Az örökség

Családi iszonyok


Bemutató:

Az örökség
A rövid szinopszis – és a jegypénztár-robbantás - alapján azt hihetnénk, a dán burzsoázia korántsem diszkrét bájait tárja elénk szívós kegyetlenséggel Per Fly direktor hazájában rendkívüli sikert aratott munkája, ám valójában a pusztító manipuláció tökéletes lélektani portréjával szembesülünk.

Fly társadalmi rétegeket górcső alatt vizsgáló trilógiájának első része, A pad a nincstelenek világát mutatta be, Az örökség esetében egy dúsgazdag (és nem újgazdag!), gyáros dinasztia negyedik generációs sarja erkölcsi-emberi bukását tárja elénk.

Jó ideig abban a hamis illúzióban ringattam magam, csupán a magyar film képtelen ábrázolni a gazdagság – a rendszerváltozást követően: újgazdagság – hiteles szociológiai természetrajzát, horribile dictu „működését”. Ám ráébredtem: tévedtem. (Ez persze korántsem fölmentés.) Fly munkája – különösképp: vállalása - ezért (is) kuriózum.

Per Fly antihőse, Christoffer (a Születésnapból ismert Ulrich Thomsen), azt követően, hogy idegileg-fizikailag-mentálisan megszenvedte a Børch Moller Acélműveknél, vezetői pozícióban töltött időszakot, otthagyta az apja irányítása alatt álló családi vállalkozást, és meg sem állt Svédországig. Stockholmban jól menő étterem-tulajdonos lesz; heves és kitartó udvarlás után elnyeri a Nemzeti Színház ifjú-bájos üdvöskéjének kezét. Maria (Lisa Werlinder) Shakespeare-hősnőként (!) tesz szert egyre nagyobb elismertségre a teátrumban, ahol Júlia szerepét és egyéves szerződést ajánlanak föl számára. Christofferrel idilli házasságban élnek, a középkorú, szerelmes férfi nyilvánvalóan a legjobb barátja, egyben legnagyobb rajongója is: szép, ahogyan lakásukban lelkesen végszavaz neki. Egy nap – váratlanul – a városba érkezik Christoffer apja. Furcsa-felkavaró a látogatása. Másnap telefonon értesítik a férfit: apja fölkötötte magát.

Az anya, Annelise (Ghita Nørby) Christoffert akarja a régóta deficites vállalkozás élére: csak így lát esélyt arra, hogy létrejöjjön az életmentő fúzió egy lyoni céggel, s hogy a gyár – és a família – megmeneküljön a bukástól. Christoffer – Mariának és önmagának tett ígérete ellenére – önszántából alárendeli magát anyja akaratának.

Maria társába vetett hitét nem rendíti meg, hogy az megszegte a szavát. Irigylésre méltó bölcsességgel ő enged: nem írja alá a szerződését, két évre Dániába – ráadásul a családi kastélyba – költözik, ingázik, közben eleget tesz társadalmi és házastársi „kötelezettségeinek”.
Fly bemutatja, Christoffer hogyan adja föl morális elveit, emberi tartását, végül: önállóságát;  milyen döntéseket hoz – mint gyárigazgató, fiú, testvér, sógor, férj -, és hogy ezek a döntések egymástól elválaszthatatlanok.
Szalagcímben: társadalmi emelkedés, magán-bukás.

Mi az ára a hamis idillnek

Az alkotó (egyben a forgatókönyvírói négyesfogat tagja) végeredményben a teljes kiszolgáltatottság pszichés folyamatát ábrázolja, lehengerlő érzékenységgel. Christoffer – önmaga számára észrevétlenül – minden egyes lépésével anyja akaratát valósítja meg. És ezek a lépések – élete egyik szegmensében, vezetőként - igazolódni látszanak. A férfi egyik legnagyobb tévedése, hogy azt hiszi, ha – az akkor még létező -  privát életétől el-, és külön választja „másik” énjét, fönntartható az „egészséges” egyensúly. Valójában: visszavonhatatlanul kirekeszti társát az életéből, megszegi a megállapodásukat, és anyja képére formálja magát. Annelise – amikor fiát már szó szerint a földről szedi föl – ki is mondja: „Te olyan vagy, mint én”. Valójában: Christoffer akkor már semmilyen. (Az avoni hattyúra történő többszöri utalás (Maria, mint Shakespeare-színésznő, Zeffirelli Rómeó és Júliájának gigantikus posztere a falon) koppintás a kevésbé éber néző fejére: Annelise kvázi-Lady Macbeth.)

Peter Fly talán legnagyobb rendezői bravúrja, hogy képes ugyanolyan érzelmi intenzitással, kivált: hitelességgel, ábrázolni a gyárban Christoffer érkezésével elkezdődő változásokat (kétszáz munkás elbocsátása, az „áruló” sógor kirúgása, a fúziót követően a család legjobb barátja „nyugdíjaztatása”); a család szétesését; azt, hogy mi az ára a hamis idillnek; és – korántsem utolsósorban – Christoffer magánéletének teljes összeomlását. A szerelem végét. Fly filmje flasbackkel indul – mintegy ez a jelenet adja a keretet. Christoffer Stockholmba utazik (üzleti út), ott ül hajdani otthona előtt a padon, figyeli Mariát – és kétéves kisfiát.

A dán alkotó mesteri munkájában szembesülhetünk a manipuláció csúcsteljesítményével: amikor valaki önmagától hozza meg azt a döntést, amit a manipulátora (valójában: legnagyobb ellensége) „súgna” neki.
Az örökség egy meghiúsult kísérlet filmje. Végigkísérhetünk egy férfit azon az úton, ahogyan lemond a saját életéről.



Címkék

premier , kritika


Az ég szerelmére, kirúghatom a következőt én?
Natalie - Egek ura

A Magyar Nemzeti Filmalap és az NMHH Médiatanácsa a Magyar Filmakadémia közreműködésével 2014. október 13. és 19. között megrendezi az első Magyar Filmhetet.bővebben

Article ikonÜlj Kulka és Gryllus mellé!

oscillator - 15:58

Szakdolgozat kérdőív HELP!

Sziasztok! Nagy segítség lenne, ha kitöltenétek ezt a kérdőívet, kb. 10-15 perc:) A lekérhető médiaszolgáltatásokról (VoD és hasonlók), tévézésről szól. http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/739996650/ forum
apapa65 - 21:36

Vadvirágos patika

Kár, hogy se megvenni, se megnézni vagy letölteni nem lehet ezt a szép filmet. A NAVA oldalán lehetett egy percet nézni belőle, de már azt sem lehet. Akkor meg minek kell a népet bosszantani azzal, ho[...] forum
Moka - 09:19

Hölgyeim és Uraim, megjelenik DVD-n a Final Cut!

Jó hír. A segédanyag miről szól? forum
Vedd meg!
Rövidekről röviden sorozatunkban készülő rövid alkotásokat, kisfilmeket, tévéfilmeket mutatunk be.bővebben

Article ikonSzabó Simon: Falakon innen és túl