filmhu: Idén nyáron kezdődött a forgatás, vettek fel jeleneteket koraősszel, ám a munkálatok pillanatnyilag szünetelnek.

Vágvölgyi B. András: Végeztünk a nyári külsők leforgatásával. A film 1959 nyarán kezdődik. Eddig a bezárt pesterzsébeti strandon dolgoztunk, majd a lóversenypályán, a Kincsem parkban. Később VIII. kerületi helyszíneink lesznek, a börtöncellában játszódó jeleneteket pedig műteremben fogjuk elkészíteni, mert a Magyar Televízió is támogatja a filmet kapacitással. Van egy bécsi jelenetünk is, de azt is nagy valószínűséggel Budapesten vesszük majd fel. Reményeink szerint októberben indul újra a forgatás.

filmhu: Elsőre nagyon titokzatosnak tűnik a film címe, még csak nem is utal az ’56-os témára, nincsenek benne hangzatos hívószavak.

VBA: A film első munkacíme Hatodik koporsó volt. Ez a cím egyértelműen 1989-re utalt, Nagy Imre temetésére, amihez nekem is volt személyes kötődésem, én voltam akkor a Történelmi Igazságtétel Bizottság sajtófőnöke. Ott ugye öt koporsóban a miniszterelnök és a Nagy Imre-per négy másik kivégzettjének a maradványai voltak és volt egy hatodik, üres koporsó is. Ez az üres koporsó szimbolizálta a névtelen forradalmár, a fegyveres szabadságharcos, a pesti srác hamvait.

A névtelen forradalmár, a fegyveres szabadságharcos, a pesti srác


Jó címnek tartottam, de mikor teszteltem, nagyon kevés embernek esett le, hogy miért ez a cím. Marketing szempontból is többen kifogásolták, így inkább egy másik címet kerestünk. A Tilos Rádiós Vida Tóni mutatott egy dalt, ami nagyon megtetszett. Ez egy ’50-es évekbeli sláger, igazi tánczene. Vagányromantikus és a western világba mutat egy olyan korban, mikor a vas és acél országában szövi a selymet az elvtárs. Mivel műfaji filmben gondolkodunk, megtetszett a dal, a címe és a hangulata is, betétdal lett. Elvágyódós, furcsa hangulat jellemzi. Azért tartom érdekesnek, mert feszültséget szül az, hogy az ’56-os témával film noir-os zsánerelemek keverednek.

Az ’50-es években, Nyugaton meghatározó stílus volt a noir, csak Magyarországon nem voltak vetíthetőek ezek a filmek. Nálunk a szocreál meg a vígjáték ment, az ebbe az irányba tartozó ötvenes évekbeli amerikai vagy francia filmek közül nagyon keveset ismertek akkor nálunk. Egyébként, ha egyetlen filmet kellene mondanom, amelyet közelállónak tekintek az én dolgozatomhoz, az a brit Carol Reed A harmadik ember című filmje lenne, mely egy 1948-ban, a négyhatalmi megszállás alatt élő Bécsben játszódó történet. Abszolút hidegháborús mozi, mégis igazi film noir történet.

filmhu: Volt már főszerkesztő, jelentek meg könyvei, írt monográfiát Eörsi Istvánról vagy Tarantinóról, forgatott dokumentumfilmet, dolgozott játékfilmben, általában a személyiség és az alkotás folyamata vonzza, most mégis inkább műfajfilmben gondolkodik. Miért?

VBA: Műfaji filmben, de a személyiségnek át kell ütnie rajta. Mondhatnám, hogy ez a film Eörsi István és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon - hiszen tényleg írtam mindkettejükről könyvet, és persze mindketten hatottak rám, de a tarantinózást kerülni szeretném, mert abból még jó nem sült ki, főleg nem Magyarországon.

Eörsi Pista volt ennek a filmnek az első dramaturgja, az ő fia, Eörsi László 56-os fegyveres csoportokkal foglalkozó történész találta az alaptörténetet, amikor kutatásai során egy börtönbesúgó - a szakzsargonban: zárkaügynök - jelentéseire bukkant. A vamzer bizonyos irodalmi képességekkel is meg volt áldva, mert nagyon jól vissza tudta adni azt a jampi szlenget 1959-ből, amit az a fegyveres felkelő beszélt. Ez indította el a fantáziálást, amiből a forgatókönyv megszületett, tehát ez kiindulópont volt, a főszereplő több valóságos személyből lett összegyúrva, és sok a fiktív elem is. Kitűnő színész, a Krétakörös Nagy Zsolt játssza a főszerepet, Sárosdi Lilla a női lead, és Gáspár Tibor játssza az idősebb vamzert.

