Filmhu: Hol voltál amikor megtudtad hogy beválogattak a Cinéfondation szekcióba?
Andrasev Nadja: Párizsban voltam, az ASF - Animation Sans Frontières (animáció határok nélkül) nevű nemzetközi workshopon, ahol éppen a következő filmtervemet készültem pitchelni, ezért nagyon ideges voltam. Itt tudtam meg egy emailből, egy vasárnap délután. Pár napig nehéz volt a workshopra koncentrálnom, rögtön el kellett intézni egy csomó dolgot.
Filmhu: Kinek mondtad el először?
A.N.: Az egyik csoporttársam, Luce Grosjean irodájában voltam, ő egy francia producer lány, aki A nyalintás neszében is segített. Két producert kértem fel a női hangra, az egyik Gyárfás Eszter, a másik pedig Luce, és mivel pont vele voltam, ő tudta meg először.
Filmhu: Hogyan fejeznéd ki a filmedet 3 szóban?
A.N.: Magány, voyeurizmus, vágy.
„Gratulál ehhez a nagyon szép, szürreális, és érzéki filmhez" / Forrás: Cannes-i Filmfesztivál
Filmhu: Van olyan a fesztivál programjában, ami kifejezetten érdekel?
A.N.: Mindent meg szeretnék nézni, amit csak tudok, de úgy hallottam, hogy nagyon nehéz bárhova is bejutni. A Cinéfondation-on belül biztosan láthatom majd a többi kisfilmet, ezen kívül Tóth Luca filmjét (Superbia) is mindenképpen meg akarom nézni, nagyon kíváncsi vagyok rá. Bármit megnéznék tényleg, amire sikerül valahogy meghívót szerezni. Lucát elsős korom óta ismerem, egyébként is barátok vagyunk. Mivel az ő producere és hangmérnöke, Lukács Peti az én sound designerem is volt, ezért amint kiderült, hogy ők is jönnek, rögtön elkezdtük megbeszélni az utat.
Filmhu: Mindkét Cannes-ba kijutott kisfilmben hangsúlyos az erotika. Szerinted miért van ez, miért pont most?
A.N.: Szerintem sok animációs filmben jelen van az erotika. Itt van például Kreif Zsuzsiék filmje, a Limbo-Limbo Travel is. De nem tudom, hogy ez növekvő tendencia-e, korábban is voltak erotikus témát megjelenítő filmek.
Filmhu: Van olyan animációs filmrendező, akinek kifejezetten szereted a munkáit?
A.N.: Kovásznai György filmjeit szeretem, külföldiek közül pedig sok olyan fiatalt kedvelek, akiről valószínűleg nem is hallottak itthon. Animációs körökben mindenki ismeri Mikey Please munkáit, vagy esetleg a francia származású Kevin Manach stílusát. Sokkal inkább egy-egy film volt, ami megragadott, például Igor Kovalyov Milch című kisfilmje.
„Sok animációs filmben jelen van az erotika” / Forrás: Cannes-i Filmfesztivál
Filmhu: Bodor Ádám Megbocsátás című novellája alapján készítetted a filmet. Korábban is nagyon szeretted ezt az írást, vagy egyszer csak szembejött veled ez a novella?
A.N.: Pont egy olyan időszakban találkoztam vele, amikor egyébként is kerestem valamilyen történetet, egy egyetemi adaptációs feladatra. Elsőben volt egy forgatókönyvírás óránk, akkor találkoztam ezzel a novellával és elkezdtem fejleszteni, végül pedig úgy döntöttem, hogy mindenképpen megcsinálom a filmet. Csak akkor kerestem meg Bodor Ádámot, amikor már biztos volt, hogy ez lesz a diplomafilmem is. Szűkszavúan engedélyt adott rá, nagyon kedves volt. Készült már korábban több Bodor adaptáció is, Gelley Bálint Otthon, és Takács Anikó Róka című kisfilmje, amit nem ismernek annyian, mert nem diplomafilm volt, én mindkettőt nagyon szeretem.
Filmhu: A diplomafilm készítésekor megadtak nektek valamilyen témát?
A.N.: A mesterszakon pont az a lényeg, hogy nincs megadott téma, teljesen szabad alkotói döntéseket kell hoznunk, mert rendezőket szeretnének képezni és nem technikai szakértőket. Az alapképzésen volt csak olyan, hogy adtak valamilyen témát vagy felvetést, és erre készültek a kisfilmek.
