint számukra is az egyik nagy tanulság az volt, hogy a menhelyi kutyák, melyek félénkebb, érzékenyebb állatok voltak, „attól, hogy közösen csinálhattak valamit, egyszerűen kinyíltak”. Az állatok magabiztosabbak lettek, „még a legnyomibb kutyák is peckesen járkáltak; a képek is azt mutatják: egy csapat vagyunk, együtt csinálunk valamit, falka vagyunk, és végre van cél, amit csinálunk, nem pedig be vagyunk zárva egy helyre, és nem történik semmi egész nap”.

A menhelyeken található 200-300 kutyából a trénerek nagyjából hatvanat tudtak kiválasztani: „Ne legyen túl kicsi, mert a tömegjeleneteknél nem éri utol a többit. Ne legyen túl nagy, mert bonyodalmat okoz a szállítása, és nagyon kilóg a tömegből. Ne legyen öreg, mert az alagutat átfutni hatszor, sok lett volna neki” – sorolja Halász Árpád a szempontokat. A forgatás alatt egyébként egy szigorú amerikai állatvédelmi kódex szerint dolgoztak, így biztosítva, hogy egyetlen állat se sérüljön meg. A filmben szereplő kutyákat utóbb örökbe lehetett fogadni, az erre a célra létrehozott honlapon még mindig vannak olyan szereplők, melyek befogadó családot keresnek.