Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze. A Madách Színház közleménye szerint a művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irén a magyar színháztörténet legendás színésznője volt, klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el, minden műfajban és minden szerepében kiemelkedőt alkotott. 

Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten, ahol már gyermekkorától színésznőnek készült. 1952-ben elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd a Madách Színházba szerződött, ahol olyan legendás művészekkel játszott együtt, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben pedig visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig a tagja maradt.

127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, számtalan filmben és tévéfilmben játszott. Három nagylemeze jelent meg, gazdag pályájáról három könyvet írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének a címe Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! volt. Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. 

 

"Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok" - mondta magáról Psota Irén.

Első filmszerepét Fábri Zoltán Életjel című drámájában játszotta, első vígjátéki szerepét viszont Makk Károly Mese a 12 találatról című filmjének köszönheti, a rendező később is szívesen dolgozott együtt a színésznővel. Utolsó jegyzett filmje, a 2005-ös A Hold és a csillagok című magyar-olasz-angol koprodukció volt. Hosszú és gazdag karrierje során számtalan csodás filmszerepben volt látható, erre emlékezünk most, néhány kedvencünk felidézésével.

Ház a sziklák alatt, 1958 (rendezte: Makk Károly)


Makk Károly drámai filmjében, a háború utáni Magyarország egy kicsi falujában járunk. Psota Irén alakítja a púpos Terát, aki elhunyt testvérének a férjét akarja megszerezni magának, de mikor egy új feleség kerül a képbe, Tera mindent megtesz, hogy felbomlassza a párt. Psota Irén filmszínészi pályájának az elején készítette a filmet, fájdalmas és szép színészi játéka már ekkor is kiemelkedő volt.

 Egy erkölcsös éjszaka, 1977 (rendezte: Makk Károly)

 

A rendező mindig a legjobb formáját hozta elő a színésznőnek: az Egy erkölcsös éjszaka Mutter-ja, egy budapesti bordélyház főnökasszonya, akinek szeretett kuncsaftjához (Cserhalmi György) látogatóba érkezik az édesanyja. Mutter egy éjszakára erkölcsös úrilányok panziójává varázsolja át a bordélyházat.

Szabadíts meg a gonosztól, 1979 (rendezte: Sándor Pál)

 

Sándor Pál filmjében a színésznő alakítja Adorjánnét, a mamát, aki egy tánciskola ruhatárosnője, 1944-ben. Egy légi riadó miatt szétszéledő tömegben, Adorjánné fia ellop és elad egy kabátot, amit fia becsületének érdekében megpróbál felkutatni az asszony, a lánya és a sógora segítségével. A keresés közben megelevenedik előttük a háború pokla.

Psota Irént munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban érdemes, 1982-ben pedig kiváló művész lett. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

Psota Irént a Madách Színház, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és Budapest díszpolgáraként a Fővárosi Önkormányzat is saját halottjának tekinti.