Csempészek (1958)
Máriássy Félix
Máriássy Félix életművéből a munkáskörnyezetben játszódó, lírai, neorealista alkotásokat (Egy pikoló világos, Külvárosi legenda, Álmatlan évek) szokás kiemelni, talán ez is magyarázza, hogy az ötvenes évek végének egyik legszebb magyar filmje, a Csempészek miért kerül ritkábban szóba.
A Szabó Pál regénye nyomán készült Csempészek ugyanis falusi közegben, a harmincas években, a román-magyar határ mentén játszódik, a korábbi Máriássy-filmekhez hasonlatosan azonban itt is finom egyensúlyba kerül a társadalmi-politikai közegábrázolás és a hősök személyes drámája. A film egy román parasztasszony és egy magyar parasztember összefonódó történetét meséli el. A határ ellenkező oldalán laknak, de ugyanaz a kiszolgáltatottság sújtja mindkettőjüket: állandó és biztos munka hiányában Anyica és Mihály is arra kényszerül, hogy az életét kockára téve csempészéssel keressen egy kevés pénzt magának és családjának. A film a játékidő kétharmadáig párhuzamosan futtatja a két cselekményszálat, bár a nyitójelenet előrejelzi a sorsok hasonlóságát és az összekapcsolódó motívumokat (Mihály rálő egy csendőrre, Anyica látja a bújkáló férfit; mindketten elveszítenek valamit: a nő a kendőjét, a férfi a gyerekének szánt babát).
Noha a határt kettőzött figyelemmel őrzik, ők ketten azonban mégis, újra útnak indulnak – majd találkoznak, és utána együtt bújkálnak, menekülnek a csendőrök elől. A szótlan, bizonytalan és kicsit bizalmatlan Mihály és Anyica között az együtt töltött pár óra alatt csendes, finom, ám egyre szorosabb kötelék kezd kialakulni (éjszakára a vihar elől behúzódnak egy falusi házba, a mulatozó helybéliek ott is tartják a házaspárnak gondolt menekülőket), az idill és a béke azonban csak pillanatnyi (miként a Külvárosi legenda című Máriássy-filmben is: ott a lelkes fiatal kalauz és az agresszív, részeges férje elől menekülő fiatalasszony között szövődő szerelem egyetlen békés, idilli epizódja a röpke zugligeti villamosutazás). Miután továbbindulnak, a határon belefutnak az őrségbe. A nádasban, egy parasztkunyhóban húzzák meg magukat – a csendőrök közelednek, a film azonban mégsem zárja le a történetüket, hanem az utolsó képsoron egy megriadt, felreppenő madarat látunk…
A Csempészek kevés dialógussal dolgozik, a szöveg helyett az apró, emberi gesztusok, a lírai átkötések és montázsok lesznek beszédesek. Ez a kihagyásos, finom líra Máriássy munkáinak egyik legfontosabb stílussajátosága. Filmjei kemény határhelyzetekben játszódnak, a társadalmi-politikai körülményeknek kizolgáltatott hősök történeteiben azonban a finom, egyszerű és emberi pillanatokra helyezi a hangsúlyt. A véletlen által egymás mellé sodort szerelmesek kapcsolata pillanatnyi menedék a megállíthatatlan végzet elől; az idill álomszerű, Máriássy filmjei mégsem a drámára, hanem az életképek lírai sorozatára koncentrálnak.
Noha a határt kettőzött figyelemmel őrzik, ők ketten azonban mégis, újra útnak indulnak – majd találkoznak, és utána együtt bújkálnak, menekülnek a csendőrök elől. A szótlan, bizonytalan és kicsit bizalmatlan Mihály és Anyica között az együtt töltött pár óra alatt csendes, finom, ám egyre szorosabb kötelék kezd kialakulni (éjszakára a vihar elől behúzódnak egy falusi házba, a mulatozó helybéliek ott is tartják a házaspárnak gondolt menekülőket), az idill és a béke azonban csak pillanatnyi (miként a Külvárosi legenda című Máriássy-filmben is: ott a lelkes fiatal kalauz és az agresszív, részeges férje elől menekülő fiatalasszony között szövődő szerelem egyetlen békés, idilli epizódja a röpke zugligeti villamosutazás). Miután továbbindulnak, a határon belefutnak az őrségbe. A nádasban, egy parasztkunyhóban húzzák meg magukat – a csendőrök közelednek, a film azonban mégsem zárja le a történetüket, hanem az utolsó képsoron egy megriadt, felreppenő madarat látunk…
A Csempészek kevés dialógussal dolgozik, a szöveg helyett az apró, emberi gesztusok, a lírai átkötések és montázsok lesznek beszédesek. Ez a kihagyásos, finom líra Máriássy munkáinak egyik legfontosabb stílussajátosága. Filmjei kemény határhelyzetekben játszódnak, a társadalmi-politikai körülményeknek kizolgáltatott hősök történeteiben azonban a finom, egyszerű és emberi pillanatokra helyezi a hangsúlyt. A véletlen által egymás mellé sodort szerelmesek kapcsolata pillanatnyi menedék a megállíthatatlan végzet elől; az idill álomszerű, Máriássy filmjei mégsem a drámára, hanem az életképek lírai sorozatára koncentrálnak.