Magyarország, 1957. Martfűn egy fiatal nő meztelen holttestét halásszák ki a folyóból. Az első számú gyanúsított a nő szerelme, akinek bajok vannak az alibijével. A férfi beismerő vallomást tesz, megkezdi életfogytig tartó börtönbüntetése letöltését, az ügyet pedig mindenki lezártnak tekinti. Hét évvel később azonban újabb, hasonló gyilkosságok történnek, a frissen kinevezett, fiatal ügyész pedig a karrierjét kockáztatva előszedi a régi bűntény részleteit. Társa az alkoholba menekült, keménykezű rendőrfőnök, akivel egyre közelebb kerülnek a szexuális frusztrációitól szorongó rémhez, miközben a börtönben ülő férfi szép lassan beleőrül a fogságba.

Sopsits kockázatos témát és műfajt választott a visszatérésre, de a filmje remekül veszi az előtte álló akadályokat. Egyrészt ott van a történet, amiről minden magyar hallott már életében, így annak befejezése is jól ismert, csakhogy az eredeti eseményekbe belekevert fikciós szálak nem várt fordulatokat hoznak, és felfrissítik az ismert tényeket. Aztán ott van a magyar műfaji filmektől való általános félelem, amelyek közül talán még ki is emelkedik a több szálon futó thriller zsánere, a rendezés és forgatókönyv azonban ezen a téren is megtalálja az egyensúlyt.

A gyilkos végig kiszámíthatatlan és hátborzongató marad, a másik oldalon pedig egyenrangú félként érvényesül az ügyész és a nyomozó párosa: míg a fiatal férfit egy személyes tragédia hajtja előre, lecsúszott (ezzel amolyan film noir hős) kollégáját pedig az ‘56 utáni keserűség és csalódottság jellemzi. A forradalom utáni létállapot anélkül van jelen, hogy elnyomná a legfőbb szálat, vagyis a rém utáni hajszát: a rendőrt a forradalom egyik fontos résztvevőjeként sakkban tartja a felsőbb vezetés, frissen előléptetett „barátja” abból a bizonyos nagy, fekete autóból kiszállva jelöli ki számára a követendő utat. A kialakult politikai közeg mindenkinek megköti a kezét, így már berögzült módon keresik a WC-ajtókra erősített poloskát, és felháborodás nélkül veszik tudomásul, ha jelent róluk egy kollégájuk.

 

A Kádár-rezsim hétköznapjai a nyomozás minden fázisára kihatnak, a film mégsem válik egy 60-as évekbeli tanmesévé, nem megy bele olyan részletekbe, amiket már mindannyian jól ismerünk. A műfajok keveredése csak a film szerkezetében okoz némi kivetnivalót: a gyilkosságok sora, a nyomozás, és politikai mesterkedések között egy-egy ponton leül a film, és olyan szálakat is megnyit, amire nem ad később magyarázatot - ilyen például a bebörtönzött férfi húgával való kapcsolata, vagy a végső nyom kérdése, ami a gyilkoshoz vezeti a nyomozókat.

Egészében nézve azonban hatásosan sikerült Sopsits Árpád visszatérése: a kevert műfajok, a fikció és valóság közötti egyensúlyozás, illetve a különböző szálak biztos kézben vannak tartva. A néhány nappal ezelőtti varsói bemutatón a film brutalitásából kiindulva nem kívánt jó szórakozást a rendező, a nemzetközi közönség azonban így is jól fogadta a martfűi kéjgyilkos történetét, amelyet már a november 10-i bemutatót megelőzően is csak ajánlani tudunk.

A martfűi rém

szereplők: Bárnai Péter, Anger Zsolt, Hajduk Károly, Jászberényi Gábor Trill Zsolt, Balsai Móni, Szamosi Zsófia

rendező: Sopsits Árpád

forgatókönyvíró: Sopsits Árpád

producer: Ferenczy Gábor, Tőzsér Attila

fényképezte: Szabó Gábor

vágó: Kovács Zoltán

zene: Moldvai Márk

forgalmazó: Big Bang Media