Több, mint 40 éve foglalkoztatja a túlélőket Raoul Wallenberg személyisége. A mítoszok testetlen és megfoghatatlan világában már csak az agyon idealizált hős képe él. Az ember, a sorsát és a korszak kihívását méltósággal és morális tartással vállaló autónom személyiség egyre megfoghatatlanabbá válik. A túlélők fájdalma, temetetlen holtak iszonyata igényli, hogy legyen egy olyan hős, akibe kapaszkodva azt lehet remélni, hogy az őrület korszakában is léteztek emberek. Wallenberg akarva-akaratlanul a túlélés, az emberi értékrend lehetőségét jelentette és jelenti ma is.
Egyik társa, Per Anger úr visszaemlékezéseivel és üldözöttekkel való találkozásaival a mai nézők számára is érvényes példáját tudjuk megmutatni annak, hogy az emberi méltóság és tisztesség megőrzése a hétköznapi pillanatok és a drámai helyzetek ötvözetében mutatott magatartásokból épül fel.
