Zurbó Dorottya filmrendező 2014-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem DocNomads Nemzetközi Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés ösztöndíj programjában, ami három neves európai filmakadémián zajlott: SZFE (Budapest, Magyarország), Lusófona (Lisszabon, Portugália) és LUCA (Brüsszel, Belgium). Előtte kijárta a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarát, az ELTE filmszakot, fél évet pedig a hollandiai Utrechtben tanult. Jelenleg az SZFE doktori programjának hallgatója és tanár-asszisztensként is dolgozik az egyetemen. Az Éclipse Film címere alatt filmeket készít, többek között Bhutánban és itthon is.

Gazdag tanulmányai és nemzetközi érdeklődésének köszönhetően, az egyik legszínesebb dokumentumfilmes rendező itthon, 2015-ben, az első Inkubátor programban bemutatott  Hat könnyű lecke című projektje is a győztesek között volt. Történetének főhőse egy fiatal, szomáliai menekült lány, aki 2014-ben érkezett Magyarországra, és minden erejét a magyar nyelv tanulásának szenteli. 

„Szerzői dokumentumfilmekhez manapság nehéz hozzájutni. A fesztiválokon kívül nem igazán kerülnek forgalmazásba az ilyen filmek, a televíziós csatornák is csak elvétve vetítik őket. A filmtörténeti remekek pedig különösen ritkaságszámba mennek és csak alkalmanként, retrospektív vetítésen lehet elcsípni őket. Éppen ezért szeretnék most egy ilyen elfeledett alkotást ajánlani erre a péntekre: régi nagy kedvencemet, Bogdan Dziworski lengyel filmrendező A Few Stories About Man / Kilka opowiesci o szlowieku (1983) című rövid dokumentumfilmjét.

A film egy izgalmas műfaji párosítás egyvelege, ugyanis burleszk dokumentumfilm, aminek főhőse egy szenvedélyes műugró, síbajnok és remek festő. Csak éppen karok nélkül! A kamera szenvtelen, hétköznapi pillanatokat kap el az életéből, amiben a legegyszerűbb cselekvések is, mint például megenni egy szendvicset vagy kinyitni az ajtót is leküzdhetetlen akrobatamutatványnak tűnnek. Ám a film páratlan burleszk humora és érzékeny költőisége a Jacques Tati-t idéző hangmontázzsal megfűszerezve számomra az egyik legszebb film az élet szeretetéről.

A filmet itt lehet megnézni, csupán 20 perc:

Bogdan Dziworski mindössze tizenöt rövid dokumentumfilmet jegyez rendezőként, amiket az 1980-as években készített, majd filmes pályája hátralevő részében operatőrként dolgozott. Ez a néhány alkotás egytől egyik jól felismerhető szerzői stílusjegyeket tartalmaz, nem beszélve a tematikai hasonlóságokról. Filmjeire a burleszk stilizáció jellemző, de mindezt dokumentumfilmes kontextusban teszi, amely minőségek látszólag ellentmondanak egymásnak. Számomra éppen ezért olyan izgalmasak a filmjei, hiszen a burleszk műfaj gondos kidolgozottságát és a képi trükkökön alapuló geg természetét nehéz összeegyeztetni a dokumentumfilmes valóságábrázolással, ám Dziworskinak mégis sikerül találnia olyan közegeket a sport és a cirkusz világát, ahol a gravitációval való küzdelem a burleszk stilizáció alapjául szolgálhat a valóságban.

A ritkaságszámba menő dokumentumfilmek mellé szeretnék ajánlani egy remek magyar részvétellel is működő bemutatási platformot a KineDok filmklubot. A program kelet- és közép-európai dokumentumfilmeket vetít alternatív közösségi terekben, mint például egy kávézó, tornaterem, galéria, padlás, ahol a szűk, baráti hangulatú vetítések mellett a közönségnek lehetősége nyílik a filmkészítőkkel és szereplőkkel való személyes találkozásra is. Az ország minden területén szervezett vetítéseik célja, hogy a nehezen elérhető dokumentumfilmeket és bizonyos témákat közelebb hozzanak a közönséghez. A vetítendő filmekről és a programról a honlapon lehet tájékozódni."