Filmhu: Az irodalmi alapot a novellából vetted, a vizuális részét is mintáztad valakiről, a nő vagy a macska alakját?
A.N.: Nem volt senki, akiről őket mintáztam volna. Azt éreztem, hogy egy teltebb alakú, idősebb nőt szeretnék megrajzolni, és ahogy elkezdtem vázlatokat készíteni, úgy alakult ki a végleges formája. Egy-egy domináns színt viszont már az elején elképzeltem a karaktereknek.
Filmhu: Milyen animációs technikákat használtál?
A.N.: Digitális rajzanimációt - ez azt jelenti, hogy ugyanúgy kockáról-kockára van megrajzolva, mintha papíron készülne, csak rögtön egy számítógépes programban rajzoljuk egy digitális rajztáblával.
Filmhu: Szerinted mivel tűnt ki a többi közül a filmed a válogatásnál?
A.N.: Amikor írt nekem az igazgatónő, úgy fogalmazott a levélben, hogy gratulál ehhez a nagyon szép, szürreális, és érzéki filmhez. A fesztivára főleg élőszereplős filmeket szoktak beválogatni, az idei Cinéfondation programjában most 14 élőszereplős mellett 4 animáció szerepel. Valószínűleg az animációs filmeket alapvetően úgy is válogatják, hogy minél jobban eltérjenek egymástól, de szerintem az igazgatónő inkább a filmélményre koncentrál, hogy mint film működik-e, és nem arra, hogy milyen animációs stílussal készítették.
Filmhu: Nagyon fontos szerepet szánsz a hangoknak is, és a te filmednek is Lukács Peti készítette a hangját, akárcsak Tóth Luca Superbiájának. A kezdetektől együtt dolgoztatok, vagy csak később kapcsolódott be?
A.N.: Én mindig is őt szerettem volna hangmérnöknek, de csak egy kicsit később csatlakozott a stábhoz. Volt egy prezentáció, amin ő is részt vett, és azután beszéltük meg, hogy dolgozzunk együtt. Szerintem nagyon fontos a filmben a zene is, amit a 12z: Szabó Bálint és Kristóf Marci készített, és szintén a Lukács Peti vágta és keverte. Dimitra Karya (az igazgatónő) ezt is kiemelte: emlékezett arra, hogy milyen jól sikerült a film zenéje. Animációs filmekben nagyon izgalmas lehet hangmérnöknek lenni, mert a nulláról kell felépíteni a sound designt. Nem a forgatáson történik a hangfelvétel, hanem külön kell a hangot megtervezni és felvenni, ami nagyon kreatív munka.
„Rendezőket szeretnének képezni és nem technikai szakértőket" / Forrás: Cannes-i Filmfesztivál
Filmhu: A nyalintás nesze mellett, mostanában minden újabb animációs kisfilmnek Czakó Judit a vágója. Neked milyen volt vele a közös munka?
A.N.: Czakó Juci egy igazi ajándék a MOMÉnak, óriási szerencsénk van, hogy együtt dolgozhatunk vele. Nekem tulajdonképpen az egyik konzulensem is volt, végig jelen volt a film készítése során. Egy animációnál nagyon fontos, hogy már az animatik fázisig eljutva ránézzen egy vágó, és hogy együtt gondolkodjunk, mit hogyan lehet megoldani, így alakul ki folyamatában a film. Mire odáig eljutunk, hogy már csak le kell animáltatni, addigra mindent pontosan meg kell tervezni, hogy ne legyenek benne nagy változtatások, mert az óriási plusz munka. Juci volt az egyik legkreatívabb ember a filmben, emellett pedig óriási türelme van a MOME-s diplomázókhoz: ha kellett, éjszakákat töltött velünk az egyetemen és igazi lelkitámasz volt.
Filmhu: Amit most pitcheltél Párizsban, az is irodalmi adaptáció?
A.N.: Nem, ez saját történet, de csak annyit mondhatok róla hogy férfi-női kapcsolatokról fog szólni. Azt hiszem, A nyalintás neszénél többen fognak majd tudni azonosulni vele, jobban magukra ismerhetnek benne az emberek.
The Noise of Licking - A nyalintás nesze by Nadja Andrasev – Cinéfondation
19 May 11 a.m. Théâtre Buñuel PREMIERE
(Fotó: Gulyás Nándor)