Az ’56-os témával film noir-os zsánerelemek keverednek

filmhu: Az emlékév miatt több, a témával foglalkozó film is elkészül majd. De vajon miért most lett ekkora kultusza ’56-nak?

VBA: Az ötvenedik évforduló sok ember fantáziáját beindította, a kultuszkormányzat is úgy döntött, hogy sok formában kívánja ünnepelni ezt a példátlan történelmi eseményt. A külső szemlélő számára meglepő lehet, hogy 1989 óta alig készültek ebben a témában filmek, holott a nyolcvanas években slágertéma volt.

Évek óta tanítok több helyen is, tavaly felkértek egy kurzus megtartására, ami amerikai diákoknak arról szólt, hogy a rendszerváltásig eltelt időszakban, tehát az 1989-ig elkészült filmekben hogyan ábrázolták ’56-ot. Először még visszafogottan filmeztek, 1957-ben készült Révész György Éjfélkor című filmje, melyben nincs ellenforradalmározás, arról szól, hogy egy híres színész (Gábor Miklós) és egy feljövő táncosnő (Ruttkai Éva) kapcsolatában az okozza a törést, hogy szilveszterkor a nő elindul Bécsbe, míg a férfi inkább marad.

El kellett telnie legalább egy, másfél fél évnek, míg Keleti Márton kijött két filmmel, a Tegnap-pal, illetve a Virrad-dal, mely tulajdonképpen annak a katonai egységnek a történetét dolgozza fel, ahol sajnos magam is katona voltam kénytelen lenni 11 hónapig az elmúlt rendszerben, majd negyedszázaddal a forradalom után, ám egy csomó öreg, igazi kádárista ellenforradalmár köcsög parancsnoksága alatt. Keleti Márton filmjei a megtorlás időszakhoz tartoznak, ellenforradalmároznak, fasisztáznak benne, elképesztően apologetikus kádárista propaganda, ha jól emlékszem Dobozi Imre írta a forgatókönyvet, aki - Eörsitől tudom - példamutatóan cinikus ember volt.

Még egy ilyen apologetikus film született, Fejér Tamás Az arcnélküli város című alkotása, ahol a munkástanácsokat konkrétan fasiszta szervezeteknek ábrázolták. Később már egy nagyobb kép részeként lehetett ábrázolni ’56-ot. Finoman, kisebb részletekre figyelve, ahogy Szabó István tette az Apa című filmjében, vagy a Szerelmesfilm-ben. Lehetett parabolát csinálni belőle, mint Jancsó a Szegénylegények-ben.

A ’70-es évek eltelt úgy, mintha ott se lett volna, míg a ’80-as években 56 nagyon is téma lett. Jött a Megáll az idő, a Szamárköhögés és az Eldorádó, mely utóbbi nagy erénye, hogy mellékszereplőként, de pozitív hősként megjelenik benne a fegyveres felkelő figurája. Ugyanis, és ez elég elképesztő, eddig nem született olyan film, amelyben fegyveres felkelő lett volna a főhős. Született egy-két 56-os film a rendszerváltás után is, de igazán emlékezeteset nem tudok mondani.  Engem – bár ez filmesztétikán kívüli szempont -, nagyon bánt, hogy a rendszerváltás ennyire népszerűtlen dolog, pedig nagyban ’56 folyománya volt. Amikor ezelőtt három évvel Eörsi László megkeresett ezzel a bizonyos besúgójelentéssel, és az Eörsi Pista is azt mondta, hogy építsek be a börtönkönyvéből tetszés szerint elemeket, akkor döntöttem úgy, hogy mindenképp filmre kívánkozik a történet, és megcsinálom.

Pozitív és filmre való, látványos kiszerelésű, van benne akció és hősiesség

filmhu: A kérdés csupán az, hogy az eltelt idő segít-e, hogy objektíven tudjunk szólni a korról?

