Pannonfíling: Bármi a vászonra kerülhetett

Pannon Életérzés

2009. november 19. - Bernáth Szilárd
Pannonfíling: Bármi a vászonra kerülhetett

November 14-én rendezték meg ötödszörre Veszprémben a Pannonfíling mozgóképes találkozót, ahol  bármi a vászonra kerülhetett, ami valamilyen módon eszünkbe juttatja a „pannon életérzést”.

„A témát egyrészt azzal a reménnyel választottuk, hogy közönségünk saját magát láthassa viszont a vásznon - legrosszabb esetben a szomszéd fiút -, na meg hogy generációsan próbáljunk hagyni magunk után valamit. Megragadni a magunk és a hely szellemét, asszociálni, értelmezni, kifejezni mindazt, amit megélünk és megérzünk ebben a miliőben - ez a Pannonfíling célja.” – írják a szervezők. A pannon életérzés Jancsó-paródia, legofilm, free running imázsfilm, ittas vezetés elleni kampány, háborús kisfilm, rövid dokumentumfilm, és egy -- a nagybetűs szerelemmel foglalkozó -- csirkés animáció formájában került a veszprémi Expresszó vásznára.

Színes volt a mezőny témaválasztás és színvonal terén is: az amatőrfilmesek nehezen találják meg a forma és a tartalom közti összhangot, sokan előbb jutnak technikához, mint ötlethez, így a filmnyelv felfedezése mögé nem kerül végiggondolt szándék, eltűnik a filmkészítés, és a történetmesélés felelőssége. Voltak példák a másik végletre is: többen sikertelenül kerestek megfelelő formát ígéretes ötleteiknek, a filmek mögé látott forgatókönyvek hozzájuk méltatlan képsorokban valósultak meg. Egyesek bizonytalanul nyúltak műfaji elemekhez, mások a magyar filmes hagyomány jól bejáratott stílusait, pózait használták parodisztikus módon.

Lazán, interaktívan, babzsákokon

Nagy népszerűségnek örvendtek idén a háborús tematikájú filmek. Az Ahol égett a föld (Riba Szabolcs, Katona Péter és Köves Andrea alkotása) a doni katasztrófát megélt, egykori katonáról készített, beszélőfejes visszaemlékezésekből, archív felvételekből és megrendezett illusztrációkból építkező portréfilm. Az eleinte túl sűrű, kusza szerkezet főszereplője hitelessége révén talált egyensúlyra: a narrátor érdektelen ismereterjesztő előadása után az idős veterán saját élményeként mesélte el a már hallottakat.

Az 1943, Mázik Richárd kisjátékfilmje, vállaltan használt műfaji elemeket: a nézők haborús filmes szenzorát bekapcsolva a filmzsáner keretein belül próbált történetet mesélni. A nehezen érthető expozíció, a néhol nem megfelelő kellékek, a rossz hangkeverés sokszor elidegenített a műfaj világától, és ezáltál a cselekménytől is, a film értékén még a nagyon helyénvaló, szép fényképezés sem segített.

A harmadik háborús film, az Egy honvéd feljegyzései (Orbán Zalán - Orbán Koppány) érzékenyebben bánt a műfaj eszközeivel. A címként is szolgáló erős irodalmi anyagot illusztrálta a film: a főszereplő nem volt jelenetekbe helyezve, lényegében egy szépen fényképezett monodrámát láthattunk, mégis sikerült hiteles, élvezhető atmoszférát teremtenie, a fesztiválon szereplő filmek egyik legszebb zárlatával (a katona békéről szóló bejegyzéseit halljuk, miközben puska dörren, és ő a földre zuhan). Az Egy honvéd feljegyzései nyerte a közönség és a zsűri második díját.

A jancsói hagyomány kifordítására egy székesfehérvári csapat vállalkozott: a Határőr vacsorája című kilencperces etűd egy valójában a semmit őrző határőr vacsoráját örökíti meg a pusztaság közepén. „Eredetileg egy konyhában szerettünk volna forgatni, de nem találtunk megfelelőt, ezért választottuk a pusztát" - meséli Acsai N. Ferenc. "Hogy mi a film üzenete? Semmi. Nincs bennünk üzenetkényszer, mint a legtöbb emberben, akik magvas gondolatokat akarnak  művészi formában átadni. A mi filmünk valójában egy fricska, célunk az, hogy érzelmeket váltsunk ki. Ha mindenképpen meg kéne fogalmaznunk: hé, emberek, ne vegyétek már olyan komolyan magatokat. Mert mi sem vesszük.”

