Az alaphelyzet minden kelet-európai közegben ismerős: a családfenntartó elveszíti az állását, egy másik országban talál csak munkát, ötvenplusszosan is utaznia kell, szomorú Skype-beszélgetések jönnek a több ezer kilométeres távolból, miközben az otthoniak, a család éli tovább mindennapi életét abból a pénzből, amit az idegenben sanyargó apa küld haza havonta. Viszont mi van akkor, ha ez a munka igazából nem is létezik, és a hősünk feleslegesen utazott külföldre?

Ez a helyzet a Ágostonnal (Terhes Sándor), aki átmenetileg több-kevesebb sikerrel kezeli a helyzetet, de a történet egy vad road movie-ba vált, ahol a konszolidált főszereplőt elkísérik útján jobb és rosszabb barátok, egy kitömött, fületlen nyúl, és a vodkagőzös Odüsszeiát átitatja a bizonytalanság. A lett tengerparti jelenetek, a film elején és végén visszatérő halászháló emlékezetes képei Pohárnok Gergely operatőri munkáját dicsérik. A Terhes feleségét alakító komáromi színésznő, Bandar Éva filmeleji alakítása nagyon erős, néznénk még, sajnos eltűnik a történetből.  Terhes meggyőzően játssza az idegenbe szakadt férfit, alakítása hiteles. Nekünk, határon belüli magyaroknak külön érdekesség, hogy az egyik producere, Pusztai Ferenc, aki már A kútban is kipróbálta színészi képességeit, itt is felbukkan egy-két jelenetben. A lett-orosz színészek játéka tökéletesen illeszkedik a karakterekhez, különösen a maffiózó és festett szőke, szilikonajkú barátnője hozzák a formát.

Kicsit zavaró, mert érthetetlen volt számunkra néhány abszurd elem, például a fül nélküli, preparált nyúl, illetve, hogy nem mindig találtuk motiváltnak a főszereplő cselekedeteit és döntéseit, például hogy miért nem megy haza. Az Out első filmes gyerekbetegségei ellenére megható alkotás. Többen mondták és írták róla itt Cannes-ban, hogy olyan, mintha a 80-as években készítették volna - van benne igazság. De a debütáló rendező következetesen viszi végig a koncepcióját, a történet pedig húsbavágó kérdéseket érint, mert mindennapi tapasztalatunk.