Szirmai Márton: Szalontüdő
A kisfilm evés közben nem beszél
filmhu: Mi volt a célod ezzel a filmmel?
Szirmai Márton: Különösebb eszmei mondanivalóm nem volt. Alapvetően a történetmesélés érdekelt, a dialógusok teljes kizárásával. Hozott anyagból dolgoztam, hogy magára a sztorira már ne legyen gondom, hanem csak a képekre koncentrálhassak.
filmhu: A Szalontüdő egy népszerű novella, bizonyára sokakkal beszéltél, akik rajonganak érte. Ők hogyan fogadták a filmet?
Sz. M.: A többségnek tetszett, bár volt, aki szerint nem sikerült visszaadni az írás hangulatát - de szerencsére nem ez a vélemény az általános. Amikor felhívtam Nagy Bandó Andrást, hogy szeretnék filmet csinálni az egyik novellájából, rögtön visszakérdezett: "Csak nem a Szalontüdőből?" Ő is érezte tehát, hogy ezt a történetet vissza lehet adni a filmvásznon. A szöveg egyébként in medias res kezdődik, amit a filmnél másképp kellett megoldanom, hiszen szükség volt valami expozícióra, hogy a nézőket bevezessük a sztori atmoszférájába.
 |
| Az atmoszféra nagyon sok elemből tevődik össze |
filmhu: Az atmoszféra-teremtés szerintem jól sikerült, egységes lett a film. Mik voltak ennek a legfontosabb összetevői?
Sz. M.: Az atmoszféra nagyon sok elemből tevődik össze. Fontosnak tartom például a hangokat, amelyek sokat segítenek az elbeszélésben, a gagek kiemelésében. A zenész, akit a filmben Káldy Laci bácsi alakít, eredetileg az a művész lett volna, akit bizonyára sokan ismernek Budapest különböző tereiről. Ő az, aki vízzel megtöltött üvegeken játszik klasszikus darabokat. Végül nem sikerült vele megegyeznünk, mivel a költségvetésünkbe az ő gázsija már nem fért volna bele. Így aztán a klasszikus művek helyett a film saját zenét kapott, amely sokkal inkább hivatott az egyes képi elemeket kísérni, mintha valami jól ismert darabot hallanánk. Azt hiszem, ezzel végülis jól jártunk. A film hangján rengeteget dolgozott Kőporosy János hangmérnök, szavak híján nagyon oda kellett figyelnünk rá, hogy a többi hang, zaj rendben legyen.
filmhu: A helyszínnek is kulcsszerepe van a hangulat megformálásában Hogy találtál rá erre a talponállóra?
Sz. M.: Több mint egy évig kerestem a megfelelő helyszínt, számtalan helyet jártam végig Budapesten és vidéken egyaránt. Valahogy egyik sem tetszett, nem találtam az igazit. Amikor Pálos Györgynek, a film egyik producerének elmondtam a problémám, ő rögtön rávágta, hogy ez a hely kell nekem. Kicsit el is szégyelltem magam, hiszen már jó ideje kerestem az ideális helyet, és még csak nem is hallottam arról, amelyiket - mint megtudtam - a környezetemben élő emberek akár naponta látogatnak. A talponállóké amúgy sajnos szomorú történet, egyre kevesebb van belőlük, örülök, hogy most mi legalább megmutathattunk, és a film által megőrizhettünk egyet. Mikor írtam a forgatókönyvet, egészen más helyszín élt a fejemben. Egy zárt, füstös, sötétebb hely. Úgyhogy meg kellett győznöm magam, hogy mégis ez a jó választás - szerencsére sikerült.
 |
| Lutri is volt az egész, hiszen Ascher ezelőtt például sosem szerepelt filmben Ascher Tamás |
filmhu: A szereplők kiválasztása hogy történt?
Sz. M.: Ez is egy hosszú folyamat volt. Nézegettem a színházak honlapjait, sorra nyitottam meg a színészek képeit. Szerintem legalább ezer fotót láttam, majd egyre szűkítettem a kört. Végül Ascher Tamásra és Anger Zsoltra esett a választásom, akiknek aztán az első pillanattól nagyon tetszett a történet. Ugyanakkor lutri is volt az egész, hiszen Ascher ezelőtt például sosem szerepelt filmben, nem lehetett tehát semmit garantálni. De úgy láttam, élvezték a forgatást, és ez a végeredményen is érzékelhető.
filmhu: Pohárnok Gergely személyében az egyik legjobb magyar operatőrt kaptad. Kihívást jelentett vele dolgozni?
Sz. M.: Nagyon örültem, hogy Gergő elvállalta a munkát. Több dolog kellett ehhez, hiszen elfoglalt operatőr. Tetszett neki a történet, szimpatikus volt neki a stáb, érdekelte a produkció - ez 50 százalék, no és persze éppen ráért két forgatás között - ez a másik 50. Csendben, nagy munkafegyelemmel végezte a dolgát; keveset kellett beszélnünk, mert szinte mindent kitalált, amit elképzeltem, és fordítva.
filmhu: A rövidfilmek alkotóitól általában megkérdezem: tervezel-e nagyjátékfilmet?
Sz. M.: Egyelőre nem. Van néhány rövidfilm-tervem, pillanatnyilag ezek izgatnak. Hiszek benne, hogy a rövidfilm önálló, teljes értékű műfaj, nem pedig csak ujjgyakorlat vagy kényszerpálya egy nagyjátékfilmek helyett.
