portrék

Az ifjú Tarr - portré

Tűzfészkek és panelkapcsolatok Tarr Béla 1977-ben a lehető legrendhagyóbb módon tört be a magyar játékfilm akkoriban szigorúan ellenőrzött terepére. Mindenféle jogosítvány, főiskola, rendezői diploma nélkül készítette el első filmjét: a Családi tűzfészek azonnal nagydíjas lett Mannheimben. Tarr még csak 22 éves volt. Hajógyári melósként amatőrfilmezett, így fedezte fel Dárday István és vitte be a Balázs Béla Stúdióba, amit eredetileg a főiskoláról kikerült ifjú titánoknak alapítottak, de épp akkortájt nyitott kiskaput a kívülről érkezőknek. A BBS-ben két irányzat csatázott egymással: a Dárday-féle dokumentaristák (a későbbi „budapesti iskola”) és Bódy Gáborék filmnyelvvel kísérletező köre. Ebbe a vitáktól hangos, forrongó közegbe került be az ifjú Tarr, és hamarosan munkához is látott: dokumentumfilmet készült forgatni egy munkáscsalád kilakoltatásáról. Természetesen a rendőrség a közelébe sem engedte a helyszínnek. Így lett belőle játékfilm rendező.

portré

filmhu | 2006. október 24.

Simó Sándor (1934 - 2001)

Fény-képek és árny-képekSimót filmjeiben mindenekelőtt egyén és hatalom viszonya izgatja, az, hogy a történelem, a nagypolitika hogyan tör be a kisember világába, a társadalmi, gazdasági körülmények, s a lehetőségek hiánya milyen kompromisszumokra kényszerítik az egyént. Míg a Kádári-konszolidációban játszódó Simó-filmek hőseinek „csak” a büszkeségét, önbecsülését törik meg, a félmúltat idéző történeteinek főszereplőit a hatalom puszta fizikai létükben fenyegeti.

portré

filmhu | 2006. október 02.

Ranódy László (1919 - 1983)

A Karosszék című filmben – Balogh Béla rendezte Bókay János regényéből, illetve forgatókönyvéből – van egy történeti érdekességű jelenet. Két fiatalember találkozik és fog kezet egymással a Munkácsy és a Délibáb utca sarkán. Statiszták, ismeretlenek, néhány esztendő múltán azonban már beírják nevüket a hazai kinematográfia lapjaira.

portré

filmhu | 2006. október 02.

Makk Károly-portré

A játékos„Engem mindig jobban izgatott az emberi természetrajz, mint a dramaturgiai vagy az esztétikai elméletek…” „Makk Károlynak nincs életműve, ő mindig csak a soron következő filmjét csinálja.” - mondta róla nemrégiben Kende János operatőr egy szakmai beszélgetésen. „Makk oeuvre-je eltérített életmű, hiszen mindig más filmet csinált, mint amit igazából akart.” – mondja egy másik szakmabeli, utalva a rendező olyan különleges eredményekkel kecsegtető -- , de megvalósulatlan terveire, mint az Utas és holdvilág, a Babik, az Egy atléta halála, A látogató, a Cinkos vagy a Ramon Mercader második halála.

portré

filmhu | 2006. október 02.

Herskó János-portré

A bennszülött és a bumerángjaIn medias res – vágjunk mindjárt a dolgok közepébe. Herskó legvitatottabb filmjében, a Párbeszédben hallható néhány kulcsmondat. Egy füstös presszóban hangzik el, 1956-ban, már november 4-e után. Gábor Miklós mondja, aki nem utoljára játssza a rendező alakmását, hogy ő tulajdonképp szeret itt élni, mert amíg a proletár és a pántlikás-nemzeti hiúság egyensúlyban tartja magát, addig a magafajta européer nyugodtan dolgozhat köztük.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Hernádi Gyula (1926 – 2005)

Száraz barokk, fekete blődli Hernádi Gyula jelentős szépírói munkásságot fejtett ki, mégis elsősorban filmíróként lett híres, mi több világhíres, Jancsó Miklós oldalán. Eredetileg orvosnak készült, leventeként a frontra vitték, és szovjet hadifogságba esett. Költőként kezdte irodalmi pályafutását. Fodor András írja le forrásértékű naplójának (Ezer este Fülep Lajossal) 1954-55-ös részében, hogyan fedezte föl az akkor harmincadik éve felé lépdelő, már nem éppen ifjú verselőt, aki a Duna-menti Timföldüzem tervosztály vezetőjeként dolgozott éppen. „Verseinek olyan erőteljes egyéni szemlélete van, képei olyan meghökkentők, amilyeneket csak Weöresnél találni.” A Csillag folyóirat mutatta be őt, több költeménye jelent meg ott, ám kötetének kiadását az akkor már véleményformáló hatalommal rendelkező Juhász Ferenc akadályozta meg.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Fábri Zoltán (1917 – 1994)

