Oláh Kata & Oláh Judit: "A valóság színesebb, mint a fikció"

A párkapcsolatok örökzöld témáját járja körül a Helló, szia, csókolom! című dokumentumfilm. Hogyan ismerkednek a fiatalok? Mire jó a Tinder? Hogyan lehet a csajozást tanulni és tanítani? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a film rendezőpárosa, Oláh Kata és Oláh Judit, akik az idősebb korosztályról sem feledkeztek meg. Annak is utánajártak, lehet-e szerelmes az ember 70 körül? És hogyan szövődnek párkapcsolatok a budapesti nyugdíjas táncklubbokban? A dokumentumfilm két idős pár életén, egy professzionális csajozó, a PUA mozgalom magyarországi képviselőjének tanácsain és egy fiatal blogger lány véleményén keresztül mutatja be, mi a helyzet a szerelemmel manapság.

Filmhu: Mi inspirált titeket arra, hogy elkészítsétek ezt a filmet?

Oláh Kata: Azt látom és érzékelem, hogy problémák vannak a szerelem terén manapság. Ebben a “kütyüvilágban” egyre nehezebben találnak egymásra az emberek, sokszor elmennek egymás mellett és túl hamar ítélkeznek. Egy látleletet szerettünk volna mutatni arról, hogy mi újság a párkapcsolatokkal ma, Budapesten.

Filmhu: Mi volt a legjobb élményetek a forgatás alatt?

Oláh Judit: Az egyik táncklubban az énekes magához hívta Katit és a kezét fogva adta elő a Vén Európa című dalt. Ez egy nagyon vicces jelenet volt, de alapvetően a legjobb élményem az volt, hogy megismerhettük a film idős szereplőit.

Oláh Kata: Igen, az idősebb szereplők nagyon a szívünkhöz nőttek, éppen ezért a film első verziójában nagyon túlsúlyba kerültek. Amikor a majdnem kész filmből próbavetítést tartottunk a barátainknak, ők javasolták, hogy többet mutassunk a fiatalabbakból.

Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményetek a forgatás alatt?

Oláh Judit: A film egyik szereplőjének, Jánosnak a motorbalesete. Három perc volt hátra a motorversenyből és mi már össze is pakoltunk, amikor elesett a pályán. Nem lehetett tudni, hogy mennyire súlyos a dolog, nekünk pedig el kellett döntenünk, hogy felvegyük-e a jelenetet vagy sem, mi a helyes egy ilyen helyzetben.

Filmhu: Ki a film célközönsége?

Oláh Kata: 10-től 100 éves korig mindenki. Ez tipikusan olyan film, amit bárki, bármilyen korban megnézhet és élvezhet. Azt is nagyon remélem, hogy ez egy olyan film is, ami a nézők között elindít egy beszélgetést.

Filmhu: Mi a kedvenc mondatotok a filmből?

Oláh Kata: “És csak etetett meg etetett meg etetett … és én olyan boldog voltam!”

Filmhu: Hol találtátok meg a film szereplőit?

Oláh Kata: Még évekkel ezelőtt az HBO-nak készítettem elő egy dokumentumfilmet, és akkor találtam rá a neten a csajozós trénigekre. Akkor, az sajnos elmaradt, de azóta sem tudtam elengedni a témát. Szerencsére a Média Mecenatúra pályázatán sikerült a szerelem témakörével támogatást nyernünk. A fiatalok mellett viszont be akartuk mutatni az időseket is. Judit ötlete volt, hogy keressünk fel táncklubokat, ha érdekes és életvidám nyugdíjasokat akarunk megismerni.

Oláh Judit: Marika és a párja rögtön kitűntek, azonnal tudtuk, hogy ők kellenek nekünk. Később végigjártuk szinte az összes táncklubbot, sok érdekes életet ismertünk meg, de végül a sokoldalú Jánost választottuk.

Filmhu: Szívesen beengedtek titeket a PUA csajozó képzésére és táborába?

Oláh Judit: Igen, nyitottak voltak, beengedtek minket. Persze voltak olyanok is, akik nem szerettek volna szerepelni.

Filmhu: Miért szeretitek a dokumentumfilm műfaját?

Oláh Kata: A valóság sokszor sokkal színesebb és izgalmasabb, mint a fikció. Szerencsére a dokumentumfilm műfaja ma már elment abba az irányba, amit nagyon élvezek: dramaturgiája van, változatos a szerkezete, és nem kell, hogy unalmas legyen. Imádom, mert nagyon sok érdekes embert ismerhetek meg, olyanokat, akikkel egyébként nem találkoznék. Kinyílik a világ és annyi izgalmas dolgot mutat meg.

Oláh Judit: Én mindig is fikció mániás voltam, nem különösebben érdekeltek a dokumentumfilmek, de most, hogy bekerültem ebbe a világba, ez kezd nagyon átalakulni bennem. Ami miatt nagyon szeretem, az az, hogy sokkal kevésbé stresszes a forgatása, mint egy fikciós filmé, ahol óriási stáb van, feszes a tempó az állandó pénzhiány miatt és minden döntés rajtad áll. Dokumentumfilmet sokkal nagyobb élvezettel lehet forgatni. Ennél a filmnél ráadásul fantasztikus embereket ismertünk meg. Nagyon nagy élmény, hogy igazi emberek, igazi dolgait leshettük meg.

Filmhu: Most dolgoztatok együtt először? Hogyan alakult így?

Oláh Kata: Ebben a formában most dolgoztunk együtt először. Egyszerűen megkérdeztem Juditot, hogy nincs-e kedve beszállni a filmbe és igent mondott. Abszolút jól működött.

Filmhu: Ezek szerint fogtok még együtt dolgozni?

Oláh Kata: Igen, a következő filmet is együtt készítjük. A történelmi filmpályázaton nyertünk támogatást egy nagyon személyes filmötlettel.

Oláh Judit: A kiindulási pont édesanyánk története, aki négyévesen a Csanády utcában lakott, ami akkor csillagos ház volt. Innen indulunk ki, de kíváncsiak vagyunk mi történt utána és előtte is, milyen nyomott hagyott a történelem a 100 éves falakon belül.