Kenyeres Bálint (Zárás, Tévéjáték) főiskolai vizsgafilmje a rendező légből kapott besorolása szerint művész-akciófilm, s bár ez a műfaji megnevezés akár halmozottan pejoratívként is hangozhat, valójában az elemi erővel ható látvány és a költői mondanivaló rövidfilmes házasításáról van szó. Hajnal van, a búzavölgy hajlatában leponyvázott IFA érkezik a helyszínre. A sofőr szirénát indít be, mire a környező táblákból menekültek bújnak elő, majd vallásra, nemre és bőrszínre való tekintet nélkül felmásznak a teherautóra. A csempésztranszport útnak indul, de hamarosan egy tucat katona, két terepjáró, egy rendőrségi Lada Niva, két Ural szállítóautó, egy bodega-Barkas és egy helikopter keríti be és állja útját. A további cselekmény egyelőre maradjon titok, legyen elég annyi, hogy a film végén van meglepetés, előtte tömény akció, sok felvert por és 360 fokos kört leíró kameramozgás.

Bölcsész a multiplexben

Ilyen volumenű csapatmozgás nemhogy kisjátékfilmben, de magyar nagyjátékfilmben is ritka látvány, ráadásul a bonyolult koreográfiát másfél tucatszor el kellett próbálni, hiszen a körülbelül 11 perces jelenetet a kamera egyetlen beállításban, azaz egy snittben rögzítette. A Tinnyére látogató Muhi András producer úgy ült a kontrollmonitor előtt, mint bölcsész a multiplexben: szerény meghatódottsággal nyugtázta, hogy a filmben több jármű szerepel, mint az autóskártyán, és hogy a fiatal stáb gördülékenyen és humánusan igazgatja a kimerült statisztériát. Muhi doktor mellett Politzer Péter rendező és Krasznahorkai Balázs főiskolai hallgató is Kenyeres pajtásuk segítségére voltak, hiszen nagyon nehéz nyugodtnak és kimértnek maradni, amikor lassan fordul az IFA, késik a Barkas, vagy éppen a helikopter szele dönt le a földre egy kisgyereket.

Mindenki nagyon jól érezte magát

A drámai alaphelyzet és a feszes munkatempó ismertetése után egy lelkesítő werk-riportban most a megdöbbentő számadatok és a munka során felmerült emberi és szakmai kihívások felsorolása kellene, hogy következzen, valamint a „forgatáson mindenki nagyon jól érezte magát” zárótétel, a Hajnalt azonban nem egy feltörekvő amerikai kisstúdió készítette, hanem a feltörőben lévő magyar Inforg Stúdió, így aztán meg kell elégednünk a száraz igazsággal. A menekülteket alakító 55 statiszta mellett 20 kiemelt statiszta – miszerint kaszkadőr – és három színész (Badár Sándor és Kovács Lajos sofőrök, valamint Kalmár János szobrászművész) játszott a filmben, a stáb létszáma pedig körülbelül 40-re rúgott. Mindenki nagyon jól érezte magát a forgatáson. Legalábbis a körülményekhez képest. A hajléktalanokból, idénymunkásokból és afro-magyarokból toborzott statisztéria – beleértve a szüleikkel tartó kisgyerekeket – vasárnap kéttucatszor ismételte el a platóról ugrás, menetelés, platóra ugrás mozdulatsort, miközben a szűkebb stáb egy a kontrollmonitornak, a fahrtnak (sín) és a kránnak (daru) helyt adó, kitaposott gabonakörből irányította a felvételt. A próbák között Kenyeres állandó konzultációban állt Erdély Mátyás (Macerás ügyek, Chico, Határontúl) operatőrrel és Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőr-koordinátorral, az első asszisztens Nemes „Cseles” Jeles László pedig minden hasznos információt rádión továbbított az asszisztencia felé, majd a jelenet indításánál érzéki, egyszersmind professzionális kéjjel súgta az éterbe: „IFA, IFA, Niva, Niva, Niva”!

Nem várok hajnalig

A 35 milliméteres nyersanyagra, 1:2,35 képarányban (hazai viszonylatban nagy ritkaság!) forgó jelenet felvételére – a munkacím Hajnallal ellentétben – közvetlenül naplemente előtt, az úgynevezett magic hour időszakában került sor, amikor a nap utolsó sugarait meresztgeti. A vasárnapi felhős idő miatt a dologból csaknem magic shower lett, a rendező azonban emberfeletti kitartással és akaraterővel kapaszkodott a búzaszálakba és tartotta össze a stábot. Az utómunkák valószínűleg 2-3 héten belül lezárulnak, s akkor ország-világ láthatja majd, hogy Badár Sándor nemcsak lovat, de IFA-t is tud vezetni.