sex hikaye

Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

Szomjas György

A hetvenes évek magyar filmjében sajátos kezdeményezést jelentett az eastern. A műfajisággal már akkor is hadilábon álló hazai filmkultúra az egyik legkonvencionálisabb, ugyanakkor leggazdagabb hagyományú műfaj, a western meghonosítására tett kísérletet. A spagetti westernekhez vagy akár az NDK-westernekhez hasonlatosan az eastern a jól ismert dramaturgiai és formanyelvi western-mintákat másolja le, alakítja át, de velük ellentétben nem a vadnyugati környezethez illeszti azokat, hanem sajátosan magyar közegre adaptálja az átvett elemeket. Ekként az eastern olyan kalandfilmként definiálható, ami a XIX. századi magyar pusztán játszódik.
 
 
 
 
Konfliktusaiban sem lelhetők fel a westernek motorját alkotó Kelet – Nyugat szembenállás és az ebből levezethető ellentétek, mindenekelőtt a vadon és a civilizáció ellentéte; az eastern itt is sajátosan magyar, illetve kelet-európai élményvilágra támaszkodik: régi és új, elmaradott és modern polémiájára. A bandita helyén a betyárt találjuk, a sheriff helyett a csendbiztost. A Monument Valley grandiózus hátterét vagy a texasi sivatagot az alföldi síkság cseréli le. S bár a szabadság és kultúra ellentétét itt is megtaláljuk, ez már nem is annyira a törvényen kívül álló, magányos pisztolyhős és a törvényességet életbe léptető társadalom konfliktusa, mint inkább egyén és hatalom konfliktusának a modellezése. Részben ez utóbbi az eastern kétarcúságának magyarázata. A másik ok a filmek műfajidegen fogalmazásmódjában keresendő.

Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című 1976-os alkotása az eastern programfilmje és legjelesebb képviselője, ahol a fent említett jellegzetességek mind megfigyelhetőek. A műfaji kezdeményezés minden ambíciója és minden kudarca összesűrűsödik ebben az egy filmben. Szomjas jól érzi, hogy a helyszín, a magyar puszta alkalmas lenne kalandfilmes miliőként (a hangulatteremtésben a kiváló operatőri munka is nagy szerepet  játszik, Ragályi Elemér a magyar filmkritikusok díját kapta érte), és sikerül kellően karizmatikus főszereplőket is verbuválnia – Djoko Rosic mint Farkos Csapó Gyurka, a hírhedt betyár, illetve Bujtor István mint Mérges Balázs, a csendbiztos, kitűnő párost alkotnak szemben álló felekként. A film azonban a szereplőket, a helyszínt és a többszörös árulások köré szerveződő cselekményt mégsem képes kiaknázni egy lehetséges műfajfilm számára: az alapanyag adott, a kivitelezés azonban más irányt vesz. Mindazt, amit egy szabályos zsánerfilmtől joggal elvárhatunk, a feje tetejére állítja a Talpuk alatt fütyül a szél: a tempó kifejezetten lassú, az akciók levezénylése sem dinamikus, elosztásuk is aránytalan, a szereplők közötti bonyolult viszonyrendszer kevéssé átlátható. A pisztolypárbajok nem feszültséget keltenek, hanem mosolyt fakasztanak. A westernbeli összecsapások ritualizáltsága kimódoltsággá válik az eastern világában, kivitelezésük hiteltelenné lesz, az izgalmasnak ígérkező kocsmai bunyó is megfáradt és komikus. Az üldözések izgalmát is hasonlóképpen leépíti a rendező – jól példázza ezt az a hajsza, amikor Gyurka és üldözői egy kollektív vizeléssel iktatnak be szünetet s ezzel a film kikezdi azt, hogy komolyan vehessük a szituációt. Ez a vélt vagy valós parodisztikus réteg azonban nem akaratlan jelenség, csak éppen a műfaji alapok félreértelmezéséből fakadó tévedés.

Amit a rendező az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. A művészfilmes eszközökkel elkészített potenciális műfajfilm kétarcúvá válik: kalandfilmnek túlságosan ezoterikus, de művészfilmnek sem működőképes, éppen a műfaji törekvések miatt. Közelebb vagyunk egy Jancsó-parabolához, mint egy reménybeli magyar westernhez. Jancsó Miklós hatvanas évekbeli filmjei – különösen a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák – jó példa arra, hogy egy szerzői film hogyan fogadhatja be a western hatásait, elemeit, anélkül, hogy maga akár csak egy lépést is tenne a populáris műfajiság felé. Szomjas filmje ennek az ellenkezőjét nem képes megvalósítani. Néprajzi hitelességű, dokumentumanyagokra támaszkodó, analitikus filmet kapunk tőle, a romantikus-nosztalgikus kalandmozi helyett. A hitelesség alapvető kérdés a western számára is, legszebb eredményei azonban arról árulkodnak, hogy a háttérben hagyott történelmi hűség a western költészetének záloga. A western mitológia, nem tényfeltárás. A hitelesség olyan teher, amit a vállaltan mitologizáló műfaj nem kell, hogy magára vegyen. A Talpuk alatt fütyül a szél azonban éppen ezt vállalja; múltban játszódó története, a hatalom és egyén konfliktusait is magába foglaló szüzséje – akarva-akaratlan – áthallásossá teszik.
Szomjas György alap-easternje nem indított útjára egy termékeny kalandfilm-műfajt. „Folytatásával” – Rosszemberek (1978) – és egy hasonló produkcióval – Kardos Ferenc: Hajdúk (1974) – együtt a magyar filmtörténet különleges hajtása maradt: sikertelen kísérlet egy speciálisan magyar műfaj kidolgozására, amely ugyan a westernből merít inspirációt, mégis hazai miliőben bontakozik ki. S bár az ötlet ígéretes volt, a sikeres megvalósítás elmaradt.
 
Szerző: Varga Zoltán




Az utca végén két fickó drogot árul, itt meg sebességmérő van.

Rendező Jancsó Miklós
Szereplők Madaras József (Magyardolmányos)
Őze Lajos (vallató)
Latinovits Zoltán (Veszelka)
Kozák András (ifj. Kabai)
Koltai János (Varjú Béla)
oscillator - 15:58

Szakdolgozat kérdőív HELP!

Sziasztok! Nagy segítség lenne, ha kitöltenétek ezt a kérdőívet, kb. 10-15 perc:) A lekérhető médiaszolgáltatásokról (VoD és hasonlók), tévézésről szól. http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/739996650/ forum
apapa65 - 21:36

Vadvirágos patika

Kár, hogy se megvenni, se megnézni vagy letölteni nem lehet ezt a szép filmet. A NAVA oldalán lehetett egy percet nézni belőle, de már azt sem lehet. Akkor meg minek kell a népet bosszantani azzal, ho[...] forum
Moka - 09:19

Hölgyeim és Uraim, megjelenik DVD-n a Final Cut!

Jó hír. A segédanyag miről szól? forum
Vedd meg!