Játékosok és zsetonokFábri Zoltán alakját ma a feledés homályából kell felidéznünk. A felejtés mélyén két ok is meghúzódik. Tudjuk jól, a filmművészet korszakhatárait új irányzatok és stílusok jelölik ki, és Fábri sohasem tartozott az újítók közé. A második indok is kézenfekvő, az 1952 és 1983 között szinte folyamatosan alkotó, több mint húsz játékfilmet jegyző rendező a korabeli fősodor kirakat figurája volt, akit napjainkban sokan -- elnagyoltan és igaztalanul -- a szocialista kultúrpolitika konstruktív partnereként láttatnak.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Bacsó Péter-portré

Bacsó Péter az egyik legidősebb, legtapasztaltabb, legszorgalmasabb és legsikeresebb filmes a régiek egyre fogyatkozó csapatából. Az 1945 utáni – most már több mint hat évtizednyi – korszak részese, tanúja és alakítója. Sokoldalúságának köszönheti, hogy szinte minden munkafolyamatba belekóstolt, ami a stúdiókban egyáltalán adódhatott.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Kállai Ferenc-portré

Pelikán és IviczNagyon sok filmben játszott, de kevés jó szerepet kapott. Gyakran negyed-, és fél feladatok, alibi-szerepek jutottak neki rossz vagy érdektelen alkotásokban. A rendezők általában nem gazdálkodtak jól a tehetségével. Nem ráírták a szerepet, nem benne, az egyéniségében gondolkodtak, éppen ellenkezőleg, emberi, művészi súlyával, hitelével próbálták ellensúlyozni, pótolni a szerep vázlatosságát. Az elmúlt bő fél évszázad alatt alakított arisztokratát és munkáskádert, hivatali hatalmasságot és művészt, kulákot és értelmiségit. Alkata, érzékenysége, megfigyelőképessége, átalakuló művészete mintha arra predesztinálta volna, hogy ne hősi alkatokat, vonzó férfiakat formáljon meg.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Gaál István-portré

Az elsősorban a Sodrásban alkotójaként ismert Gaál István többször is kikelt az irodalmias filmkészítés ellen, és erre megvan minden alapja: művei a film nyelvén szólnak, képei, kompozíciói, képírói tehetsége segítségével teszi örök érvényűvé történeteit. Általában személyes élményekből táplálkozó munkái mindig túlmutatnak magukon, és valami egyetemeset fejeznek ki, az emlékezetes képek, hangok, motívumok pedig végigkísérik életművét az első etűdöktől kezdve a legújabb városfilmekig. Gaál nem nevezhető sokműves alkotónak (1963-as indulása óta nyolc nagyjátékfilmet rendezett), azonban – ahogy arról egy vele készült interjúban vall – ha nem is mindig csinálhatta azt, amit akart, de csak azt csinálta, amit akart (Pintér Judit: „Ember, ne gyűlöld a halált!” Metropolis. 2005/3.).

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

Bán Frigyes (1902-1969)

Hitchcock hagyományt teremtett abból, hogy minden filmjében megjelenjen néhány másodpercre. Bán Frigyes egy egész jelenetet ajándékozott önmagának. Igaz, csak egyetlen rendezésében tette ezt az engedményt. A Napfény a jégen jégrevüs bohóságában állt a felvevőgép mögül a felvevőgép elé, mint elegáns egyetemi tanár. Hatvanadik évében is jóvágású, figyelmes és lovagias férfit formáz, olyasvalakit, amilyen a magánéletben lehetett. Vérbeli, régivágású úr, akit mutogatni lehet 1961-ben – lám, ilyen alakok is járnak-kelnek a konszolidálódó szocializmus korában.

portré

filmhu | 2006. szeptember 29.

1-11 / 21

1 | 2

Rendező	Makk Károly
Szereplők	Bara Margit (Zsuzsa) Görbe János (Ferenc) Psota Irén (Tera) Deák Sándor Szirtes Ádám

portrék

Az ifjú Tarr - portré

Simó Sándor (1934 - 2001)

Ranódy László (1919 - 1983)

Makk Károly-portré

Herskó János-portré

Hernádi Gyula (1926 – 2005)

Fábri Zoltán (1917 – 1994)

Bacsó Péter-portré

Kállai Ferenc-portré

Gaál István-portré

Bán Frigyes (1902-1969)

Ház a sziklák alatt

Melyik film bemutatóját várod a legjobban?