Tornatore új alkotása túlzó és eltúlzott – mint minden szerelmi vallomás. A címzett ezúttal (is) Szicília, a téma pedig személyesebb: a rendező szülővárosa.
E film lehetett volna a lehetőség, hogy méltó adaptáció készüljön A szupercsapat-ból – ha már egyszer muszáj. Azonban nem volt B terv, csak ostoba kísérlet.
Ahogy mondani szokás, Shyamalan Az utolsó léghajlító-jának vannak pillanatai. Kár, hogy ezek a villanások egy valami elképesztő módon béna sztoriba vannak beleágyazva.
Bár eddig sem volt kétséges, Christopher Nolan megint bebizonyította, hogy egy filozófus is elveszett benne, szerencsénkre azonban rendezőként sem okoz csalódást, sőt.
A talányos magyar címmel megáldott-megvert Két kopper (tényleg, tudja valaki, mi az a kopper? létezik ilyen magyar – vagy bármilyen –szó?) zsarufilmes buddy movie-vígjátékával a Shop-stop- és Jay és Csendes Bob-filmek alkotója, Kevin Smith idegen és számára igen veszélyesnek bizonyuló területre tévedt. Habár új műve határozottan szórakoztató darab, az Apja lánya után rendezőnk ismét zsákutcába kanyarodott.
Timur Bekmambetov ambíciói csodálatra méltók. A kazah fenegyerek kezdi egyfajta poszt-szovjet Bruckheimerré kinőni magát, a rendezés mellett (hiszen a karrierjének az a része elég szépen megy magától is) produceri babérokra tör. (Bekmambetov filmjeinek teljes áttekintését egyébként a júniusi Filmvilágban elolvashatjátok. Írta: én.)
Bizonyos szempontból Adrian Lyne filmjei a nyolcvanas évek kvintesszenciális mozijai: olyannyira felszínesek, hogy még gúnyt sem lehet űzni belőlük, mert hiszen hogyan figurázol ki valamit, ami színtelen-szagtalan-súlytalan, nincs igazán se története, se mondanivalója? Lyne filmjei mind a dugásról szólnak, csak a Jákob lajtorjája más.
Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. A fiatal grafikus elmesélte, hogy mit szoktak elszúrni leggyakrabban a filmplakátokon, mennyire bosszantó, ha nem fogadják el egy tervét, hogyan lehet hazudni egy plakáttal, és milyen az, amikor Fenyő Iván és Árpa Attila is beleszól az ember munkájába.
Summa summarum: Murphy törvénye, mely szerint, ami elromolhat, az el is romlik, hatványozottan érvényes a hazai szappanoperákra. Nincs ez másként a Duna TV legújabb, Diplomatavadász című 20 perces epizódokból álló csodájával sem; de ne legyünk igazságtalanok, a hír, mely szerint az Álom.net című opusért felelős direktor hozza majd tető alá, alaposan megelőzte – pozitív fejlemény, hogy ennek tükrében sokkalta rosszabb dolgokra számítottunk annál, mint ami a sorozat 2x20 perces pilotjában történt.
Szóval 2 ötletünk volt arra, hogyan sűrítsünk 1 percbe klasszikusokat. Minden nehézség ellenére, a legnagyobb öröm tényleg az volt, hogy újra összehozott bennünket!