Édes Anna (1958)
Fábri Zoltán
Miközben a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond több regényét is megfilmesítették (Beszterce ostroma, Különös házasság, Forró mezők, Úri muri, Rokonok), az első Kosztolányi-adaptációra 1958-ig kellett várni.
Ennek elsősorban politikai oka volt: Kosztolányi műveinek nyitott, polgári értékrendje beilleszthetetlen volt a sztálinista, totalitárius kultúrpolitika fővonalába. Az ötvenes évek végén azonban valamelyest nőtt az alkotók mozgástere, főleg, ha elkerülték a közvetlen, napi aktualitású politikai témákat. Az 1919-es kommün bukása utáni időkben játszódó Édes Anna Fábri életművének egyik vezértémájához, a kiszolgáltatottság drámáihoz kapcsolódik, a Hannibál tanár úrral megkezdett utat folytatja. A megalázott, tönkretett, és végül gyilkossá lett cselédlány tragédiájának megidézése során Fábri az eredeti regény lélektani motivációi mellett a társadalmi-politikai közeg brutalitásának bemutatására is nagy súlyt helyez. A „belső” és a „külső” elnyomás, kiszolgáltatottság párosításának példája, hogy a Vizy család által kihasznált, látástól vakulásig dolgoztatott Anna robotolását a budapesti utcákon masírozó katonák képeivel váltogatva, erőteljes párhuzamos montázsban láthatjuk.
Fábrinak a kamaradráma (a német kammerspiel), az expresszionista hatáselemek és a hangsúlyos montázskompozíciók iránti vonzalma igen pontosan elemezhető ebben a míves, klasszikus stílusban elkészített adaptációban. Az erőteljes kontrasztokra épülő, nagy gonddal megválasztott, gyakran szokatlan alsó- vagy felső kamerapozícióból felvett beállítások komoly érzelmi töltettel és nagy drámai erővel bírnak. Az expresszív montázsépítkezés talán legfeltűnőbb példája Anna lázálom-jelenete (a lány őszintén szerelmes a ficsúr Vizy Jancsiba, a fiú azonban csak elcsábítani akarja a csinos leányt, és amikor megtudja, hogy teherbe esett, a magzat elhajtására kényszeríti – a gyógyszer bevétele utáni lázas sokkba Anna majdnem belehal). A látványos képi hatásokat általában a zajok és zörejek drámai hangkompozíciói kísérik, fokozzák (vészterhesen monoton zajok, mint a csöpögő csap, vagy hirtelen kiáltások, hanghatások, esetleg Anna egzecíroztatásának egyre hangosabb, egyre kíméletlenebb, pattogósabb vezényszavai). A stíluselemek döntően azt célozzák, hogy a néző minél teljesebben azonosuljon Anna figurájával: az ő szemével lássa a történetet, élje át a fizikai és érzelmi kisemmizés drámáját.
Édes Anna Fábri filmjében törékeny álomvilágban él. Amikor nem marad lehetősége az álomvilágba való menekülésre a rémálomszerű hétköznapokból, amikor sokkolja az estély hisztérikus forgataga és megtapasztalja Jancsi csalfaságát; az emberségében, nőiségében megalázott és tönkretett cselédlány a megcsalatás önkívületében válik gyilkossá. Az alázatos, törékeny és ártatlan parasztlány, Édes Anna eljátszására a Körhintában felfedezett Törőcsik Mari tökéletes választás: félénk, lesütött tekintetéből, ijedt rebbenéseiből sugárzik a naivitás – így még erőteljesebb a kontraszt a hősnő figurája és az őt körülvevő világ nyersesége között.
Fábrinak a kamaradráma (a német kammerspiel), az expresszionista hatáselemek és a hangsúlyos montázskompozíciók iránti vonzalma igen pontosan elemezhető ebben a míves, klasszikus stílusban elkészített adaptációban. Az erőteljes kontrasztokra épülő, nagy gonddal megválasztott, gyakran szokatlan alsó- vagy felső kamerapozícióból felvett beállítások komoly érzelmi töltettel és nagy drámai erővel bírnak. Az expresszív montázsépítkezés talán legfeltűnőbb példája Anna lázálom-jelenete (a lány őszintén szerelmes a ficsúr Vizy Jancsiba, a fiú azonban csak elcsábítani akarja a csinos leányt, és amikor megtudja, hogy teherbe esett, a magzat elhajtására kényszeríti – a gyógyszer bevétele utáni lázas sokkba Anna majdnem belehal). A látványos képi hatásokat általában a zajok és zörejek drámai hangkompozíciói kísérik, fokozzák (vészterhesen monoton zajok, mint a csöpögő csap, vagy hirtelen kiáltások, hanghatások, esetleg Anna egzecíroztatásának egyre hangosabb, egyre kíméletlenebb, pattogósabb vezényszavai). A stíluselemek döntően azt célozzák, hogy a néző minél teljesebben azonosuljon Anna figurájával: az ő szemével lássa a történetet, élje át a fizikai és érzelmi kisemmizés drámáját.
Édes Anna Fábri filmjében törékeny álomvilágban él. Amikor nem marad lehetősége az álomvilágba való menekülésre a rémálomszerű hétköznapokból, amikor sokkolja az estély hisztérikus forgataga és megtapasztalja Jancsi csalfaságát; az emberségében, nőiségében megalázott és tönkretett cselédlány a megcsalatás önkívületében válik gyilkossá. Az alázatos, törékeny és ártatlan parasztlány, Édes Anna eljátszására a Körhintában felfedezett Törőcsik Mari tökéletes választás: félénk, lesütött tekintetéből, ijedt rebbenéseiből sugárzik a naivitás – így még erőteljesebb a kontraszt a hősnő figurája és az őt körülvevő világ nyersesége között.