Az amatőrfilmezés természetesen remek terápia: láthattunk nyers önvallomást, szépen szerkesztett filmverset. A Búcsú a várostól, Bátai Péter filmje egy sűrű, nyers, önvizsgáló irodalmi anyagot illusztrált, ahhoz lazán illeszkedő képekkel. Farkas Szilárd, La Solitude című filmjében egy meglévő versre komponált rövid animációt. Öröm volt nézni a szellemi fogyatékos gyerekek aktív részvételével készült Mozaik című filmjátékot is, mely stop motion technikával készült rövid animációkat fűzött össze (Kalmár Márton, Kerecsendy Vilmos, Kiss Zoltán alkotása).

Munkában a zsűri

Nagyon szimpatikus volt a szervezők törekvése, hogy a nyers vetítés személytelen fesztiválos sémáját váltsa fel egy interaktívabb modell: a Pannonfíling ugyanis egy szemlével egybekötött filmklub. Babzsákfotelekben üldögélve beszélgettünk a nézőkkel és az alkotókkal, viták alakultak ki, kérdések merültek fel; a filmkészítők azonnali visszacsatolást kaphattak munkáikról, az esetleges hibákról a nézőktől értesülhettek közvetlenül.

A 2009-es Pannonfíling fődíját Merza Gábor és Perczel Kristóf: I. M. Kulcsos Borharapó című alkotása nyerte el. A rövid dokumentumfilm egy pesti talponálló borozó „halotti torát” mutatja be nyers technikával, nagyon hitelesen. Idős, kocsmához szokott zenészek játszanak meglepő virtuozitással, egy 8 éves kisfiú mesél magáról a pult előtt, a kocsmárosné könnyeivel küzködve, a szöveget csak mérsékelten ismerve énekli az „ugyemijóbarátokvagyunk”-at. A lemondás, a tehetetlenség bánata groteszk módon, perverz emberségeséggel jelenik meg Merzáék alkotásában.

A közönségdíjat Spáh Dávid nyerte el Fordítva című kisjátékfilmjével, amely a 40. Magyar Filmszemlén is versenyben volt. A kerekesszékesek életét fordított szemszögből bemutató filmben Mészáros Béla az egyetlen két lábon járó ember, ő kénytelen alkalmazkodni a kevéssé toleráns társadalomhoz. Spáh filmje a történetmesélést megfejeli egy formai ötlettel is, amikor a hagyományostól eltérő képkivágást alkalmaz - a Fordítva ezzel is kilógott a Pannonfíling mezőnyéből, alkotója remekül használta a filmnyelvet a tárgyalt probléma érdekében.

 

Megragadni, értelmezni a hely szellemét

A fesztivál díjai:

I. díj - I.M. Kulcsos Borharapó (Merza Gábor, Perczel Kristóf)
II. díj - Egy honvéd feljegyzései (Orbán Zalán, Orbán Koppány)
III. díj - A kör bezárul (Nagy Tamás)

Közönség-díj:
I. - Fordítva (Spáh Dávid)
II. - Egy honvéd feljegyzései (Orbán Zalán, Orbán Koppány)

A zsűri különdíjai:
Neked még megvan? (László Gábor)
Csirkenász (Birtalan Ilona Liliána, Gál Viktor, Törley Márton)
Zuhanás (Gadányi Károly)




Címkék

beszámoló , fieszta
Blog Ajánló
youtube - 2010. március 8. 15:01

Alice in Wonderland 1903külső hivatkozás ikon

youtube - 2010. március 8. 15:04

Sandra Bullock az Arany Málnánkülső hivatkozás ikon

youtube - 2010. március 8. 15:05

Köszönőbeszédek 73 másodpercbenkülső hivatkozás ikon

szavazz!

Ki a legjobb fej Csodaországban?

Alice
Kalapos (The Hatter)
Tutyika és Mutyika (Tweedledum & Tweedledee)
Fehér királynő (The White Queen)
Vörös királynő (The Red Queen)
Kör Bubi (Knave of Hearts)
Nyalka nyúl (The White Rabbit)
Hőscincér (Dormouse)
Badar (March Hare)
Bölcselő (The Caterpillar)
Vigyori úr (The Cheshire Cat)