A legtöbb ember a migrációval mint társadalmi kérdéssel általában nem személyesen találkozik, hanem áttételesen, többnyire filmeken, vagy a médián keresztül. Az Uránia Filmnapokon négy nap alatt 60 játék- és dokumentumfilmet láthattunk a témában, történelmi kontextusban és nemzetközi merítésből. Kicsit meg is lepődtünk, hogy milyen sok film érinti ezt a témát. Buglya Zsófiától, a Határhelyzetek: Migráció a magyar film tükrében című program szervezőjétől megtudtuk, hogy a válogatás fő szempontja a sokféleség volt, hogy minél többféle történet, alkotói attitűd, műfaj, technika, ország jelenjen meg. A válogatás eredetileg a rendszerváltozás utáni időszakra koncentrált volna, de furcsa lett volna kihagyni a korábban készült filmeket – így került a programba például Radványi Géza Circus Maximusa, vagy Fábri Zoltán Magyarok című alkotása.

A Fábri- és a Csortos-teremben többnyire teltházzal mentek a vetítések, és vasárnap délután egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vettünk, ahol olyan magyar filmműhelyek képviselői szólaltak meg, akik évek óta foglalkoznak a migrációval. Jelen volt a DocuArtból Füredi Zoltán és Komlósi Orsolya, egyben a Palantír Film képviselői, Buglya Sándor, a Dunatáj Alapítvány elnöke, producere, Hernáth Csaba és Józsa László, a Speak Easy Project Alkotócsoport tagjai, és Gerő Marcell rendező, producer. A beszélgetést Pócsik Andrea kultúrakutató vezette.

Füredi Zoltán elmondta, hogy elsősorban a kultúrák közötti átjárhatóság érdekli őket, hat évvel ezelőtt indították el az első bevándorlással kapcsolatos projektjüket, Idegenek a kertemben címmel. Akkor Európából csaknem 130 film érkezett hozzájuk, míg Magyarországról mindössze három vagy négy. Az Idegenek a kertemben mára egy migráns filmgyűjteménnyé nőtte ki magát, felköltözött az internetre, ahol rövid regisztráció után szabadon hozzáférhető, sőt, már egy módszertani kézikönyv is tartozik hozzá. Komlósi Orsolyától megtudtuk, hogy számukra a fő szempont az, hogy a filmjeik bekerüljenek az oktatásba, hogy megismertessék a pedagógusokkal, akik azután majd levetítik a filmeket a diákjaiknak, nem csak a középiskolákban, hanem a főiskolákon, a felnőttképzésben is. A filmek kiválóan alkalmasak arra, hogy szemléltessék az európai bevándorlók integrációs kérdéseit, például a törökökét, macedónokét, koszovóiakét, arabokét, méghozzá a nézők bevonásával. Később filmprojekt-fejlesztési workshopokat is tartottak magyar filmeseknek. Szerinte ma Magyarországon az internetes terjesztés még csak félmegoldás, mert nem minden iskolában van szélessávú hozzáférés, és az lenne jó, ha a pedagógusok le tudnák tölteni a filmeket.