Gózon Francisco (Esti Kornél csodálatos utazása, Magyar szépség, Ég veled!, Iszka utazása) – habár anyai ágon görög, apain pedig magyar származású – kulturális identitásában elsősorban venezuelainak érzi magát. Ennek oka főként az, hogy Caracasban született és nőtt fel, ide járt a Grafikai Főiskolára, ahol filmes érdeklődését megalapozta. A város szegény negyedeiben filmklubot szervezett, sőt, társaival olvasni és írni tanították az írástudatlanokat. Elmesélte, hogy a szociális munka és a társadalom jobbá tételének vágya mindig is jobban vonzotta a filmezésnél (később ezért is tért vissza öt évre Venezuelába, itthon hagyva karrierjét). Húszéves korában jött Magyarországra, hogy a híres főiskolán tanulhasson. Ezt eleinte megnehezítette számára a nyelvtudás hiánya, de az első év küzdelmei után sikerült felvennie a ritmust és megtetszett neki a szakma. A tanulás mellett más oka is volt annak, hogy az országba érkezett: kíváncsi volt a létező szocializmus működésére, az ezzel kapcsolatos valós tapasztalatokra.

Ennek tükrében különösen érdekes, hogy Gothár Péter (Ajándék ez a nap, Megáll az idő, A részleg, Magyar szépség) lágermeséjét, a Magyar Filmszemle-fődíjas Haggyállógva Vászkát (1996) ő fényképezte, hiszen ez egyfajta szatírája a kommunizmusnak. A film új, kísérleti formanyelvet teremt a sztálinista időkben Szentpéterváron játszódó, népmesei elemekből építkező szürreális történetben. Mese ez valóban, amelyben Gothár Leningrád (azaz Szentpétervár) főkormányzóját, Zinovjevet (Szergej Ruszkin) szerepeltetve groteszk módon reflektál a közelmúltra. Az eredeti történetből átemelt hősök – Vászka, a pityeri tolvaj (Makszim Szergejev) és Ványa, a falusi rabló (Jevgenyij Szigyihin) – egymással szövetségre lépve meglovasítják a párt cári időkből felhalmozott vagyonát, hogy aztán Luvnyával (Válja Kaszjanova) bőségben élhessenek. A nagyúr őrjöng, a vörös brigadérosok (ha éppen józanok) fejvesztve rohangálnak, de a tömlöcből elővezetett Fegyka, a vén mestertolvaj (Borisz Solomonovics) tanácsai célra vezethetnek. Levágatik az Aranyszarvú Éppenséges Szovjet Kecskebak, eldördül az Auróra ágyúja, de a mese miként is végződhetne másként, mint boldogan, míg az őrült dühében tomboló hatalom felemészti önmagát. A szegénylegények győznek a kommunizmus felett? Ez a groteszk parafrázis betalál. És a film nem csak formai nyelvezetében, de a mesélő (Máté Gábor) szövegével fúzióra lépve amolyan vidám-szomorú érzést hagy a gyomorban.