Osváth Gábor: Joseph Gordon-Levitt fotóját viszem, bár nem hasonlítunk. Amúgy a kulcs mindig az, hogy rá kell jönni, milyen projektet és/vagy milyen résztvevőket keresnek adott workshopon. Például az elmúlt években úgy alakult át némileg a Berlinale Talents válogatási szisztémája, hogy nem a főiskolások vagy frissen végzettek a fő célközönségük, hanem a kicsit idősebbek, akik már dolgoznak pár éve a szakmában. Na, ennek én most már épp megfeleltem.
Filmhu: Mivel pályáztál a Talent Campusra?
O. G.: Már korábban is pályáztam, így csak némileg aktualizálni kellett az egy évvel korábbi válaszaimat. Szerencsére most már a Balaton Methodot is tudtam a filmes referenciák közé felsorolni, és még a Betonzajból vágtunk be egy snittet. Ezúton is köszönöm Dunai Lacinak, hogy most is segített nekem ebben a technikai kihívásban.
Osváth Gábor igazi arca (fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Mit vársz ettől a workshoptól?
O. G.: Voltam már olyan workshopon, ahol mindenféle európai országból voltak résztvevők, és olyanon is, ahol kizárólag kelet- és közép-európai közegben dolgozhattunk. Mindkettőnek megvannak az előnyei egyébként, de nekem magyarként mindig kicsit jobb volt a kedvem, ha balkáni vagy visegrádi országokból jövő fiatal filmesekkel találkozhattam, mert náluk nagyátlagban rosszabbak a finanszírozási lehetőségek, mint nálunk, irigykedni szoktak az adókedvezményünk miatt például. Na, ehhez képest a Berlinale Talentsre a világ szinte összes zugából érkeznek majd filmesek, meg színészek és egyéb őrültek. A minimális elvárásom, hogy egy inspiráló, pezsgő közeg lesz.
Filmhu: Milyen tapasztalataid vannak eddig nemzetközi workshopokkal?
O. G.: Az utóbbi 3-4 évben sok workshopon volt szerencsém részt venni, és mindegyik megérte valamilyen szempontból. A Midpoint például mindenképpen olyan, amit merek bárkinek ajánlani, de nagy élmény volt a Low Budget Film Forum is, amelyen először mint gyakornok vettem részt a budapesti szervezésben, és csak pár évre rá jutottam be projekttel. Most a NisiMasa-féle European Short Pitch-en is részt veszek egy francia-magyar kisfilm-tervvel, ennek a március eleji luxemburgi pitchére is készülünk.
Balaton Method
Filmhu: Miért szeretsz részt venni workshopokon? Milyen pluszt ad a munkádhoz?
O. G.: Kollégáim szerint workshop-junkie vagyok, ez lényegében igaz. Nagyon izgat a workshopokkal vagy pitchekkel járó nemzetközi közeg és az, hogy ilyenkor egy másmilyenebb kontextusba is kerülnek a kis magyar projektjeink.
Filmhu: Hogyan készülsz az eseményre?
O. G.: Meg fogok borotválkozni, ennyi biztos egyelőre. Nagyon rákészülni nem fogok tudni, mert Clermont-Ferrandból érkezem majd Berlinbe. Az viszont cél, hogy a Bucsi Réka - Rév Marcell - Szimler Bálint trióval alkotott Boddah nevű formációnk weblapja elkészüljön a fesztiválig.
Filmhu: Voltál már régebben is a Berlinalen? Mi a legjobb élményed a fesztivállal, vagy a várossal kapcsolatban?
O. G.: Két éve voltam először, de nagyon tetszett mind a város, mind a fesztivál. Szimler Bálinttal vettünk részt a Cinema Total nevű workshopon, ez máig a kedvenc pitchelési élményem. És utólag visszagondolva a legjobb dolog, amit Berlin hozott számomra, az az, hogy akkor és ott mutatott be Marci és Bálint Bucsi Rékának, akinek egy évre rá beadtuk a filmtervét a Mecenatúra pályázatán, és most pedig itt vagyunk vele versenyben.
Bucsi Réka: LOVE
Filmhu: Mi az, amire biztosan időt szakítasz a városban a Berlinale Talents programjain túl?
O. G.: A LOVE (Bucsi Réka animációja, amelynek producere Osváth Gábor és amely idén versenyez a Berlinalen - szerk.) kapcsán lesznek örömteli kötelezettségeim, és az Emerging Producers nevű dokufilmes programnak is résztvevője vagyok, és bár ennek Jihlavában volt a fő része, Berlinben is lesz néhány találkozónk, így nem fogok unatkozni. Ráadásul a két évvel ezelőtti Berlinale-val ellentétben most sok filmet szeretnék megnézni. Fliegauf Bence Liliom ösvényét mindenképp igyekszem majd, de az összes kisfilm érdekel, valamint Denis Tanović, Thomas Vinterberg és Tomasz Wasilewski új filmje
Filmhu: Milyen filmeken dolgozol jelenleg?
O. G.: Tavaly év végén lezárult szinte az összes futó filmem, most az év elejét erőnyerésre és hosszabb távú tervezésre szántam. Még tavasszal forog pár napot Mi ez a cirkusz? című dokumentumfilmünk, és közben sok más új projekt is alakul. Dolgozunk például Szimler Bálint és Szeiler Péter első nagyfilmjének könyvén, van egy nagyon izgalmas nemzetközi doku-sorozatunk is, amelyből a pilot már elkészült tavaly, és persze a Mecenatúra pályázataira is szorgosan készülünk. Muszáj jobban beosztanom az időmet, mint korábban, mert közben a MOME-ra is járok, így jelenleg a Zugligeti út a második irodám.
