Filmhu: Kinek volt a legfontosabb, hogy elkészüljön ez a film?

Varga András: A film ötlete a forgatókönyvíró-szerkesztő, Zentai Nóra fejében született meg. Ő régi kollégám és barátom, aki korábban sportriporterként különböző rendezvényeken sokat találkozott Kolóval, és akivel a sportoló személyesen is jóban volt annak idején. Nóra egy délután azzal hívott fel, hogy éppen egy duisburgi versenyt néz a tévében, aminek kapcsán megfogalmazódott benne a film ötlete. Amikor átmentem hozzá, hogy megbeszéljük a részleteket, mindketten egyértelműnek láttuk, hogy szükség van erre a mozgóképre. Kolonics György legendáját elevenen őrzi a sportemlékezet, létezik róla elnevezett alapítvány, létezik róla elnevezett díj fiatal sportolóknak, de a történetét ebben a formában még nem mondta el senki. Amikor dolgozni kezdtünk a terven, rögtön tudtuk, hogy az operatőr Reich Dániel, a vágó pedig Kapitány Dávid lesz. Felvettük velük a kapcsolatot, ők pedig az első perctől örömmel vettek részt a dologban. Így kvázi alkotóműhelyt létrehozva, elkezdtük a finanszírozás forrásait keresni.

Filmhu: Ez hogy nézett ki ebben az esetben?

V. A.: A projekt elég nehezen indult be, sok helyen próbálkoztunk, több helyre pályáztunk, de sehol nem nyertünk. Végül Simicskó István sportért felelős államtitkár karolta fel a témát, akinek ez a történet személyesen is fontos volt. Általában az volt a tapasztalatunk, hogy azok, akik ismerték Kolonics Györgyöt, különösen örültek a film ötletének, fontosnak tartották, hogy megvalósuljon.

Az ő neve egyfajta hívószó volt, aminek hallatán végül sokan csatlakoztak a segítőkhöz, és támogatták valamilyen formában a munkánkat. A terv, ami kezdetben meglehetősen underground módon szerveződött, végül utat tört magának, de ez, azt hiszem, az egyik jellemző kivitelezési forma mostanában.

Kolowerk03 600
Werkfotó a filmből

Filmhu: A filmet karácsonykor tűzte műsorra a közszolgálati televízió. Mi lesz a sorsa a továbbiakban?

V. A.: A 75 perces filmben 5 percnyi anyagot használtunk fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság archívumában található felvételekből. Ha valaki ilyen dokumentumokat szeretne használni, azt kizárólag ettől a szervezettől tudja kikérni, ők pedig megszabják, hogy adott ár ellenében mire vagy jogosult. Mi 2,5 millió forintért vásároltuk meg ezeket a részleteket, az pedig a film dvd-n történő kiadását és forgalmazását, valamint két alkalommal történő hazai bemutatását teszi lehetővé. Amennyiben nevezni szeretnénk valahova, akkor meg kell vennünk egy másik, több felületre jogosító, drágább és magasabb licencet, az pedig sajnos nagyon sokba kerül.

Számomra az igazán nagy meglepetés az volt, hogy a televíziós sugárzást követően több kisebb hazai város moziüzemeltetője érdeklődött a film iránt, valamint iskolák, pedagógusok kerestek meg minket nagyon nagy számban. Az internetes kommentelők nagy része is azt javasolta, hogy iskolában, osztályfőnöki órán vetítsük az anyagot, mert nagy szükség van ilyesmire. Úgy tűnik, hogy a Koló példája, amit egyébként mi magunk is szerettünk volna ábrázolni, működik, az, hogy a valódi, értékálló siker és csillogás nem magától adódik, hanem rengeteg munka, esetenként fájdalom van mögötte, átjöhetett a közönségnek, mert taníthatónak tartják belőle.

Filmhu: A példaképek fontossága egyébként is forró téma nálunk. Több könyv is megjelent mostanában, amely ezt a problémát járja körül, és a legkülönbözőbb fórumokon kerül elő újra és újra a kérdés. Egy friss kutatás szerint a magyar gyerekek több mint 70 százaléka külföldi példaképet választ magának...

V. A.: Szerintem ez a film valóban segíthet abban, hogy a hazai mintákra jobban odafigyeljenek a gyerekek. Egy példakép megválasztásánál fontos lehet, hogy figyelembe vegyük az illető környezetét, körülményeit. Egy sportoló fiatalnál nagyon nem mindegy, hogy mondjuk 18 ezer dollárt keres egy hónapban, és így olyan szakembereket tud megfizetni, akik a legkorszerűbb módon segítik az élre. Külföldön a sportfinanszírozás mindig is más volt és más lesz, mit itthon, ezért egy külföldi sportolót nem jó alapul venni.