VBA: Muszáj neki. A kilencvenes évek eleje óta a forradalom meglehetősen népszerűtlen téma volt, az elmúlt 15 év arról szólt, hogy idős emberek hőbörögtek az utcán, amitől lett az egésznek egy szélsőjobboldali stichje, ami persze nagyon furcsa annak fényében, hogy Bill Lomax anno szamizdatban megjelent kötetében némi elvitathatatlan joggal „az utolsó szocialista forradalomnak” tartotta ’56-ot. Abban az értelemben szocialistának, ahogy az 1921-es kronstadti matrózlázadás vagy 1937 Barcelonája is szocialista, anarchista felkelés volt.

A fiatalokat idegenítette el 56-tól az elmúlt 15 év, és most talán van esély arra, hogy a fiatalok érdeklődését fel lehessen kelteni a forradalom iránt. Nagyon jó, hogy többféle attitűdből, aspektusból készülnek filmek 1956-ról. Örülök az összes ’56-os filmnek, és nem azért mondom, hogy udvariaskodjak. Olyan fontos történelmi eseményt dolgoznak fel ezek a filmek, mely az én perspektívámból tulajdonképpen az egyetlen olyan XX. századi, magyarországi történelmi esemény, amely pozitív volt és filmre is való, mert látványos kiszerelésű, van benne akció és hősiesség. 1989-ről sokkal nehezebb lenne filmet csinálni.


Kreuzer Béla lóverseny- és szerencsejáték-kedvelô rakodó 1959-ben csalárdmód jelentôs nyereményhez jut a "lovin", este a galerijével szórakozik, de a titkosrendôrség már a nyomában van. Élettársa, Iskiné információt ad a szórakozóhely mellékhelységében az őket megfigyelô nyomozónak; Kreuzert még az éjjel letartóztatják. Az elôzetesben derül ki: politikai ügyben, a forradalom alatt vállalt szerepéért. A cellában egy idôsebb férfi (Koltai) a társa, majd egy fiatal, Moszkvában, kommunista családban született fiút (Katkó) tesznek melléjük. Koltai csúnyán megveri Katkót, akirôl kiderül: 56. november 4-e után az oroszoknak tolmácsolt.

Koltai ezzel elnyeri Kreuzer bizalmát. Késôbb Katkót elviszik a cellából, Kreuzer és Koltai beszélgetéseibôl flashbackekben tekintünk vissza a forradalomra. Kreuzer és Iskiné a Rajk-temetésen találkoztak, elsöprô szexuális vonzódás, szerelem lett belôle, mely még az október 23-án kitörő forradalmat is háttérbe szorította egy ideig. Egy meglepô esemény után a Corvinba mennek, és csatlakoznak is az ôket ott érô élmények hatására a fegyveresekhez.

Kreuzer a páncélautós szakaszhoz kerül: a Külügyminisztérimhoz rendelik ôket, ahol futólag látja a helyszínen mûködô Koltait; harcjármûvükkel és egy görög származású társukkal Beloianiszba mennek egy, a görög polgárháborúból származó gépfegyverért és azzal a Sztálinváros melletti Pálhalmán fogolyszabadítást visznek végbe. November 4-e után harcol, majd részt vesz a Péterfy Sándor utcai kórházból szervezett fegyvertelen ellenállásban.

Kreuzer, német nyelvtudása okán Iván Kovács László parancsnokot segíti a fegyverszünet idején tartott sajtótájékoztatóján, ahol összebarátkozik egym angol újságíróval. (A film egészén végigvonul az angol, többször az ô szemszögébôl látjuk a forradalmat.) Az angol segítségét remélve november végén az egész baráti csapat elindul Ausztriába, de, miután nem találják meg az angolt, visszatérnek - egy kivétellel - Magyarországra. A kihalgatásokon, az angolhoz kapcsolódóan kémkedést próbálnak rábizonyítani, ez nem sikerül, noha barátai és élettársa ellene vallanak; így is tizenöt évre ítélik. A nagyszájú vagány menetközben befeléforduló, szûkszavú emberré válik, de a forradalom mellett végig kitart. 1974-ben szabadul, egy évre rá meghal. Árulás és elmaszatolás: ez volt a kádári Magyarország, és sajnos a megváltozott rendszer is erre az alapra épült.

Vágvölgyi B. András első nagyjátékfilmje egy '56-os popmozi.