Herczog, Greenaway, Malick, Wenders a német fővárosban
65. alkalommal suhannak keresztül a kortárs filmművészet legnagyobbjai a Berlinale vörös szőnyegén. Werner Herczog, Wim Wenders, Peter Greenaway legújabb alkotásai peregnek a vásznon, és nem lenne igazi a fesztivál Jafar Panahi-film nélkül. A versenyprogramból válogattunk.
1951-ben a hidegháború légkörében Nyugat-Berlinben rendezték meg az első Berlinalét. A hely és az idő meghatározta a fesztivál jellegét, így az eltelt évtizedek során a berlini vált a legpolitikusabb filmfesztivállá, itt mutatták be a legtöbb politikai-töltetű filmet. A Berlinále sokáig a „szabad világ kirakatát” jelentette nekünk, míg mára magát a szabadságot jelenti. A toleranciát és a művészi kifejezés szabadságát.
Akkor, 65 évvel ezelőtt Alfred Hitchcock Rebecca (A Manderley-ház asszonya) című filmjével nyílt meg a program, csütörtök este a spanyol filmrendező, Isabel Coixet Nobady Wants the Night című filmjét vetítik a Berlinale Palastban. A történet szerint Grönlandon, 1908-ban játszódó film sztárjai, Juliette Binoche, Gabriel Byrne és a japán Rinko Kikuchi. A fesztivál igazgatója, Dieter Kosslick örül Coixet filmjének, amely – akárcsak Hitchcock filmje – két extrém körülmények között lévő nő lenyűgöző portréja.
Idén is vannak hazai filmesek, akik Berlinben is megmutatják, mit tudnak a magyarok. Grosan Cristina, Bogdán Árpád pitch fórumon fejlesztik tovább forgatókönyvüket, Császi Ádám pedig koprodukciós fórumon vesz részt. Aki időben érkezik, még a nyitófilm előtt megnézheti az egyetlen magyar filmet a Berlinalén, Hörcher Gábor IDFA-nyertes alkotását, a Driftert, amelyet délután 5-kor vetítenek a Robert Bosch program keretein belül.
A Berlinale versenyprogramjában 23 filmet vetítenek, a zsűri elnöke idén a független filmesként induló Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú, Noé), aki számára mára a legfontosabb üggyé – a történetmesélés mellett -, a környezetvédelem vált. A 23 film közül 21 világpremier lesz, sokukról alig tudni valamit, trailere sem mindegyiknek van. Így például Peter Greenaway Eisensteinről (Eisenstein in Guanajuato) szóló filmjéről is csak annyi tudható, amennyit a rendező elárult róla, mi nagyon kíváncsian várjuk:
Csakúgy, mint Terrence Malick (Az élt fája) új filmjét, Christian Bale, Natalie Portman és Cate Blanchett főszereplésével forgatott Knight of Cups-ot.
Queen of the Desert címmel, új filmmel jelentkezik Werner Herczog is, olyan sztárokkal, mint Nicole Kidman, James Franco, Damian Lewis, Robert Pattinson. A film nagyszabású történelmi portré Gertrude Bell, „a női Arábiai Lawrence” életéről. A filmezéstől eltiltott, háziőrizetben élő iráni filmrendező, Jafar Panahi régóta elköteleződött a Berlinálénak, új filmje, a Taxi, szintén a versenyprogramban látható. A Besson-film mostani iráni parafrázisában a sofőrt maga Panahi alakítja, valószínűleg a tőle megismert kérlelhetetlen társadalmi-politikai kritikával. Különös filmnek ígérkezik a versenyprogramban a romám Radu Jude munkája, az Aferim! - egy fekete-fehér kelet-európai Balkán-Western, a 19. századból.
Nagy várakozás kíséri Németországban Andreas Dresen új filmjét, az Als wir träumten-et (As We Were Dreaming) amely a kelet-német időkben Leipzigben játszódó rendszerváltás-történet, emléket állít az elveszett fiatalságnak, a múltnak és a jelennek.
Végül a fesztivál életműdíjasának, Wim Wendersnek az új filmjére hívjuk fel a figyelmet, versenyen kívül látható az Everything Will Be Fine című alkotás, olyan sztárokkal, mint James Franco, Charlotte Gainsbourg, Rachel McAdams, Marie-Josée Croze. A filmről nem sokat tudni, trailere még nincs, az azomban biztos, hogy 3D-ben készült, és a dán Bjørn Olaf Johannessen írta a forgatókönyvet. A történet szerint egzisztencialista drámának képzeljük. Egy havas téli estén balesetet okoz egy író, akinek ez a tragédia teljesen felborítja az életét. Wenders - ebben a filmjében is - arra kíváncsi, hogy meg lehet-e küzdeni a bűntudattal, van-e erőnk és bátorságunk a gyógyuláshoz, hogy szembe tudunk-e nézni a tragédiáinkkal, hogy képesek vagyunk-e a megbocsátásra. Különösen saját magunkkal szemben.
Breier Ádám első nagyjátékfilmje egyszerre nevetett és ríkat meg, miközben egy sokak számára ismeretlen világba kalauzol el. Ha csak egy kellemes vasárnap délutáni családi dramedy lenne, akkor is szeretnénk, de a Lefkovicsék gyászolnak ennél sokkal többet ad és fontos űrt tölt be a magyar filmek között.
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.
Az életben öt alapérzelem van, David. Mondd, milyen érzés öntött el, mielőtt beléptél a cellába? Bűntudat? Gyűlölet? Szégyen? Bosszúvágy? Szerelem? Rossz nyomon vagyok, ugye?