Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

Szomjas György

2006. szeptember 29. - filmhu
A hetvenes évek magyar filmjében sajátos kezdeményezést jelentett az eastern. A műfajisággal már akkor is hadilábon álló hazai filmkultúra az egyik legkonvencionálisabb, ugyanakkor leggazdagabb hagyományú műfaj, a western meghonosítására tett kísérletet. A spagetti westernekhez vagy akár az NDK-westernekhez hasonlatosan az eastern a jól ismert dramaturgiai és formanyelvi western-mintákat másolja le, alakítja át, de velük ellentétben nem a vadnyugati környezethez illeszti azokat, hanem sajátosan magyar közegre adaptálja az átvett elemeket. Ekként az eastern olyan kalandfilmként definiálható, ami a XIX. századi magyar pusztán játszódik.
 
 
 
 
Konfliktusaiban sem lelhetők fel a westernek motorját alkotó Kelet – Nyugat szembenállás és az ebből levezethető ellentétek, mindenekelőtt a vadon és a civilizáció ellentéte; az eastern itt is sajátosan magyar, illetve kelet-európai élményvilágra támaszkodik: régi és új, elmaradott és modern polémiájára. A bandita helyén a betyárt találjuk, a sheriff helyett a csendbiztost. A Monument Valley grandiózus hátterét vagy a texasi sivatagot az alföldi síkság cseréli le. S bár a szabadság és kultúra ellentétét itt is megtaláljuk, ez már nem is annyira a törvényen kívül álló, magányos pisztolyhős és a törvényességet életbe léptető társadalom konfliktusa, mint inkább egyén és hatalom konfliktusának a modellezése. Részben ez utóbbi az eastern kétarcúságának magyarázata. A másik ok a filmek műfajidegen fogalmazásmódjában keresendő.

Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című 1976-os alkotása az eastern programfilmje és legjelesebb képviselője, ahol a fent említett jellegzetességek mind megfigyelhetőek. A műfaji kezdeményezés minden ambíciója és minden kudarca összesűrűsödik ebben az egy filmben. Szomjas jól érzi, hogy a helyszín, a magyar puszta alkalmas lenne kalandfilmes miliőként (a hangulatteremtésben a kiváló operatőri munka is nagy szerepet  játszik, Ragályi Elemér a magyar filmkritikusok díját kapta érte), és sikerül kellően karizmatikus főszereplőket is verbuválnia – Djoko Rosic mint Farkos Csapó Gyurka, a hírhedt betyár, illetve Bujtor István mint Mérges Balázs, a csendbiztos, kitűnő párost alkotnak szemben álló felekként. A film azonban a szereplőket, a helyszínt és a többszörös árulások köré szerveződő cselekményt mégsem képes kiaknázni egy lehetséges műfajfilm számára: az alapanyag adott, a kivitelezés azonban más irányt vesz. Mindazt, amit egy szabályos zsánerfilmtől joggal elvárhatunk, a feje tetejére állítja a Talpuk alatt fütyül a szél: a tempó kifejezetten lassú, az akciók levezénylése sem dinamikus, elosztásuk is aránytalan, a szereplők közötti bonyolult viszonyrendszer kevéssé átlátható. A pisztolypárbajok nem feszültséget keltenek, hanem mosolyt fakasztanak. A westernbeli összecsapások ritualizáltsága kimódoltsággá válik az eastern világában, kivitelezésük hiteltelenné lesz, az izgalmasnak ígérkező kocsmai bunyó is megfáradt és komikus. Az üldözések izgalmát is hasonlóképpen leépíti a rendező – jól példázza ezt az a hajsza, amikor Gyurka és üldözői egy kollektív vizeléssel iktatnak be szünetet s ezzel a film kikezdi azt, hogy komolyan vehessük a szituációt. Ez a vélt vagy valós parodisztikus réteg azonban nem akaratlan jelenség, csak éppen a műfaji alapok félreértelmezéséből fakadó tévedés.

Amit a rendező az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. A művészfilmes eszközökkel elkészített potenciális műfajfilm kétarcúvá válik: kalandfilmnek túlságosan ezoterikus, de művészfilmnek sem működőképes, éppen a műfaji törekvések miatt. Közelebb vagyunk egy Jancsó-parabolához, mint egy reménybeli magyar westernhez. Jancsó Miklós hatvanas évekbeli filmjei – különösen a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák – jó példa arra, hogy egy szerzői film hogyan fogadhatja be a western hatásait, elemeit, anélkül, hogy maga akár csak egy lépést is tenne a populáris műfajiság felé. Szomjas filmje ennek az ellenkezőjét nem képes megvalósítani. Néprajzi hitelességű, dokumentumanyagokra támaszkodó, analitikus filmet kapunk tőle, a romantikus-nosztalgikus kalandmozi helyett. A hitelesség alapvető kérdés a western számára is, legszebb eredményei azonban arról árulkodnak, hogy a háttérben hagyott történelmi hűség a western költészetének záloga. A western mitológia, nem tényfeltárás. A hitelesség olyan teher, amit a vállaltan mitologizáló műfaj nem kell, hogy magára vegyen. A Talpuk alatt fütyül a szél azonban éppen ezt vállalja; múltban játszódó története, a hatalom és egyén konfliktusait is magába foglaló szüzséje – akarva-akaratlan – áthallásossá teszik.
Szomjas György alap-easternje nem indított útjára egy termékeny kalandfilm-műfajt. „Folytatásával” – Rosszemberek (1978) – és egy hasonló produkcióval – Kardos Ferenc: Hajdúk (1974) – együtt a magyar filmtörténet különleges hajtása maradt: sikertelen kísérlet egy speciálisan magyar műfaj kidolgozására, amely ugyan a westernből merít inspirációt, mégis hazai miliőben bontakozik ki. S bár az ötlet ígéretes volt, a sikeres megvalósítás elmaradt.
 
Szerző: Varga Zoltán




Kér egy cigarettát, Nick? Ugye tudja, hogy nincs rajtam bugyi, Nick?
Catherine Tramell - Elemi ösztön

Rendező Bereményi Géza
Szereplők Pogány Judit (Rózsi, Monori felesége)
Eperjes Károly (Monori Sándor)
Papcsik András (Valkó Imike)
Tóth Barnabás (Imi Valkó)
Haumann Péter (nyomozó)
apapa65 - 2014. március 26. 21:36

Vadvirágos patika

Kár, hogy se megvenni, se megnézni vagy letölteni nem lehet ezt a szép filmet. A NAVA oldalán lehetett egy percet nézni belőle, de már azt sem lehet. Akkor meg minek kell a népet bosszantani azzal, ho[...] forum
Moka - 2014. január 22. 09:19

Hölgyeim és Uraim, megjelenik DVD-n a Final Cut!

Jó hír. A segédanyag miről szól? forum
f.r.a.n.k. - 2013. november 2. 19:48

Sose halunk meg?

EXT. MAROS / MEZŐ - NAPPALMásnap június 8-án, körülbelül déli 12 és 1 óra közt, akeresztesek «megszámlálhatatlan» sereggel keltek át a Marosons azonnal teljes erővel kezdték ostromolni a várat. Solymo[...] forum
Vedd meg!