Az idei Cannes-i fesztivál külön érdekessége, hogy az ott szereplő négy magyar alkotásból hármat a Zsombolyai-osztály egykori növendékei jegyeznek. Mundruczó Kornél és Kenyeres Bálint mellett Tóth Barnabás sokszorosan díjazott Vonaton című filmje is utazik, hogy a Kritikusok Hete külön programján vegyen részt. A rendező nemcsak ezt emelte ki érdekességként, de azt is, hogy a filmet már tavaly nevezték a versenyprogramba, s hogy nem jutott be, így tulajdonképpen „hátsó kapun” került a mustrára. Maga a kisfilm, amit a szintén fesztiválozó Szerelem meg hallal együtt nem válogattak be a Szemlére, a francia Nisi-Masa nevű szervezet évente kiírásra kerülő pályázatán nyert 2500 eurot 2002-ben, amit egy másik francia cég, illetve maga az alkotó egészített ki 10 ezer eurora. Ebből forgott le a 10 perces alkotás 2003-ban, az utómunkálatokat pedig már az MMK is támogatta.

A Vonaton az Angers-i Elsőfilmes Filmfesztiválon debütált, azóta Franciaországban már forgalmazzák, s több tévécsatorna megvásárolta. Az ifjúfilmes szerint a film sikere abban rejlik, hogy bár szakmailag talán kevésbé maradandó, mégis üdítő színfolt a nyomasztó és mély gondolatokat felvonultató, néhol művészieskedő kisfilmes mezőnyben. Ezért is van, hogy általában a közönségdíjakat gyűjti be a fesztiválokon. Tóth Barnabás egyébként továbbra is megmarad a Chaplin és Woody Allen képviselte elgondolkodtató nevettetés vonalán, noha a Szemlén bemutatott Kiállítással már kicsit komolyabb hangot ütött meg. Tervei között szerepel egy nagyjátékfilm is, ami ha minden jól megy, akár már jövőre foroghat. A frusztrált kamasz „egynyári önismereti tréningjét” bemutató egészestés forgatókönyve egyelőre az Angers-i és a Katapult által szervezett forgatókönyvírói workshop szárnyai alatt fejlődik. Noha a pályázati és leadási határidők szorítóak, a rendező elkíséri filmjét a mustrára. Ugyan szerinte egy hatalmas gépezetről van szó, ami jórészt a sztárokra összpontosít, de ha találkozik csak két érdekes emberrel, s lát csak két jó filmet, már akkor is megérte a kiruccanás.